Joe R. Lansdale: Sanctified and chicken fried

University of Texas Press, $19.77

Ez a 2009-es év általam legjobban várt megjelenése Ellroy Blood's A Rover-je mellett. Lansdale novelláinak ez a gyűjteménye túlzott meglepetéseket nem fog okozni a rajongóinak, mégis, ezek a fantasztikus írások, így egybegyűjtve, ebben a csinos, kemény borítós könyvben (az elülső borító grafikája szenzációs, Lansdale munkásságának esszenciája)... nos, azt kell mondjam, a kötet meglehetős elégedettségre ad okot.

Lansdale-t a New York Times Book Review Amerika legnagyobb folklorista szerzőjének nevezte, valaki más pedig Faulkner, James M. Cain és Ezópusz keverékének. A sötét témák iránt vonzódó Lansdale összes írásában ott az erőszak, az őrület, amely témákat mindig az átlagember, a proli, a paraszt, a texasi csóringer szemszögéből közelíti meg (ezt a kötetet is a Texasi Egyetem adta ki, az Államok legjelentősebb déli szerzőit felvonultató sorozatukban). Lansdale hősei nagyon ritkán entellektüelek, és sosem művészek. Hál' istennek. Nincs unalmasabb egy köldökbámulónál.

Az első novella a klasszikus Mr. Weed Eater, amelyben semmi horror, semmilyen természetfeletti motívum nincsen, egyszerű moralitásjáték az egész, csakhogy a feje tetejére állított moralitásjáték. Lényegét úgy tudnám összefoglalni, hogy a jótékony szamaritánusság a legnagyobb baromság, amire ember csak a fejét adhatja. A legjobban teszed, ha nem ütöd bele az orrod a mások dolgába, és nem próbálsz vadidegeneken segíteni. A novella hőse ezt egyetlen nap alatt megtanulja. A reggele úgy indul, hogy megpróbál a szomszédban dolgozó vak, lusta és rosszindulatú sövénnyíró hajléktalannak segítséget nyújtani, aki este már az ő feleségét kúrogatja és a házában lakik. Epe-keserű komédia ez az írás, a történet gyorsasága is a mesejelleg egyértelműségét hangsúlyozza ki. Épp most forgatnak belőle filmet.

A Tight Little Stitches In a Dead Man's Back kőkemény poszt-apokaliptikus horror, a világégést túlélő, egymástól teljesen elidegenedett házaspár egyaránt harcol a világot ellepő húsevő szörnyvirágokkal és egymással. Éjszakánként, mert csak eképp kommunikálnak egymással, az asszony gyönyörű tetoválást karistol a férje hátába: a képen a lányuk, akit a férfi küldött a halálba.

A The Big Blow igazándiból egy ötvenoldalas kisregény, egy vonat módra robogó, tizenkilencedik század végi epikus sztori a kisvárosról, amely a közelgő boxmeccs lázában ég, miközben az árvíz és tornádó réme fenyegeti. Ponyva par excellence olyan fináléval, amilyet írni csak kevesek képesek.

A Magic Wagon részlet Lansdale azonos című regényéből - erről bővebben majd magának a regénynek a kritikájánál. Ugyanez vonatkozik a Fine Dark Line című szösszenetre, amely szintén részlet az azonos című regényből.

A Dirt Devils egy rosszindulatú kis bicskavágás, akár válaszként is értelmezhetjük Michael Mann Közellenségek című filmjére (persze a novella jóval korábban készült) - a húszas-harmincas évek gengszterei nem kikent-kifent szépfiúk, hanem sunyi, gátlástalan szemétládák voltak. Mint a bűnözők általában.

A Pit Lansdale egyik leghíresebb novellája, már-már a horror határán. A semmi közepén, a mély délen retardált vidéki bunkók összefogdossák az arra járó turistákat és egy hatalmas gödörben élethalál harcra kényszerítik őket. Csak akkor van egy kis bibi, ha az egyik áldozat kedvét leli a gyilkolásban...

A Night They Missed The Horror Show viszont már nem az "egyik", hanem Lansdale-nek "a" leghíresebb novellája, sőt, Garth Ennis, a Preacher szerzője minden idők legjobb horrornovellájának nevezte. Abszolúte, száz százalékig egyetértek. A Night They Missed The Horror Show egy remekmű - butaságról, rasszizmusról, rosszindulatról és végtelen kegyetlenségről szóló ütés a gyomorszájra, amelyről garantálom, hogy soha életedben nem tudsz majd megfeledkezni. Már ezért az egyetlen írásért érdemes megvenni a könyvet.

A Bubba Ho-Tep megint csak egy olyan novella, amely már-már kisregénynek hat a maga szerkezeti kidolgozottságában - ebből az írásból készült Don Coscarelli szenzációs filmje. A sztori bármelyikünkkel megtörténhet: a halálát csak megjátszó, mára megvénült Elvis és egy néger öregember, aki JFK-nek hiszi magát, egy texasi öregek otthonában megharcol egy több ezer múmiával. Akció, dráma, horror, eszement sztori, emberi tragédia, keserű komédia, fantasztikusan érdekes karakterek: Lansdale.

A kötetet lezáró White Man and the Elephant és a White Mule, Spotted Pig egyaránt a folklorista Lansdale tollából folytak ki: az első a déli fundamentalista keresztény igehirdetők gátlástalanságát figurázza ki, akik még elefántszarban sem átallanak fetrengeni, sőt, a szart hallucinogénként felhasználni céljaik elérése érdekében; a második egyszerűnek ható, mégis döbbenetesen komplex történet két háziállat barátságáról, akik megpróbálnak ugyan elvonulni a világából, de természetesen az ember visszahúzza őket, így kénytelenek még egyszer, utoljára igába hajtani a fejüket.

Lansdale humora, történetmesélő tehetsége és fantáziája páratlan. Nemcsak ezt a könyvét, de regényeit illetve egyéb novellagyűjteményeit is nagy kedvvel ajánlom mindenkinek.