Damion Searls New Yorkban élő író-műfordító, aki elsősorban olyan jelentős nyugat-európai alkotók műveinek angol nyelvű fordításáért felelős, mint Marcel Proust, Rainer Maria Rilke, Peter Handke vagy Ingeborg Bachmann. Emellett több önálló könyve is megjelent, 2017-ben például a már magyarul is olvasható Rorschach-biográfia. Hermann Rorschach neve az általa a 20. század legelején kidolgozott tintafoltteszt miatt került be a tudományos diskurzusba és a köztudatba. Searls könyve a Rorschach élete és munkája, valamint a tintafoltkísérlet sztereotípiákon túli jellege, felívelésének, hanyatlásának és újragondolásának története iránt érdeklődők számára is megvilágító erejű olvasmány.
Damion Searls: Rorschach - A tintafoltteszt és az észlelés rejtélyei
Fordította: Hegedűs Péter, HVG Könyvek kiadó, 2018, 451 oldal, 4500 HUF
A szerző körültekintő alapossággal tárgyalja Rorschach életét és munkásságát. A pszichiáter levelezéséből, naplójából, tudományos publikációiból, kortársai munkáiból és ismerősei beszámolóiból feltárt információk révén nemcsak Rorschach életrajzát ismerhetjük meg, hanem amellett, hogy nyomon követhetjük szakmai fejlődését, kirajzolódik előttünk jelleme, normarendszere és előremutató gondolkodásmódja is. A könyv első részének olvasása során megismerjük és megértjük Hermann Rorschachot. Az olvasó szinte együtt rezdül a főhőssel, ahogyan az őt ért magánéleti, művészeti és tudományos hatások egymás után bemutatásra kerülnek. A szerző tehát szimpátiát ébreszt bennünk és érzékelteti Rorschach korai halálának tragikumát is, amelyet párhuzamba állít a tintafoltteszt későbbi megítélésének és értelmezéseinek alakulásával is. A Rorschach-próba kimunkálója iránymutatása nélkül ugyanis olyan módszerré vált, amibe felhasználói, tudományos gondolkodók és klinikai pszichológusok egyaránt, saját preferenciáik és előfeltevéseik alapján bármit beleláthattak.
A könyv tehát túlmutat a Rorschach-életrajzon és ismerteti a tíz tábla megalkotásának történetét, a teszt elméleti hátterét, alkalmazhatóságát, használatának változatait olyan egymástól távol eső területeken, mint a pszichoterápia, a pedagógiai tanácsadás, a jogi döntéshozatal vagy a hadseregbe toborzottak mentális állapotának felmérése. Különösen érdekfeszítő például a nürnbergi per vádlottjaival, illetve Adolf Eichmann-nal végzett személyiségtesztek, köztük a Rorschach-próba eredményeit, illetve az ezek emberiség-eszményre tett romboló hatását bemutató fejezet.
Ráadásul a kötet az olyan tudományos ismeretterjesztő művek sorát gazdagítja, amelyek a szakmai kérdések pontos és tárgyilagos vizsgálata mellett törekszenek tárgyuk kulturális és művészeti vonatkozásainak érzékeltetésére is. A szerző nem hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy a Rorschach-teszt a popkultúra termékeire is sokrétű hatást gyakorolt, ami által a köztudatban kialakult képet formálja tovább. Az írás tehát sok újdonsággal szolgál a laikus olvasók számára, akik így korábbi elképzeléseik módosítására kényszerülnek. Megtudhatjuk például azt, hogy a közhiedelemmel ellentétben igenis lehetséges rossz válaszokat adni a teszt során. Emellett az is kiderül, hogy nemcsak az asszociációink tartalma és a pszichoterapeuta szubjektív értelmezése döntő a teszt kiértékelése során, hanem a különböző képekre adott színekre, formára vagy cselekedetre fókuszáló válaszaink aránya, illetve a reakcióink ritmusa alapján kalkulált pontszámok is segítik az objektív megítélést.
A szöveg stílusa inkább tárgyilagos, néhol azonban érezhető a szerző Rorschach alakja iránt tanúsított rokonszenve és a tintafoltteszt felmentését szolgáló törekvése. Lírai hangnemű részeket is olvashatunk, leginkább a személyes életút sorsfordító eseményeinek leírása során, ezzel az író egyfajta harmóniát teremt a különböző beszédmódok között. A könyv tehát olyan jól megírt, a Rorschachokat – alkotót és kísérletét egyaránt – bemutató olvasmány, amely a pszichológia iránt kicsit is érdeklődők számára lebilincselő.
Szerző: ocsenasalica
