Cormac McCarthy: A jogász - Forgatókönyv,
ford.: Galamb Zoltán, Morcsányi GézaMagvető Könyvkiadó, 2013, 184 oldal, 2152 HUF
Fotó: Intercom
Szerencsére Cormac McCarthy még mindig zseniális, hiába hörög a világsajtó, hogy nem olyan jó A jogász című mozi. A sztáríró, Cormac McCarthy forgatókönyvéből Ridley Scott rendezett filmet. Oké, nincs igazi forgatókönyv a szónak a hollywoodiasan konzervatív értelmében, nem tart sehonnan sehova, mégis történetet és karaktereket mesél a film, pedig a 25. percben mellettem már emailezett egy tehetséges filmrendező. Nem is film A jogász. Hanem akkor mi a búbánat?
McCarthy nagy rajongója vagyok: minden könyvében úgy beszélnek a szereplők, mintha a westernt a Bibliával kevernék össze, közben röpködnek a világmagyarázó mondatok, szigorúan központozás nélkül. Mondatok emberiségről, társadalomról, Istenről vagy apáról. A jogászban főleg a bűnről, a szexről, az alvilágról vannak zseniális mondatok. Nem véletlenül tartjuk a sötétség mesterének.
A filmes előzményei sem rosszak a kezdő forgatókönyvírónak, McCarthynak: a Nem vénnek való vidékből Coenék zseniális, Oscar-díjas filmet készítettek, én másokkal ellentétben nagyon szerettem Az út című posztapokaliptikus mozit, sőt a Vad lovakkal sincsen különösebb gondom.
Az Index, az Origo lehúzta, a Geekz méltatta a filmet, a szigorú kritikus, Gyenge Zsolt a könyvek közé SZÁMŰZNÉ a szöveget, szerinte ott van a helye. Fontos is bevallani, hogy a szereplőket kifejezetten csak azért castingolták, hogy a néző tudja valamilyen arccal azonosítani a McCarthy-mondatokat. De ez most kifejezetten jó: papírízű mondatokkal épülnek fel a karakterek, az alig látható konfliktusok és cselekmények. Jelen esetben nem mindegy, milyen papírra milyen mondatokat írtak - a papírízű dialógusok általában azért rosszak, mert nem segítik élővé, vagyis hihetővé tenni a karaktereket, a kontextust a történetet. McCarthy papírízű mondatai viszont elemeltek és nagyszerűek, akármilyen banálisak is néhol.
A főszereplőt alakító Michael Fassbender belefog a drogbizniszbe, mert sok pénzt és lehetőséget lát benne. A medencés villát nem adják ingyen, a sportkocsiba is kell a benzin, a gepárdnak is kell venni kaját a Fressnapfban. Épp csak beindulna a biznisz, amikor egy 20 millió dolláros szállítmányt lenyúlnak. Itt szabályok vannak, rend, ami ellen nem lehet tenni. A filmben elmagyarázzák a jogásznak, hogy hirtelen megváltozott a valóság: speciális Mátrix ez, amit a szereplő a saját döntéseivel és annak következményeivel hoz létre. Nem egy valóság van: ahány ház, annyi valóság. És a saját valóságunk is meg tud változni.
Fassbender nagy arccal, de elég bután sodródik a történettel, amibe Javier Bardemet a Félelem és reszketés castingjáról rángatták be, Brad Pitt pedig a szokásos kedvvel és lelkesedéssel engedi szabadjára cowboykalapos üzletemberét. Minden szerepben híres színészek tűnnek fel, Bruno Ganz gyémántkereskedőként pár percben is elképesztő.
A vad, gepárdmintás háttetoválású Cameron Diaz úgy a történet, mint a film szempontjából teljesen lényegtelen, ám őrülten izgalmas jelenetben megdug egy autót. Az epizód látszólag mindentől függetlenül szerepel A jogászban, pedig elég pontosan árnyalja Javier Bardem és Cameron Diaz karaktereit. Amióta láttam, csak spárgázó lányokban és izmos sportautókban tudok gondolkodni. Nálam a filmművészet kihagyhatatlan csúcsjelenetei közé került rögtön.
Cameron Diaz megdugja az autót Fotó: Intercom
A jogász nem igazi film: sok jó dialógus köré írt jelenetsor mindössze, ami mégis elmesél valamit a bűnről, a sötétségbe vezető útról. McCarthy-rajongóknak szerintem kötelező, mert könyvei ismeretében jól érthető a történetvezetés és a sok elbaszott bölcsesség. Máskülönben tényleg nagyon nehezen szerethető mozi ez.
Olvass bele a könyvbe!
Xxx by konyvesblog
Így készült A jogász
Így simogatja Cameron Diaz Penelope Cruzt
