Robert Holdstock:Mitágó-erdő, fordította: Varró Attila
Gabo Kiadó, 2013 , 368 oldal, 2990 HUF
A
A „jobb későn, mint soha” mintapéldája, Robert Holdstock klasszikus, World Fantasy-díjas regénye csaknem 30 évvel eredeti megjelenése után érkezik hozzánk. Mindig érdekes nagy becsben tartott műveket évtizedekkel később vizsgálni, főleg egy olyat, aminek hírneve nem kis részt azon alapul, hogy annak idején új vért pumpált választott műfajába. Hogy miért, azt utólag is könnyű látni: a Mitágó-erdő fényévekre van a Tolkien-féle, sokáig egyeduralkodó high fantsytól, melynek medréből évtizedekig nem törtek ki még a legnagyszerűbb művek sem (ld. Ursula K. Le Guin Szigetvilág-sorozatát), és szintén nem hasonlítható a Robert E. Howard fémjelezte sword & sorceryhez, és Lovecraft kevésbé horrorisztikus és inkább kalandos dark fantasyjeihez (Randolph Carter-történetek) sem. De a Mitágó-erdő bőven nem pusztán egykori újszerűsége miatt érdemes a figyelemre. Függetlenül a fantasy-irodalomra gyakorolt hatásától, ez egy szenzációsan, okosan, érzékletesen, kifinomultan, hogy mást ne mondjak, szépirodalmi igényességgel megírt, katartikus történet.
A könyv főszereplője Stephen Huxley, aki a második világháborúból tér vissza angliai vidéki házába, nem sokkal apja halála után. Bátyja, Christian, furcsán viselkedik, és mintha ugyanaz a megszállottság kezdene úrrá lenni rajta, ami apjukat évtizedeken át távol tartotta saját fiaitól: állandóan a birtokuk határán elterülő ősi erdőn, a Ryhope-on jár az esze. A mindenféle emberi beavatkozástól mentes rengeteg a történelem és a mítoszok titkait és rég elfeledett figuráit rejti: a Ryhope a világ közös tudatalattijának egyfajta csodálatos és egyben veszélyes tárhelye, ahol archetípusok és legendák élnek. Aki betéved az erdőbe (már ha egyáltalán képes rá, mert annak megvannak a maga védekező mechanizmusai), az maga is befolyásolja annak természetét, csakhogy ez a hatás oda-vissza működik. Stephen beleszeret egy mitágó lányba (egy életre kelt archetípusba – a név a mítosz és az imágó szavakból áll össze), azonban hamarosan kénytelen egy másik háborús veterán társaságában a vadon mélyére hatolni, hogy megmentse őt, méghozzá saját bátyja karmai közül.
Holdstock a történetet először egy novella formájában írta meg 1981-ben, és ezt bővítette ki regénnyé 1984-ben. Addigra már több könyvet is írt (a legtöbbet álnéven), de az igazi áttörést a Mitágó-erdő hozta meg neki. Ha egy szóval kellene jellemeznem a művet, azt mondanám: szép. Holdstock kerüli a fantasy szövegekben általában hemzsegő eposzi/bombasztikus jelzőket, leírásai egyszerűek és érettek, nyelvezete megkapóan természetes és magával ragadó. A stílus illik a főszereplőhöz, aki maga is egy hétköznapi ember, és a történet végére sem válik világmentő hőssé. Ő és társa, a pilóta Harry Keeton expedíciója a gyönyörű és borzalmas erdő, a gazdag és veszélyes, megelevenedett múlt közepébe bőven rendelkezik a kalandregények izgalmaival és fordulataival, de közben egy szimbólumokkal teli, költői belső utazás is.
A Mitágó-erdő mítoszokat, történeteket, és azok tipikus karaktereit rántja össze, de nem olyan explicit módon, mint Philip José Farmer World Newton family koncepciója vagy Alan Moore Leage of Extraordinary Gentlemen sorozata. Holdstock a jungi archetípusokat öltözteti fantasy köntösbe, és ennek a pszichológiai alapnak megfelelően formálja a szereplők motivációit is. A Mitágó-erdőben nincsenek csodálatos hősök és hatalmas gonoszok, a műfaj általában naiv világképét súlyos családi konfliktusok, elfojtott érzelmek, csupa harag, vadság és megszállottság hozza közel a valósághoz – az emberhez.
A könyv egyébként egy különálló, tehát önmagukban is teljes értékű részekből álló sorozat első kötete – remélhetőleg érkezik majd a többi is.
