Szülőnek lenni nem könnyű dolog. Nagyon nem. A humoros regényeiről ismert Fredrik Backman mégis úgy ír a szülői létről, hogy az egyszerre megható, maróan gúnyos és szívhez szóló. Az Amit a fiamnak tudnia kell a világról elsősorban nem is a fiús apáknak, vagy fiaiknak szól, sokkal inkább a gyereket váró leendő apukának, de a könyvből a már gyereket nevelő (bocs, idomító) szülők is rájöhetnek arra, mit csináltak rosszul.
Fredrik Backman: Ami a fiamnak tudnia kell a világról
Fordította: Bándi Eszter, Animus Kiadó, 2019, 173 oldal, 3290 HUF
Backman legnagyobb irodalmi bravúrja talán abban rejlik, hogy úgy szól egyszerre az olvasó szívéhez, hogy aztán kegyelmet nem ismerve nevettesse meg. Tabunak számító témákat és szituációkat emel be, hogy aztán a könnyfakasztónak induló sorok élét térdcsapkodós poénokkal üsse el. Például az IKEA-ban járva:
„Itt jártam körbe az anyukáddal, miután megtudtuk, hogy állapotos. Merengtünk, ki is lehetsz. (A United aznap megverte a Cityt, arról a meccsről lemaradtam.) Itt jártunk körbe a babakocsival is, mikor megszülettél. Merengtünk, kivé válsz majd. Azt remélem, egy nap talán majd abban a kegyben részesülök, hogy itt járok körbe veled, lemaradva egy újabb United-meccsről, miközben az unokámnak válogatunk dolgokat. Mert egy nap majd nem figyelek oda két másodpercig, és mire felnézek felnőttél.
És akkor majd kegyetlen bosszút állok mindezért.
Fel foglak kelteni reggel fél hétkor vasárnap, és belehányok az Xboxodba, ezt már most megígérem.”
Persze a gyereknevelésnek rengeteg olyan oldala van, amit teljes egészében talán nem ismerhet meg, akinek valamilyen oknál fogva nem adatott meg. Backman szerencsére nem hallgatja el a porontyokat övező árnyoldalakat és problémákat sem. Felbukkannak a mindentudó nagypapák, a hipochonder szülők, a gúnyolódó haverok, a generációk közti konfliktusok, a túlzott aggódás, a barátság, a zenekar alapítás, hogy mit jelent férfinek lenni, de az olyan semmiségnek tűnő dolgok is, mint a pankráció, vagy a sombrerót viselő középkorú német turisták.
„Azt mondják az apa feladata megtanítani a fiát, mit jelent férfinak lenni. Hát nem tudom. Azt is mondják, a legtöbb férfi előbb vagy utóbb olyan lesz, mint az apja. Remélem ez nem igaz.”
De még ha radikálisnak is tűnik néhány viccelődés, Backman mégis megmarad a szülőség rögvalóságában és hihetetlen szeretettel beszél mindenről. Elsősorban a gyerekről, a gyerekvállalást övező nehézségekről, a feleségéről, de a kajákról és persze a futballról is. Mert szülőnek lenni annyit jelent, mint szeretni. Szeretni a másik szülőt, szeretni a gyereket, szeretni minden kis stiklijét, és persze önmagát is.
„Az anyukád semmit sem szeret úgy ebben az életben, mint táncolni. De egy olyan férfit választott társának, akivel csak a saját életét kockáztatva táncolhat.
Aztán jöttél te. Te pedig odavagy a zenéért. Amikor ti ketten táncoltok! Ha választhatnék egyetlen másodpercet, amiben életem hátralevő részében élnem kéne, az ez lenne. Nem tudok sokat a szeretetről. Ennél többet nem.”
Az Amit a fiamnak tudnia kell a világról nem egy túlzottan hosszú könyv, mégis egy nagy hullámvasút. Nemcsak érzelmi, hanem sok értelemben. A gyermekvállalás megterhelőbb oldala mellett szól a szürke hétköznapokról, a kiemelkedő momentumokról, a szülőket pszichésen és fizikailag megterhelő epizódokról olvashatunk, de arról is, hogy a nagyszülők miként váltanak szerepet, amikor unokájuk lesz.
A könyv során előforduló anekdotákon keresztül reflektál, és bizony élcelődik is a modern társadalom elvárásain, hogy aztán jó tanácsokkal lássa el a gyereket váró olvasókat (és barátait). Apáknak szólna? Részben. De ők a könyvben leírt szituációkat már ismerik. Leendő apáknak? Mindenképpen. Anyáknak? Ó, igen. A cím ellenére Backman inkább szánja ezt a könyvet partnerének. Erről a rengeteg őszinte, kedves, humoros vallomás tanúskodik, mint ahogy a gyakran előforduló káromkodások is. Gyereknek? Hát… amennyiben elmúlt 18 és/vagy küszöbön a kisgyermek, lehet.
Szinte minden sorában ott a potenciál a vírusként terjedő idézetekhez, így ideális ajándék, vagy apáról fiúra szálló ereklye lehet a könyvből. Egyszerre edukatív, szórakoztató, megható, és önmaga is egyfajta allegória a szülőségre.
Szerző: Laki Péter
