Dennis Lehane: Viharsziget
Agave Könyvek, 2010, 288 oldal, 2880 Ft
A
A filmváltozat alkalmából újra kiadta az Agave a Viharsziget-et, ezúttal ilyen egybeírt címmel és a mozihoz illeszkedő borítóval. Nehéz úgy írni a könyvről, hogy már a film trailerében gyakorlatilag kiderül a sztori vége, ha valaki még nem látta, kerülje minden erejével! Ahogy a kritikákat is, kevesen tudják megállni, hogy értekezzenek meglepő lezárásokról és fordulatokról. Mindenesetre nálam annak idején, úgy, hogy semmit nem tudtam semmiről, működött a történet, ami ilyen típusú könyveknél ritka, hálás is voltam érte. De erről ennyit, legyen ez az a sarka az internetnek, ahol nem pedzegeti senki a megoldást.
Lehane-nel egyébként gondban vagyok, mert pont az istenített Kenzie-Gennaro-sorozata nem tetszik annyira (magyarul az Egy pohárral a háború előtt, a Sötétség, fogd meg a kezem és most a Megszentelt életek jelent meg), bár őszintén szólva gyanakodtam már a fordításra is. A különálló könyvei, mint ez is, már sokkal inkább. Lehane az atmoszféra megteremtésében nagyon jó, és ez a könyv, témájának köszönhetően, szinte jutalomjáték neki: kellemesen sötét környezet, őrültekháza, magányos sziget, vihar és egy egyre inkább kibontakozó (vagy egyre jobban besűrűsödő?) rejtély.
1954-ben járunk, Teddy Daniels rendőrbíró a Viharszigetre, illetve az Ashecliffe Elmegyógyintézetbe érkezik, ami magányosan áll a szigeten, és ahol kizárólag különösen erőszakos ápoltakat tartanak, mint például Vincent Gryce, aki arról nevezetes, hogy megölte a rokonait, megskalpolta őket, majd az abból készített kalapban parádézott a városban. A rendőrbírónak és társának egy különös esetet kell kivizsgálnia: az éjszaka közepén bezárt szobájából eltűnt a Rachel Solando nevű ápolt, akit azért tartottak bent, mert mindhárom gyermekét vízbe fojtotta, majd visszaültette őket az asztal köré a reggelihez. Sőt egy éppen arra járó szomszédot meg is kért, hogy tartson velük.
Solando tehát nincs a zárkában, van viszont egy furcsa üzenet, számokkal, amit talán direkt nekik hagyott hátra az ápolt. És Danielst innentől egyre mélyebben beszippantja a kódok és a hazugságok örvénye: a szigeten mintha mindenki titkolna valamit: mi folyik például a hírhedt C részlegen? Miért őrzik fegyveres őrök az üresnek mondott világítótornyot? Daniels látja, hogy valahogy mindez összefügg az esettel, de mintha az intézetben mindenki összeesküdött volna a hátuk mögött. Kötelező könyv, film ide vagy oda. Inkább oda.
