Sheryl Sandberg: Dobd be magad! - Nők több szerepben, fordította: Garamvölgyi Andrea
HVG Kiadói Rt., 2013, 304 oldal, 3900 HUF
A-
Sheryl Sandberg a Facebook ügyvezető igazgatója, a Time magazin szerint egyike a világ száz legbefolyásosabb emberének. Sokan mégsem pénzügyi szakemberként, hanem nőjogi aktivistaként ismerjük. Csak a TED honlapján több mint hárommillióan látták az előadást, mely arra igyekezett választ találni, hogy miért is van olyan kevés női felsővezető. Állítólag a szereplés után nők levelei és e-mailjei árasztották el, hevesen és lelkesen támogatva a szándékot, hogy egy bizonyos szakmai szint fölött ne legyen automatikus a nők kihullása a munkaerőpiacról, és megértve a mindehhez kapcsolódó komplex problémarendszert. (Amit például a Heidi/Howard kísérlet példáz: egy sikeres, ambiciózus nő és férfi eltérő társadalmi megítélés alá esik. Az előbbit törtetőnek, önzőnek anyagiasnak, az utóbbit pedig tiszeteltreméltónak, szimpatikusnak tartják.)
A Sheryl és sorstársai közötti e-mailváltások egy alulról szerveződő non-profit kezdeményezéssé nőtték ki magukat: létrejött a LeanIn-csoport, melynek tagjai a TED-előadás elméletét igyekeznek a gyakorlatban is megvalósítani. A tagok tipikusan olyan jól képzett nők, akik elérték az üvegplafont: szépen, megbízhatóan haladtak előre a munkahelyi ranglétrán, ám egyszer (tipikusan közvetlenül családalapítás után) azt vették észre, hogy azon férfikollégáikkal ellentétben, akikkel addig fej-fej mellett haladtak, ők megrekednek egy szinten, nem jutnak valódi vezetői pozícióba, míg a férfiak karrierje (és fizetése) feltartózhatatlanul elhúz mellettük.
Ilyen előzmények és érdeklődés után borítékolható volt, hogy előbb-utóbb a könyvpiacon is megjelenik egy, a témához kapcsolódó kiadvány. A LeanIn-könyv 2013-ban jelent meg az USA-ban, s még ugyanebben az évben a magyar fordítást (Dobd be magad!) is kiadták. Az ilyen hátterű kiadványokkal kapcsolatban óhatatlanul is felmerül a gyanú, hogy csak még egy bőrt szeretnének az olvasóról lehúzni, s valódi tartalom helyett inkább csak a név miatt népszerű a termék.
Szerencsére ezzel a könyvvel nem ez a helyzet. Be kell vallani: a szöveg jobb, mint várnánk. Olvasható, érdekes, szórakoztató. Nem esik az önsegítő jellegű könyvek tipikus csapdájába, mikor az író a mindentudó prédikátor pozícióját veszi fel, s ezzel a stílussal halálra idegesíti az olvasót. A Dobd be magad!-nak ezt a veszélyt két jellemzője miatt is sikerül elkerülni. Egyrészről az író nem várt őszintesége, saját választott útjának nehézségeivel való szembenézése egyfajta vallomássá emeli az írást: beismeri, hogy ambiciózus nőnek lenni rettentően nehéz, és néha olyan árat kell érte fizetni, ami nem biztos, hogy mindenkinek megéri (elmulasztott iskolai ünnepségek, fellépések). A másik tényező, amit kiemeli a könyvet a szokásos tanácsadó munkák közül, az a műfajra nem túl jellemző globális szemlélet: Sheryl Sandberg szerint a világ jobb, élhetőbb hely lenne, ha több nő irányítaná. Így a társadalmi célt szem elé helyezve, az egyéni élet munkával való kiteljesítése csupán járulékos jutalomnak tűnik, egyéni önző cél megvalósítása helyett.
A gondolat szép és a mindennapokban haszonnal alkalmazható. Hiszen mennyivel könnyebb azzal a tudattal vinni a gyerekünket bölcsibe/oviba, hogy közben valami jót cselekszünk. De – és számomra ez a könyv egyik legszimpatikusabb vonása – természetesen az elv még így sem alkalmazható és alkalmazandó minden esetben. Nem arról van itt szó, hogy a család- és otthonteremtés alsóbbrendű munka lenne, mint bármelyik más. Sandberg, maga is kisgyerekes anyuka lévén nem gondolja így. Itt inkább arról van szó, hogy a háztartási feladatok ellátása se legyen egyedüli válaszút. Hogy azok a nők, akik szeretnének, merjenek és tudjanak dolgozni. Hogy legyen választási lehetőség, és a dolgozó nők lemoshassák a “rossz anya” stigmát, a főállású anyák meg a semmittevő bélyeget. Mert egyik életmód sem könnyebb a másiknál, csak mindannyiunk számára mások azok a kompromisszumok, amelyekkel együtt tudunk élni.
E gondolat felismerése és bemutatása ellenére a Dobd be magad! vállaltan a dolgozó nőkhöz szól. Hiszen a könyv írója ezt a szerepkört, világot ismeri, itt akar változást elérni. Célja az, hogy a befolyásos pozíciók betöltésének feltétele ne legyen a családról való lemondás, az elférfiasodás. Sheryl szerint a nők akkor lesznek és lehetnek sikeres vezetők, ha meg tudják tartani nőiességünket. Ennek gyakorlati megvalósításához már csak egy kis célt kell elérni: meg kell győzni a világot ennek igazságáról, és el kell érni, hogy a munkaerőpiac előnyként, értékként tekintsen a női magatartásformákra, és elhiggye, az anyaság is olyan tapasztalat, amit vezető beosztásban is kamatoztatni lehet.
Szerző: Strickland-Pajtók Ágnes
