B
Guillaume Musso: Ott leszel?Ulpius-ház kiadó, Budapest, 2010, 2975 Ft.
Guillaume Musso Franciaország egyik legnépszerűbb kortárs írója mostanság. E kijelentés nyomán elmerenghetünk azon, vajon akkor miért pont mi tartozunk azon kevesek közé, akik nem csodálják írói nagyságát oly önfeledten. A kivétel erősíti a szabályt – azt mondják. Vagy mégsem?
Musso Ott leszel? című regényében egy halálos beteg orvos lelki tévelygéseit meséli el. Elliott Cooper elismert, San Francisco–i sebész, aki egy napon elveszti kedvesét, Ilenát. A férfi nem képes elfelejteni a szeretett nőt és, amikor lehetősége nyílik visszatérni a múltba – pár szem időutazó pirula segítségével –, megpróbálja visszaforgatni az idő kerekét.
Elismerésre méltó az ötlet, de az író ezek után sem erőlteti meg túlzottan a fantáziáját. Sehol egy időutazógép, vagy legalább egy kis teleportálás. Marad a tíz szem bogyó, amit meghatározott időközönként le kell nyelni és Elliott uzsgyi, ott is terem a múltban persze éppen odakerül, ahova áhítja. Helyzetét viszont nehezíti, hogy a téridő áthidalására alkalmanként húszpercnyi ideje és összesen tíz szem pirulája akad. Be kell osztani! Főleg, hogy fiatalkori énje annyira idióta, hogy nem ismer rá öregkori önmagára. Végül furmányos módon meggyőzi Elliott Elliott-ot, nehogy megint megölje Ilenát. Ajjaj! Az a baj, hogy mások sokkal jobban megírták ezt a témát. És az a baj, hogy történetesen olvastuk ezeket. A hasonmás és Az embermás jut az eszünkbe például. No, de ne kukacoskodjunk itt, Saramago és Dosztojevszkij nem bestseller listavezetők!
Miközben Elliott keresi önmagát, mi keressük, hogy hol is vesztettük el a fonalat és azt is, hogy mi is a műfaja a műnek. Teljes a szerepzavar. Fantasztikus irodalomnak túl kiszámítható, szerelmi történetnek lagymatag, drámainak nem elég drámai, mert minden jó, ha vége jó. Szóval aztán folytatódik még az időben császkálás, miközben egyre zavarosabbá válik a story. Hiányzik az elmélet, amely az idő leküzdéséből következik. Nagyjából sejteni, hogy az időben több párhuzamosan futó zóna létezik, és ezek között ugrabugrál a főhős, de nem ártott volna egy-két lábjegyzet, vagy egy röpke bevezető, hogy mit is jelent ez valójában. Attól még, hogy Dan Brown is ezt csinálja, nem lenne olyan ciki. Sőt, az ő regényei még követhetők is ezektől.
Az Ulpius hatalmas méretű kiadása papírkötéses és vastag. Amikor a kötetet fellapozzuk, egyből rá kell, hogy ébredjünk, ez nem feltétlen a mondanivaló, hanem a betűk nagyságának köszönhető. Kár! A tömegközlekedési eszközökön, legkivált vonaton nagyon kényelmesen lehetett volna olvasni, de kinek van kedve ekkora könyvet magával cűgölni?! Így marad az otthoni jól bevált karosszék és, ha befejeztük jöhet is a következő Musso könyv, persze csak az elejét lehet megnézni.
Az ízelítő az csak ízelítő.
