Philip Roth: Düh
Európa, 2009, 187 oldal, 2800 Ft. Fordította: Nemes Anna B-
Philip Roth az amerikai irodalom élő klasszikusa, akit a magyar olvasók is jól ismerhetnek, hiszen az Európa Kiadó sorra jelenteti meg műveit. Hogy mennyire naprakész a széria azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a Düh alig egy évvel az amerikai megjelenés után már magyarul is olvasható. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy a legújabb, egyébként meglehetősen karcsú könyv végre küllemre is tetszetős.
A kisregény az 50-es évek Amerikájában játszódik, egészen pontosan Newarkban veszi kezdetét (itt született egyébként a szerző is) a gimnázium után éppen főiskolai tanulmányait megkezdő Marcus Messner története. A hagyománytisztelő, zsidó család, amely kóser hentesüzletet üzemeltet a kisvárosban, egyetlen gyermeke nagyon tudatosan arra készül, hogy kitörjön a kiskereskedői létből, és értelmiségi, közelebbről jogi pályára lépjen. Marcus kötelességtudóan, és roppant szorgalommal tanul a városka főiskoláján, és közben besegít a családi vállalkozásba is. Eminens diákként látszólag semmi nem akadályozná célja elérésében azonban apja váratlanul betegesen rettegni kezd attól, hogy, bár erre semmilyen jel nem utal, fia letér a neki megálmodott pályáról és elzüllik, valamiképpen elrontja az életét. Ez az irracionális félelem teljesen ellehetetleníti kettőjük addig felhőtlen kapcsolatát. S miután az apa egy késő estig elhúzódó könyvtári tanulás után késve érkező fiát kizárja a lakásból, Marcus úgy dönt, hogy átjelentkezik egy másik, otthonától távol eső intézménybe. Ez a tulajdonképpeni szökés, menekülés indítja el a fiút azon az úton, aminek végén mégiscsak beteljesül az, amitől az apa leginkább retteg.
A Düh cselekményének három meghatározó alapja az apa-fiú kapcsolatban beállt zavar, és ennek megoldhatatlansága; az első szexuális kaland traumája, illetve a történet idején éppen zajló koreai háború, amely állandó fenyegetésével okoz frusztrációt Marcusnak. Ezeket a motívumokat keresztezi, helyezi egymásra a kisregény. Mindez kiegészül egyéb, járulékos problémákkal, amelyek tovább árnyalják a főhős karakterét, helyzetét és egyben szolgálnak magyarázatul a tragikus végkifejletre. Az apa-fiú kapcsolat esetében ilyen alprobléma a hit, illetve a családi hagyományokkal szembemenő fiúi törekvés, amely nem artikulálódik ugyan, de egyértelműen az asszimiláció irányába tereli Marcust. Ez az identitásválság nagy szerepet kap majd az új környezetében, ahol képtelen beilleszkedni, hiszen nem akar sem a zsidó tanulókkal szoros kapcsolatot kiépíteni, de a főiskola merev katolikus hagyományaival is képtelen együtt élni. Ugyancsak az apához kapcsolódó alprobléma mindenképpen az a gyerekkori élmény, amelyre feltételezhetően Marcus a testiséggel, a szexualitással kapcsolatos zavarai visszavezethetőek. Az apa még egészen gyerekként elviszi a fiát, hogy megmutassa neki, hogy milyen a kóser vágás, ez, és a mészáros üzletben rá bízott csirkebelezés olyan traumatikus élményeket okoznak Marcusnak, amelyek feltehetően nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiú képtelen mit kezdeni az első, egy váratlan fellációban testet öltő szexuális élményével.
Az új főiskolán beilleszkedni képtelen Marcus csak a titokzatos, korábban öngyilkosságot megkísérlő Oliviával alakít ki igazi kapcsolatot, igaz erre is inkább csak esély van, hiszen az első randevújukon a lány orálisan kielégíti, ami teljesen összezavarja a fiút. Ez a feldolgozhatatlan élmény csak még inkább fokozza elzárkózását. Különös viselkedése a dékán figyelmét is felkelti, aki csupán jó szándékból először csak segíteni szeretné beilleszkedését. Azonban a szorongó Marcust ekkor már apjához hasonlóan az irracionális félelmek irányítják, minden segítő szándék mögött rosszakaratot sejt. Saját válságát csak fokozza az 50-es évek Amerikájának prüdériája, illetve a főiskola egészségtelenül szigorú erkölcse, ami újabb adalék a szexuális frusztrációjához.
Marcus szorongásának, ebből fakadó dühének harmadik alapja az éppen zajló koreai háború. A fiú igyekezetének és szorgalmának egyik motorja a kitörési szándék mellett egyértelműen az, hogy amíg eminens tanuló és egyre magasabb iskolai végzettséget szerez, addig elkerülheti a besorozást és ezzel elkerülheti két, a második világháborúban elhunyt nagybátyjának sorsát. A katonai behívótól való állandó rettegés csak addig facilitáló, amíg nem járul hozzá az apa-fiú zavar és végül a szexuális trauma. A regény utolsó szakaszában a három, egyenként is súlyos probléma feldolgozatlansága éppen abba az irányba tereli a főhőst, amelyet a leginkább szeretett volna elkerülni.
Philip Roth karcsú kisregénye nagyon mély és többszörösen összetett problémákat mutat be, kritikusan szemléli az 50-es évek Amerikáját, a bigott vallásosság, a szexuális prüdéria, az értelmetlen, önmagáért való hagyománytisztelet ellen protestál. Mélyen pacifista könyve ugyanakkor nem keni a társadalomra Marcus kisiklását, hiszen hiába a főhős az elbeszélője a történetnek, a külső nézőpontból, egy semleges narrátor által lezárt cselekmény nem hagy kétséget afelől, hogy az egyén felelőssége hasonló súllyal játszik szerepet a bekövetkező tragédiában.
A Düh csaknem tökéletes mű lenne, ha Roth nem követné el azt a hibát, hogy éppen a történet fordulópontján (jelesül, a már említett felláció-jelenetnél) egy új narrációs keretet kreál az elbeszélésnek. A késleltető és egyben eltávolító szereppel bíró váltással, közbeékeléssel nem az a baj, hogy ideje korán leleplezi a történet végét (hiszen ez azért amúgy is sejthető), hanem az, hogy olyan dimenzióba helyezi a visszaemlékező jellegű történetet, amely valahogy sehogy se passzol a regény egyébként racionális, egzakt világához. Ettől függetlenül a Düh egy igencsak elgondolkodtató könyv, ami hosszú ideig befészkeli magát az olvasó gondolataiba. Bár lelkileg igencsak megterhelő könyv, egy szuszra el lehet olvasni és mindenképpen megér egy próbát azoknak is, akik eddig nem ismerték Roth regényeit, feltételezhetően nem veszi majd el a kedvet újabbak elolvasásától.
