Az Alexander G. Thomas álnéven megjelentetett Megszállottak című, valóságos és kitalált elemeket egymásba fonó Nikola Tesla-életrajzot követően Matuscsák Tamás Rejtő Jenő fiktív naplójának megírására vállalkozott, melyhez az életmű darabjain túl számos hivatalos dokumentumot, magánleveleket, folyóiratcikkeket, kritikákat és különféle, a kortársaktól származó beszámolókat is felhasznált. Matuscsák bízik benne, hogy a kötete kapcsán Rejtő Jenő munkássága ismét az irodalmi viták kereszttüzébe kerül, amelynek köszönhetően az olvasók újra felfedezik a huszadik századi magyar irodalom egyik legnépszerűbb és kétségkívül utánozhatatlan óriását.
Matuscsák Tamás: Rejtő Jenő elveszett naplója – életregény
Noran Libro, 2016, 544 oldal, 3990 HUF
Reich Jenő a tizedik születésnapjára A Pál utcai fiúk, az ékszerteknős és a focilabda mellé egy naplót is kap ajándékba a szüleitől. Ez utóbbinál tökéletesebb ajándékot elképzelni sem lehet egy olyan kisfiú számára, aki állandóan firkál valamit, legyen az egy versike vagy egy újabb vicc – nemhiába, az Író Kéz becenévre rá kell szolgálni. Még ezen a napon, 1915. március 29-én elkészül az első bejegyzés, amelyet közel 28 év élményei, benyomásai és tapasztalatai követnek. A napló lapjain egy kalandos utazásokkal, kétes munkavállalásokkal, leküzdhetetlen függőségekkel és kaotikus szerelmekkel tarkított életút elevenedik meg, amely egy, a világban nyitott szemmel járó, rendkívül érzékeny megfigyelőnek hála a kortárs kulturális életre, az aktuálpolitikai helyzetre és a huszadik század első felének mindennapjaira való reflektálással egészül ki.
A napló műfajának formai követelményeit szem előtt tartva a kötet rövid, maximum pároldalas bejegyzésekből építkezik. Az egyes szám első személyű bejegyzések kronologikus rendben követik egymást, ami egy napló esetében észszerű választásnak bizonyulhat, jelen helyzetben azonban már az első oldalakon szembetűnik a választott módszer problematikája, ami a kamaszkori évek leírásánál is több ponton kiütközik, még ha nem is ennyire explicit módon. Matuscsák Tamás nyilvánvalóan alapos kutatómunkát végzett, amely során rengeteg információt gyűjtött nemcsak Rejtőről, hanem magáról a korszakról, annak kulturális életéről, bel- és külpolitikai helyzetéről, valamint a politikai eseményeknek a mindennapokra gyakorolt hatásairól, amelyeket azonban nem minden esetben sikerült hitelesen a szövegbe integrálnia, így az eredmény helyenként meglehetősen disszonáns lett. A kisgyerek Rejtőről például nehéz elhinni, hogy bolsevikosat játszik a barátaival, ahogyan az sem látszik túl valószínűnek, hogy megemlékezzen I. Ferenc József összes titulusáról vagy a szociáldemokrata párt intézkedéseiről. Matuscsák alapossága természetesen üdvözlendő, jelen körülmények között azonban a kevesebb több lett volna. Nem arról van szó, hogy a fiatalkori évek politikai hátterének illusztrálása felesleges, éppen ellenkezőleg, hiszen a kontextus implikálta hatások nélkül Rejtő személyisége visszaadhatatlan, pusztán szerencsésebb megoldás lehetett volna ezekre a hatásokra retrospektív módon reflektálni, a felnőtt, tapasztalt Rejtő szájából ugyanis ezek a megállapítások sokkal hitelesebben hangozhattak volna.
Kapcsolódó cikk:
Apuka szerint állati szép gyerek vagyok: magas, mint egy zsiráf, nagyfülű, mint egy elefánt (részlet)
Annak az illúziónak a megteremtésében, amely egy fiktív naplót az eredetiség, a hitelesség érzetével ruház fel, nagy segítséget nyújthat a stílusimitáció, persze csak ha jól csinálják – egy-két kiugró ponttól eltekintve, ahol szembetűnően kilóg a lóláb, Matuscsák egészen jól csinálja. Megint csak a fiatal Rejtő megszólalásai között találhatóak olyan szöveghelyek, amelyek túlzottan erőltetettnek, modorosnak hatnak, a korai éveket hátrahagyva azonban egyre gyakrabban köszön vissza a rejtői abszurd humor, különösen a korabeli művésztársadalomba való beilleszkedés és a viharos házasságok ábrázolásakor.
A kötet kétségtelen erénye, hogy Rejtő személyiségének minden oldalát igyekszik bemutatni, akinek szerteágazó érdeklődési körébe Szidi néni színitanodája éppúgy beletartozik, mint a BAK boxedzései, Freud pszichoanalízise vagy a kávéházakban zajló irodalmi élet, amelynek elismert íróként már ő maga is részese lehet.
A napló legérdekesebb bejegyzései éppen az ezekről a páratlan művészekről szóló anekdoták; még ezek közül is kiemelkednek azok az elbeszélések, amelyek lépésről lépésre rajzolják meg Rejtő és Karinthy barátságának kialakulását és elmélyülését, bebizonyítva, hogy a humor fontos, de közel sem az egyetlen alapköve volt a kapcsolatuknak.
Matuscsák Tamás művének megítélésében az olvasói attitűd kitüntetett fontossággal bír, más szóval: a kötet értékelését az előzetes olvasói szándék nagy mértékben befolyásolja. Aki elfogadja, hogy ez a napló, noha összefüggő és valóban hitelesnek tűnő életrajzot kínál, nem tud minden kérdést megválaszolni, ezért a fehér foltokat Rejtő-művek részleteivel és logikusnak látszó, de nem igazolható elméletekkel pótolja ki, az remekül fog szórakozni.
Szerző: Moller Barbara