C
Orosz Dénes: PoligamyNyitott Könyvműhely, 2009, 220 oldal
Orosz Dénes első regénye hamarabb létezett forgatókönyv, illetve film formájában, mint irodalmi szövegként: a rendező a december 10-én mozikba kerülő Poligamy befejezését követően, a Nyitott Könyvműhelyt vezető Halmos Ádám kérésére formálta regénnyé saját ötletéből született forgatókönyvét. Külföldön bevett gyakorlat, hogy regénnyé írják át a sikerfilmeket, a magyar könyvpiacon azonban nem túl gyakori a jelenség, hogy mozifilmeket regény formájában adjanak ki, hirtelen a Szőke kóla és a Szezon ugrik be, de kommentben jöhetnek a további emlékek.
Egy várhatóan sikeres magyar film regényváltozatáról van szó tehát: a film és a könyv sztorija gyakorlatilag ugyanaz. Egy szerencsétlen férfi sokkot kap attól, hogy apa lesz, reggelre élete szerelme szőrén-szálán eltűnik, helyette egy vadidegen nő állítja magáról, hogy öt éve együtt élnek. András minden reggel egy újabb vadidegen nő mellett ébred (ld még Idétlen időkig), ez kezdetben megrémíti, később élvezi, majd letargiába taszítja. Persze a Poligamy alapvetően vígjáték, így könyvben is nagy hangsúlyt kapnak a poénok, lehet rajta nevetgélni.
Az ötlet kidolgozása és a sztori vezetése nyilván ugyanazokat az erényeket és hibákat képes felmutatni a könyv lapjain, mint a mozivásznon is (A film kritikája a Cinematrixon), sőt nehéz is a Poligamy regényváltozatát leválasztani a filmről, és attól függetlenül beszélni róla. A regény valójában a film rendezői változata, helyet kaptak benne azok az apró részletek, amelyek a filmben valamilyen okból nem fértek el, egy-két apró eltérés, részletesebb helyzetdefiníció, máshova helyezett hangsúlyok és egy kimaradt jelenet, amiért egyáltalán nem kár.
A legfontosabb különbség azonban, hogy a filmben nincsen narráció. Gyakorlatilag minden jelenetben szerepel a főhős, de az őt foglalkoztató gondolatok dialógokba vannak szétírva, hiszen mégiscsak egy dramatikus műről van szó. A regény ezzel szemben egyes szám első személyű, főszereplőjével azonos elbeszélőt választott. Elsőre meglepő, de érdekes kísérlet lett volna a főszereplő karakter szempontjából bemutatni a történtetet, vagy akár váltogatni az elbeszélőket, belesni a naponta megújuló Lillák, vagy a történteket értetlenül figyelő környezetet (barát, pszichiáter) fejébe. De ez nyilván egy másik könyv lehetett volna, Orosz inkább filmjének történetét meséli el szubjektív szemszögből.
Arra, hogy egy mozifilm és a belőle készült regény egy időben jelenjen meg, kevés példa volt eddig itthon, ám külföldön ez meglehetősen gyakori. Az egyik legközelebbi példa lehet Lengyelország, ahol sorra jelennek meg az úgynevezett film-regények. Az egyik legnevesebb lengyel kiadó a W.A.B. egész sorozatot szentelt a témának. Az legnagyobb sikert aratott mű Andrzej Bart író, forgatókönyvíró, dokumentumfilmes Rewers (Változás) című munkája, amely regény- és filmváltozatban szinte egyszerre jelent meg idén. A film Borys Lankosz első rendezése, ezzel a filmmel nevezett Lengyelország a 2009-es Oscarra és mind a regényt, mind a filmet hatalmas siker övezte Lengyelországban. A sötét történet az 1950-es évek Lengyelországában játszódik: egy fiatal, magányos nő sokáig azt gondolja képtelen megtalálni a szerelmet, ám amikor a legkevésbé számít rá, megismerkedik egy vonzó, nagyszerű férfival, akibe természetesen halálosan beleszeret. Boldogsága akkor törik darabokra, amikor a férfiról kiderül, hogy ügynök.
Érdekes, hogy Andrzej Bart eddig megjelent három regénye közül az elsőt álnéven jelentette meg, és a Rewers megjelentéséig nem is igazán mutatkozott a nyilvánosság előtt. Magyarul eddig második könyve, a 2005-ben, az Európa Kiadó gondozásában megjelent Rien ne va plus olvasható, Pálfalfvi Lajos fordításában. (Wendy)
Alapvetően meg is tehetné, hiszen a Poligamy nagyrészt Bérczes Andrásra és az ő személyiségfejlődésére épít, csak így jóval kevésbé érdekes, és mégcsak nem is stimmel. A Poligamy-regény elbeszélője a vele megtörténtek helyett a filmen látottakat meséli: így fordulhat elő, hogy részletes leírást kapunk Lilla és Adél beszélgetéséből, belelátunk a pszichiáternő füzetébe, sőt, még az elbeszélő tudósít arról az óriásplakátról is, amit a vele azonos főszereplő nem vesz észre. "Így aztán nem fordultam meg, nem vettem észre." (...) "De én ahelyett, hogy észrevettem volna, csak magammal voltam elfoglalva. Marha önelégült voltam. Mostanában elgondolkodom, mi lett volna, ha akkor észreveszem? Minden máshogy alakult volna, az biztos." Azért is érdekes ez a narratív szarvashiba, mert más helyütt feltűnően használja a kihagyást: "Soha nem tudtam meg, milyen diskurzust folytattak ezután." - azaz a könyvből sem tudjuk meg, hogy mi történt akkor, amikor két dimenzió, két Lilla találkozott.
A Poligamy szórakoztatja nézőjét és olvasóját is: végülis jól elvagyunk ezzel a logikai bakugrásokkal terhelt sztorival, amíg olvassuk/nézzük, és várjuk, hogy jöjjön a nagy fordulat. A fordulat azonban az, (vigyázat, SPOILER!) hogy nincs fordulat. "Nincs is szabály" - ebből a szempontból is ugyanolyan a regény mint a film, akinek ez tetszett, azért olvassa/nézze, akinek meg nem, azért nem.
