Philip K. Dick: Egy megcsúszott lélek vallomásai
Agave Könyvek, Budapest, 2012, 224 oldal, 2448 Ft
A férfi ideges válogat a boltban. A felesége megkérte, hogy vegyen neki tampont, de az istennek sem akar odaállni a pénztárhoz ezzel, inkább bepakol minden mást a kosárba. “Mi lesz, ha nem kapja meg? ...Elvérzik?...Az istenit, hát ezt nem nekem kell tudni. Az az ő rohadt dolga.” A feszültség egyre nő, a férfiben egyre gyűlik a düh, átmegy inkább a szomszédos kocsmába. Végül összeszedi magát, megveszi a tampont és mellé külön megkeresi a feleség kedvencét, a füstölt osztrigát. Hazamegy, kedvesen átadja az ajándékot, aztán dühtől remegve a következő mozdulattal nekiesik a feleségének.
Philip K. Dick regényeinek hihetetlen vízióik, gazdag fantáziaviláguk és nagyszerű történeteik mellett éppen ez a legjobb tulajdonságuk: szinte mindegyikre jut legalább egy, de általában inkább több felejthetetlen pillanat (itt bele lehet olvasni). A Palmer Eldritch három stigmája telepatikus sakálja, az Ubik csak pénzért nyíló ajtói vagy Az ember a fellegvárban tökéletes ábrázolt alá-felé rendeltségi viszonyai egy elvileg baráti vacsorán japán megszállók és amerikai megszálltak között mind-mind olyan képek, amik hosszú ideig az olvasóval maradnak.
Az Egy megcsúszott lélek vallomásaiban viszont nincsenek párhuzamos valóságok, senki sem ébred fel álmából hirtelen másvalakiként, és a világűrt sem hódította meg az ember. Ez Philip K. Dick egyetlen még halála előtt (1975-ben) megjelent nem sci-fi regénye, ettől még erős pillanatok ugyanúgy vannak benne. A tamponvásárlás pedig csak a kezdet.
A történet önmagában egyszerű. Az önmagáról gondoskodni képtelen Jack Isidore-t nővére és az ő férje magukhoz veszik egy kaliforniai kisvárosban, később pedig egy szerelmi háromszög is kialakul egy másik helybéli párral. Minden fejezet másik szereplő szemszögéből íródott, a nézőpontok így folyamatosan váltakoznak.
A csavarokat mégsem ettől várhatjuk. Az viszont már annál érdekesebb, hogy bomlik ki lassan a kezdetben egyértelműen áldozatnak tűnő nő valódi szerepe, hogyan rajzolódnak a kisváros viszonyai és hogyan lesz az eleinte őrültnek látszó szereplőből egyedüliként normális. Még akkor is, ha erre a következtetésre egyedül csak ő jut el.
Semmi újdonság nincs abban, ha egy történet tanulsága valami olyasmi, erősen relatív az, hogy ki az őrült, Dick elbeszélésében mégsem tűnik ez közhelyesnek. Természetesen nem ez a főműve és nem is feltétlenül ezzel érdemes érdemes kezdeni, ha valaki még sosem olvasott tőle semmit. Sőt, nem is kifejezetten ideális nyári olvasmány, sokkal nyugtalanítóbb és nyomasztóbb annál. Manipulációról, egymás kihasználásáról, beteg emberi viszonyokról mesél gúnyosan, önironikusan és hitelesen. Saját élettörténete alapján ez persze nem is meglepő.