Nyárligeti anziksz

florescu | 2010. október 06. |

A-

Csabai László: Szindbád, a detektív

Magvető Kiadó, 2010, 380 oldal, 2990 Ft

 

Rendhagyóan két recit közlünk erről a könyvről, a másik erre található.

A nyárligeti detektívnek semmi köze nincs a magyar irodalom egyik leghíresebb alakjához. Krúdy hőse a női lelket tépte és cibálta, ha éppen nem a következő fogás felől érdeklődött a resztorán főpincérétől, Csabai viszont a fiktív kisváros, Nyárliget kacifántos bűnügyeinek megoldása végett hívja életre Szindbádot. A névhasználat akár egyfajta Krúdy iránti tiszteletadásról is tanúskodhat, nem beszélve a két írót összekötő térről, Nyíregyházáról, de Csabai semmit nem bíz a véletlenre: Schiffer Árpádot ugyanis – mint ez a kötet ötödik, leghosszabb szövegéből kiderül – Bagdadban keresztelik át németes vezetékneve után. A névnek tehát története van, de állandó visszacsatolási pont is egyben, hiszen a történeteket át- meg átszövik a Bagdadban eltöltött évek emlékei. A szám szerint tizennégy bűnügyi történetből álló regényes szövegből nem derül ki, hogy Szindbád analitikus képessége, nyomolvasó logikája mennyiben köszönhető a gyermekfejjel megismert és alaposan „belakott” idegen kultúrának, de az olvasás közben sokszor támadhat olyan érzésünk, hogy a bagdadi emlékfolyamokat úgyszólván katalizátorként működteti a nyomozásban éppen megakadó vagy ennek terhébe időlegesen belerokkanó főhős.

Túl a krúdys analógián számomra legerőteljesebben Kosztolányit idézték meg az olvasott sorok. Nem elsősorban a topográfiai jegyek (Sárszeg vs. Nyárliget) vagy a tematikus áthallások, hanem a forma miatt, mivel a Szindbád, a detektív az Esti Kornél történeteit tömörítő kötethez hasonlóan hozza játékba a novellát, a novellafüzért és a regényformátumot. Míg azonban Kosztolányinál az egyes történetek (fejezetek!) előtt a regényből ismert rezümével találkozhatunk, addig Csabai a szövegek címeit sorra zárójelbe teszi, ezzel reflektálva a kompozíció önkényes voltára, egyúttal a regényként-olvasás (játékos) lehetőségére. A Szindbád szövegsorát csak nagy nehézségek árán lehetne megbontani: gyakoriak az egymásra utalások, nem beszélve az utolsó szövegről, amelyben a Szindbád által az íróasztalra helyezett régi fényképek segítségével idéződik fel a családtörténet és a személyes élettörténet is, megismételve a kötet több szövegének rövidebb kiszólását vagy epizódját.

Ez az utolsó sztori igazi mestermunka, helyrebillenti a néhol homályba kalauzolt olvasót, tablóként összegez, de egyúttal egy, a bűnügyi rejtélyeken átívelő meglepetést is tartogat. A kompozíció jelen formájában a legteljesebb: a kezdeti ráhangolódást elősegítő rövidebb szövegeket úgy a kötet egyharmadánál a hosszabb, ezzel kimunkáltabb szövegek erősítik meg, hogy aztán a kalandok a „történeti idő” előrehaladásával egyszerre stabilizálják Nyárliget helyét az igencsak zűrzavaros évtizedek forgatagában, és rajzolják meg a kisvárosi mesterdetektív alakját is. Persze főhős és környezete szorosan összefüggenek: Szindbád szemével láthatunk bele a város forgatagába, szemlélhetjük meg fényes és árnyékos oldalát, miközben talányos formában fedezhetjük fel a korabeli Internetet, és pásztázhatjuk végig szociográfusként a bűnös társadalmat.

Nem vagyok gyakorló krimiolvasó, így a Szindbádhoz kapcsolódó komparatív műfaji műveletekkel kapcsolatban a kollegina véleményére hagyatkozom. Olvasatlanságomból fakadhat, hogy nekem a legtöbb esetben meglepő volt a nyomozás kimenetele, ugyanakkor kissé zavarólag hatott, hogy Szindbád több esetben is magától értetődőnek tekintette a bűnös kilétét. De miért is? (Mindenesetre ha ekként értelmezzük, a balladai homály belefér, elbírja a kötet.)A Szindbád, a detektív számomra nem tűnik abszolút egységes szövegfolyamnak, de kiemelkedő részei, beleértve a zárlatot is, minden esetben átlendítettek a kisebb holtpontokon. Csabai korrekt, szerethető, és új hőst alkotott. Én kissé óvatosabban bánnék a jelzőkkel (bármennyire is osztom az Antal Balázs laudációjában írottakat), de az biztos, hogy erre a könyvre nyugodt szívvel lehet építeni. Várom a folytatást!


 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.