Nehéz a regényíró élete, főleg ha olyan témához nyúl, amit már több mint tíz éve dédelget magában, és amiből eddig még egyetlen sor sem született meg. Herman Wouk grandiózus Mózes-terve lassan révbe ér, mintha 97 éves korában írt regénye, A Törvényalkotó is ennek ürügyén született volna meg. Wouk zseniális fikciós játékot űz az olvasóval: A Törvényalkotóba a Mózes-regényét író szereplőként írja bele magát, hogy aztán átadja helyét egy fiatal filmrendezőnek, Margolite Soloveinek – innentől kezdve lépünk át a színtiszta fikció világába. Margo, a bobovi haszid rabbi konzervatív nevelése ellen lázadó lány és befutni készülő filmrendező ajánlatot kap Mózes történetének megrendezésére, és óhatatlanul belecsöppen Hollywood zavaros, neurotikus, világába.
Wouk mesterien játszik a regény narrációjával. Történetét nem egy hang mondja el, minden szereplője narrátorrá válik. A szöveg a szereplők egymásnak küldött e-mailjeiből, leveleiből, rövid üzeneteiből, egymással folytatott skype- és telefonbeszélgetéseik vagy rögzített megbeszéléseik részleteiből épül fel, kerekedik történetté, ugyanakkor elhallgatásokkal, hiányokkal teli az elbeszélés. De Wouk tesz róla, hogy ne veszítsük el a fonalat, hogy mindegyik figurának határozott körvonala, egyéni hangja legyen, hogy ne tolódjanak el feleslegesen az arányok – önmagát például kiírja a regényből. Ez a narrációs technika mintha a filmesek, jogászok, befektetők zaklatott életének lenne a tükre. Ráerősít a feszültségre, amitől amúgy is elég terhes a regény légköre. A pergő levélváltásokból magunk sem tudjuk eldönteni az utolsó pillanatokig, hogy a baromarcú vajon hajlandó lesz-e eljátszani Mózest, Margo befejezi-e a forgatókönyvet, Wouk hajlandó-e elvállalni annak szakmai lektorálását. Egyáltalán, elkészül-e film?
Herman Wouk: A törvényalkotó
Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna , Kossuth Kiadó, 2015, 224 oldal, 2990 HUF
A könyv világa nem kevésbé zaklatott. Bepillanthatunk a hollywoodi filmipar színfalai mögé, ahol természetesen senki sem az, akinek látszik, vagy legalábbis nem azt mondja, amit gondol, ahol mindent az érdek, a siker reményében befektetett pénz és a sikerrel járó még több pénz irányít, rigolyás multimilliárdos befektetők, dupla vagy semmit játszó, gyomorfekélyes producerek, a szerződésekből és halaszthatatlan ügyekből ki sem látszó ügyvédek csatároznak egymással és az idővel. Mert az idő pénz. Ebben a világban a tehetséges forgatókönyvíró-rendező, a tehetséges, baromarcú színész és a szaktanácsadóként felkért írótekintély mind csak bábok. Egy hatalmas mozi mellékszereplői, akiket maga mellé kell állítania az iparnak, ha mással nem, egy visszautasíthatatlan csekkel. És akkor még egy szót sem ejtettünk a filmesek húsán táplált hiéna újságírókról.
De talán mégsem ennyire súlyos a helyzet, Wouk még ennek a tőlünk oly távoli világnak a szereplőit is szerethetővé varázsolja. Figurái szeretnek több órát repülni egy jó beszélgetésért, feltárni magukból azt, amivel még nem lépik át a határt, és a kölcsönös szakmai elismerésen túl barátságok is szövődnek köztük. Humorral, iróniával cselezik ki egymást, de ha kell, kőkemények. Mindenki tisztában van saját pozíciójával és a világ rendjével, ami csak akkor borulhat fel, ha valaki olyat tesz le az asztalra, ami igazán nagyot szól. Szeretnek féltékenykedni, és védik a saját érdekeiket, ha nincs más mód, ármánykodással. Zajos életük legalább annyira szórakoztató, mint amennyire idegen.
A jó hollywoodi tematikában persze kihagyhatatlan a szerelmi szál: a konzervatív nevelést kapott, egykori bét jakovos Margolite Solovei és a cseppet sem hívó, szkeptikus értelmiségi Joshua Lewin újra egymásra találásának rögös története. Naponta harcot vívnak elveikkel és egymással, szerelmük pedig lassan elvész az örökös csatározásban. Ám Hollywood nem engedi el őket ilyen könnyen, és történetük a regényidőben újrakezdődik. Margo lázasan dolgozik Mózesén, borotvaélen táncol a szakmai siker és a totális bukás között, Josh pedig segít neki, és benne még ott bizsereg a lezáratlan múlt. A zárlat nem hazudtolja meg a hollywoodi elveket, bár a történet sosem ilyen egyszerű.
Szerző: Szmerka Dániel
