Zombitámadás ellen is hatásos

Komavary | 2009. november 06. |
Permakultúra

A
Baji Béla: Önfenntartó biogazdálkodás Permakultúra

magánkiadás, Nyíregyháza, 160 o, 2500 Ft


 

Ez a könyv, az első hazai könyv a permakultúráról, már nagyon hiányzott. Miközben naponta kapjuk a híreket a pusztulás felé tartó Földről, a mezőgazdaság újabb és újabb válságáról, botrányáról, jó ráeszmélni, hogy vannak, akik már most dolgoznak a megoldáson, akik már megkezdték a gyógyítást. Még jobb tudni, hogy ez az apró zsebkönyvecske nekünk is segíthet, hogy megtegyük az első lépéséket.
De kezdjük ott, ahol a szerző, Baji Béla is kezdi: mi is az a permakultúra?

A fosszilis üzemanyag-alapú modern mezőgazdaság csapdájából többen, többfelé keresték a kiutat.  Köztük volt a permakultúra is. A hetvenes évek közepén két ausztrál, Bill Mollison és David Holmgren kidolgozott-összefoglalt egy földművelő módszert-filozófiát. Megpróbálták újra megteremteni azt a rendszert, amit a természetben járva látunk, egy olyan komplex rendszert összeállítva a kertben, mely összességében produkttívabb és stabilabb, mint a hagyomány módszerek. Az eredmény egyfajta többszörösen megismételt, nyílt Bioszféra 2 - "a gazdálkodás valamennyi elemét (növényeket, állatokat, építményeket, domborzatot, táji és vízrajzi adottságokat) egy egységes ökológiai rendszerré szerkeszti össze, amelyben az előre megtervezett módon létrejövő kapcsolathálózatokon keresztül az egyes elemek produktivitása, használhatósága javul, a ráfordítás (ápolás, takarmány, gyógyszerek, elhelyezésre szolgáló épületek) csökken."

A cél szentesíti az eszközt: vannak "vegetáriánus" rendszerek csakúgy, mint amelyekben fontos szerepet játszik a fogyasztásra (is) szánt állat, a mindenáron bió helyett Baji Béla is lelkiismeretfurdalás nélkül nyúl pillepalackhoz, autógumihoz, ha éppen az a legmegfelelőbb, ha az adott eszköz, módszer kisebb terhet ró a környezetre, mint a megfelelő "zöld" alternatíva használata. A permakultúra praktikus: fontos hangsúlyt helyez a hagyományos módszerekre, helyi fajtákra, de nem riad vissza attól sem, ha éppen napelemet vagy az internetet kell használni.

A permakultúra bibliájának tekinthető Mollison-kötetek közé azóta az egész világot meghódító mozgalom épült, követői széles skálán mozognak. Találhatunk köztük anarchopunkokat (akik segítségével próbálnak kiszakadni a globalizáció hálójából) ugyanúgy, mint milliomosokat, akiknek megtetszett ez az új kertépítészeti irányvonal (és permakultúrás tervezőket, akik ebből próbálják finanszírozni "valódi" programjaikat), sőt, egy éve már a tervek is elkészültek, hogy hogyan hódítsák meg a világot.

A többség számára a fókusz nem változott: hogyan képes a permakultúra elveivel újból élővé varázsolni a kertet, hogyan képes újból közösséget formálni, kapcsolatot kovácsolni porta és porta, vidék és város között.  Ebbe nyújt bevezetést ez a könyv is, bemutatva a permakultúrát az érdeklődők, a módszerekbe már belekóstolt gyakorlók számára csakúgy, mint a természetvédők vagy éppen agrárszakemberek számára. A szándékosan sok ismétléssel dolgozó könyv egy szuszra is végigolvasható, de a részletek, az ügyesen összeállított irodalomjegyzék segíti, hogy egy-egy apróság kedvéért elővéve sokáig tudjon újat mondani.

Baji Béla mindenekelőtt elhelyezi a permakultúrát a hazai nemzetközi népi és agrárhagyományok között - megint csak hálókat látunk, a semmiből előugró csodamódszer illúziója nélkül. Majd a módszer filozófiáján keresztül képzeletben felépítünk egy mikrotájat, a területtel való ismerkedéssel kezdve a lakóházból fokozatosan kibontva egy permakultúrás kertet, gazdaságot. Közben gyakorlati ötleteket is kapunk: megtudjuk, mi az az erdőkert, hogy lehet  rászoktatni a talajt, hogy lényegében magát művelje, hogy néz ki egy élő tó tutajszigettel és hol érzik jól magukat tyúkjaink. Kiderül, hogy képes a permakultúrás gondolkodás a társadalmi kapcsolatok megerősítésére (vagy éppen arról olvashatunk pár sort, hogy miképp védekezhetünk földsánccal kombinált galagonyabokorral vagy éppen növényeinket melegítő gödrökkel - nem csak a kertünket tesszük változatossá, de egy esetleges népvándorlás vagy zombitámadás ellen is hatásos.)

Habár a kézirat kév éve lezárult (és csücsült háborítatlanul egy szakkiadónál), hogy a permakultúra még mit rejthet, azt csak sejtjük. A szerző több, mint húsz éve kísérletezik vele - és még mindig olvashatunk olyan próbálkozásokról, amelyek eredményét csak pár év múlva láthatjuk majd. Ezt a könyvet remélhetőleg követi a többi - és azokat talán már könnyebb lesz beszerezni.

Merthogy ez a kötet magánkiadás. Sajnos, ez nem magyarázza meg a borsos árat (hiába éri meg a könyv a pénzét), viszont a terjesztés ettől válik igazán permássá, igazán izgalmassá. A kötetet fű alatt, magánlakásokon, a hét egy bizonyos napján előbukkanó árusoktól és ismerősökön keresztül szerezhetjük be*, és ezzel megkapjuk az első permakultúrás leckénket is. Mert ahelyett, hogy könyvesboltban várnánk ki a sorunkat, ahol jó esetben csak köszönünk egymással a pénztárossal, most van időnk beszélgetni azzal, akitől megkapjuk a könyvet. Egy hálózat részei lettünk. Egy hálózaté, ami talán segít helyrerázni ezt a világot.

*Részletesebben lásd a Magyar Permakultúra Szövetség honlapját.