Összetéveszteni az izgalmat a félelemmel

B
Feldmár András: Szabadság, szerelem

Jaffa kiadó, 2009, 135 o. 2790 HUF

Azóta, hogy a Van élet a halál előtt? című könyv az underground kultúra egyik kitűzőjeként járt kézről kézre, addig fordult a világ, míg Feldmár mainstream lett, neve pedig olyan brand, ami előadásokon és könyvek borítóján csábítja a trendkövetőket és a mentális megváltásra áhítozókat. Ez a fősodorban levés nem azt jelenti, hogy nincsenek Feldmárnak továbbra is olyan kényelmetlen mondatai, melyek éles felükkel piszkálják betokosodott rutinjainkat, de azt igen, hogy ezek a gondolatok kanonizálódni kezdenek és el kell gondolkodnunk azon, hogy a provokatívnak tetsző meglátások mennyire egyediek, kiugróak, vagy inkább a pszichológiának magának sajátja a felforgató attitűd.

Feldmár előadásokból készült könyveivel kapcsolatban - amilyen ez is - gyakori kritika, hogy a csapongó, szerkesztetlenség hatását keltő gondolatmenetek papíron nem állják meg a helyüket. Van-e helye könyvalakban annak a fajta beszédnek, ami az elhangzásban, a személyes jelenlétben él, az előadó személyével, gesztusaival és hanglejtésével támogatva?

Azt, hogy a szerzőnek nem erősségei a precízen szögletes, vagy ha tetszik: szigorúan geometrikus gondolatmenetek, tekinthetjük következetlenségnek, azt pedig, hogy írásban is ragaszkodik az élőbeszéd stílusjegyeihez, idegesítőnek. De hangsúlyozhatjuk azt is, hogy az anekdotákkal és önreflexív kitérőkkel tarkított olvasmányos stílus szórakoztató, és sok olyan információval is szolgál, melyek nem tartoznak szorosan a tételes pszichológiához. Bevallom, a könyv elején engem is zavart, hogy nehezen találom a fonalat, de némi elmélyülés után összeállt a kép.

De nézzük, mit mond e látszatra sokat markolni akaró cím alatt szabadság és szerelem összefüggéséről? Kimondott-kimondatlan előfeltevése, hogy a két jelenség a legtöbb ember elméletében és gyakorlatában kizárja egymást. Megoldandó feladatként áll előttük az, hogy ezek mégis valahogyan szintézisbe kerüljenek. Sokan azért maradnak romboló párkapcsolatokban, olyan partner mellett, aki rosszul bánik velük, mert - ahogyan Alice Milles megállapítja – abba szeretünk bele, aki pont olyan finoman kínoz minket, mint ahogy azt az anyánk tette csecsemőkorunkban. Egy másik megközelítésben viszont az, hogy látszólag alárendeljük magunkat valaki másnak, a hatalomgyakorlás kényelmes formája. Az „alsó a könnyű szerep”. Ez a könnyelműség, vagyis kényelmi szempontok vezetnek ahhoz, hogy az ember úgy tesz, mintha nem lenne szabad. „Szabadságra vagyunk ítélve. Aki megszületik, annak ezzel kell megküzdenie. Egy ember nem lehet nem szabad. Lehet úgy tenni, mintha nem lennél szabad, de ez nem igaz. Az ember szabadon választhatja a rabszolgaságot is.” Ahogy a szabadságban is a legáltalánosabb szintig igyekszik eljutni, a szerelem oldalán sincs ez másképp. Az utóbbihoz kapcsolódó két alapfogalom a vonzalom és az erotika. A vonzalom olyan tágan értelmezett, hogy a lóval közösülő férfiú és a hullát kóstolgató hiéna mozgatói közt is megtalálható. Az erotika, bár szoros összefüggésben van azzal, hogy „minden luk azt kívánja, hogy valami belemenjen”, ennyiben azért nem merül ki. Olyan általános gyűjtőfogalom, mely az érzéki jó és rossz keresésére tett erőfeszítéseket egyesíti.

A párkapcsolati helyzetből kilépve végül olyan általánosabb (és alapvetőbb) kérdések szegeződnek az olvasónak, hogy a félelem, vagy a vágy mozgat bennünket egyes lépéseinkben, vállaljuk-e izgalmunkat, vagy hagyjuk, hogy a félelem köntösébe bújva visszatartson bennünket attól, hogy érdekes forgatókönyvet írjunk életünknek.

A három előadás plusz a bevezető el van választva egymástól, de ezek együtteséből kerekedik ki az összkép, pszichológiai alaptézisekből, különös tapasztalatokból és a tapasztalatok helyenként szélsőséges értelmezéséből.

A 135 oldalas könyv elsőre nem tűnik nehéz olvasmánynak, könnyen a végére lehet érni, főleg, hogy sokkal rövidebb, mint amilyennek kívülről látszik. Áteshetünk rajta úgy is, mintha mi sem történt volna, csak a szokásos, romantikus változtasd-meg-élted javaslat hangzott volna el, de benne van a pakliban, hogy tényleg átírjuk azt a bizonyos szkriptet. Mindenesetre elgondolkodtató.