Takács Vilmos Vilkó: A Guns N' Roses és én - Pisztolytáska és rózsapatron
Pluralica Alapítvány, 2013, 368 oldal, 4123 HUF
Különösen üdvözítő, amikor egy zenész (jelen esetben rockzenész) könyvírásra adja a fejét. Így tett a GN'R-tribute Hollywood Rose zenekar gitárosa, Takács Vilmos, alias Vilkó, ahogy zenészkörökben ismerik. Fogta magát és könyvet írt a kedvenc zenekaráról. Illetve mégsem. Mert ahogy a címe is mutatja, a Guns-ról szól a könyv, de Vilkó saját magát, pontosabban a rajongó-, illetve zenészi énjét is beleszövi a könyvbe, ezzel egyfajta keretet adva a teljes történetnek. A végeredmény több, mint izgalmas.
Az egyik különlegessége a könyvnek az, hogy épp egy aktív zenész írta azt meg (reméljük, sok pályatárs fogja követni a példát); élmény olvasni ezeket a sorokat olyasvalakitől, aki tényleg benne van, tényleg érti és érzi ezt az egészet, amit zenélésnek hívunk – mindezt kellően olvasmányosan, könnyed stílusban.
A könyv önmagában kordokumentum is: hosszasan olvashatunk azokról a bizonyos kora '90-es évekbeli kazettamásolgatós- poszterezős-"gánszpólós" korszakról; mindarról – ahogy Vilkó saját élményein keresztül meséli –, hogy hogyan is éltük meg az egész Guns-őrületet Magyarországon. Nem túlzás kijelenteni, forradalmi idők voltak, mindenki, aki élt és mozgott, Axlékkel „töltötte" ideje legnagyobb részét. A könyvet olvasva mindenki garantáltan magára fog ismerni, hisz ki nem emlékszik azokra az időkre, amikor még izgalommal várta a rajongó egy-egy lemez megjelenését, az új videoklip első megtekintését az MTV-n (a Europe-on, természetesen), vagy azt, amikor megvette a legújabb zenekaros pólót a város egyetlen lemezboltjában, majd másnap a suliba természetesen abban ment büszkén kihúzva magát! Mert ugye, kinek nem volt ilyen élménye, nem?
Az író azonban keretbe foglalja a Guns-szal kapcsolatos érzéseit és élményeit, ezt a keretet pedig zenészi énje tölti meg tartalommal. Lényegében a zenész egy napján keresztül mutatja be azt, hogyan is telik egy aktív, turnézó gitáros egy napja, ha éppen koncertje van. Hányra érkezik a zenekari busz, milyen rituálék szokványosak a hosszú utazás alatt, milyen a megérkezés, milyen a zenekari beállás, sőt, betekintést nyerünk olyan személyesebb hangulatokba is, mint például milyen érzés önti el a zenészt, miután lejön a színpadról, azaz mit él át ő közvetlenül a koncert után. A könyv őszinte, minden egyes érzés és élmény kézzelfogható, ezek mellett pedig tényleg izgalmas, hogy mennyire megfogható az a bizonyos kelet-közép-európai zenészlét... Biztos vagyok benne, akik elolvassák ezeket a fejezeteket, sok-sok új dologgal találkoznak majd.
Azon túl, hogy olvassuk a könyvet és ezáltal visszajön ez a sajátos '80-as, '90-es évekbeli életérzés, jólesik újból felidézni a zenekar legizgalmasabb időszakát, ami kicsit olyan, mintha egy rég nem látott filmet néznénk. Jólesik újra olvasni a zenekar megalakulásáról, a kezdeti izgalmakról egészen a klasszikus felállás utolsó koncertjéig. A klasszikus lemezeken átmenve, dalról-dalra haladva megtudunk olyan infókat, amelyeket korábban nem olvashattunk, sőt, biztos vagyok benne, a külföldi szakirodalom sem dolgozta fel eddig ennyire alaposan a klasszikus lemezek nótáit.
Vilkó minden egyes leírt sorából érzem, mennyire szakavatott és elhivatott a téma iránt, és valóban olyan érzésem van, mintha egy sör mellett beszélnénk ki a 14 Years vagy a Locomotive (hogy direkt kevésbé ismerős dalokkal jöjjek) történetét. Ezek mellé pedig olyan képanyagot kapunk, ami magyar könyvekben egyáltalán nem megszokott, sőt... Már csak a fotók végigböngészése is hatalmas élményt nyújt. És bár felesleges abba belemenni, vajon miért ez lett ennek az egész Guns-sztorinak a kifutása (értsd: az eredeti formáció teljes szétesése), mégsem tudunk elmenni a gondolat mellett, mennyire jó volna csak egyszer, tényleg csak egyszer együtt látni őket színpadon. Ez nem is tartozik bele a könyv tematikájába, de hiába, a rajongó míg él, remél...
...és Vilkó sem erre helyezi a hangsúlyt, ugyanis ez egy átfogó könyv, sőt, hiánypótló kiadvány. Azoknak is érdekes lehet, akik imádják a GN'R-t, mert olyan infókat fognak megtudni, melyekre nem is gondolnának. Azoknak is kötelező, akik a '90-es évek után „eltették" a zenekart – garantáltan elő fognak kerülni a régi lemezek –, és hát azoknak is, akik csak most ismerkednek meg a bandával. A könyv kellően olvasmányos és átfogó, hogy kedvet kapjunk a Guns N' Roseshoz – gazdag képanyaggal, kellően olvasmányosan.
Szerző: Szűcs Péter
