Veiszer Alinda: Bridge Generáció - Álmokból üzletet
Kossuth Kiadó, 2013, 200 oldal, 2542 HUF
És az megvan, mikor néhány tehetséges fiatalnak támad egy jó kis ötlete, aminek bele is vág a megvalósításába, aztán pár év múlva már százmilliók használják a terméküket világszerte? Ha igen, akkor nagyjából tisztában is vagyunk a startup-modell alapképletével. Persze a dolog korántsem ilyen egyszerű: a sikernek számtalan összetevője, a bukásnak pedig még több lehetséges módja van, ám a folyamat két kulcseleme mindenképpen: a) az innováció, valamint b) a korlátlan és robbanásszerű növekedési potenciál.
A sikeres startupok történetében épp ez a felfoghatatlanul gyors, ám egy ponton túl mégiscsak tervezhető léptékű fejlődés a lenyűgöző. Egyszerűen felszabadító a tudat, hogy egy garázscég néhány év leforgása alatt virtuális nagyhatalommá nőheti ki magát - az ilyen sztorik ugyanis kissé visszaadják az emberi kreativitásba és vállalkozói szellembe vetett hitünket, mely idővel hajlamos megkopni.
Különösen így van ez, ha ez az áttörés itthonról jön össze valakinek, hiszen az ilyesmi még nagyobb lyukat üt abból a pesszimizmusból és nemzedékeken át öröklődő túlélési taktikákból szőtt hályogon, mely oly gyakran homályosítja látásunkat a hétköznapok során. A Bridge Generáció épp ezekre a példaértékű kortárs sikersztorikra fókuszál, túllépve a rossz működést konzerváló panaszkultúra beidegződésein. Veiszer Alinda riportkönyve annak a három (legalábbis részben) magyar startup-nak a múltját és jelenét mutatja be, melyeknek elsőként sikerült ez az áttörés: a Preziét, a Ustreamét és a LogMeInét.
Lépésről lépésre követhetjük végig a bátor cégalapítóinkat azon a keskeny ösvényen, mely a termék ötletének megszületésétől a Szilícium-völgyig, vagy épp az első befektetett milliótól a tőzsdére vonulás dilemmájáig vezet. Szerencsére annak sem kell a Wikipédiához szaladgálnia, aki hozzám hasonlóan járatlan a startup-ok világának üzleti zsargonjában. A gördülékeny és tömör törzsszöveget kiegészítő keretes írások ugyanis rendre magyarázzák a fontos alapfogalmakat, helyenként kissé a zsebenciklopédia irányába tolva el a könyvet. Mindenesetre mostantól garantáltan nem jelennek meg lelki szemeink előtt a havannai szivarjukat glóriájukról meggyújtó, BMW-s angyalok a „business angel” kifejezés hallatán, és a „seed”-ről sem csak az illegális filmletöltés vagy Nick Cave zenekara jut majd eszünkbe. Ezeken a fogalmakon keresztül nyerünk bepillantást egy olyan világba, ahol az innovatív ötletekre komoly, nyüzsgő és tőkegazdag, ám napról-napra újjászülető piac épül.
És ezzel el is érkeztünk a startup-ok tartós sikerének következő fontos vonásához: a dinamizmushoz. Ebben a műfajban ugyanis nem lehet ráülni a korábbi babérokra, csakis a magukat folyton újragondoló, örökmozgó vállalatok maradhatnak rajta a meredek növekedési pályán. Erről a szűnni nem akaró adaptációs kényszerről vallanak a könyvben maguk az alapítók is, akik mindezt nem nyomasztó teherként, hanem egészséges és inspiratív kihívásként élik meg. A cégek története mellett egyébként az ő személyes sztorijaikkal is megismerkedünk röviden. Sokszor a saját szavaikkal mesélik el, hogy miként is találkoztak gyerekként életük első számítógépével, milyen kvantumfizikai vagy épp történelmi problémák foglalkoztatták őket a gimis években, és miféle véletlenek hozták őket össze annak idején a startvonal előtt.
Öt nagyon különböző életút és személyiség rajzolódik ki tehát a cégtörténetek hátterében, de azért könnyen felfedezhető a közös nevező: az öntörvényűség, a nyitottság és az ambíció (és akkor az ezen a szinten elengedhetetlen megszállottságot még nem is említettük). Ezek az értékek persze nem ragadnak meg a főnöki irodában, hanem magába a cégkultúrába is markánsan beépülnek, aminek következtében a startupok világában jóval fesztelenebb a hangulat, mint egy átlagos multinál. Kapásból sokkal kevesebb a formalitás: kötött munkaidő nem létezik, csak az elvégzett feladat számít, az öltöny és a nyakkendő helyét átveszi a póló-farmer párosítás, és nem ismeretlenek az olyan fogalmak sem, mint a „pihenősarok” vagy az „ingyenes túrórudi-automata” - sőt, egyes cégek még „seggfejmentességi elvet” is bevezettek a csapatkohézió megőrzése jegyében.
Mindez nem pusztán a dolgozók kényelmét és elégedettségét szolgálja, hanem egy alapvető szemléletváltást is tükröz, ami kis hazánkban különösen megfontolásra méltó. A banális, ám mégis fájóan távolinak tűnő üzenet a következő: a munkahely nem feltétlenül a megúszás és túlélés terepe, hanem akár a kreatív kibontakozás és az önfejlesztés bázisa is lehet. Vagy ugyanennek a társadalmi szinten továbbgondolt verziója: a panaszkodás és beletörődés ördögi körei helyett, inkább próbáljunk meg változtatni a rosszul működő rendszereken és intézményeken.
Ezekre a faék egyszerűségű belátásokra épül a Bridge Budapest néven futó kezdeményezés, melyet a három magyar alapítású startup indított útjára. Céljuk nem kevesebb, mint a fenti szemlélet megismertetése és elterjesztése Magyarországon is, vagyis a kreativitás és tettrekészség magjainak elültetése a társadalomban, melyet az iskolarendszerünk sok esetben módszeresen kiöl a felnövekvő generációkból. Ennek a projektnek a keretében született maga a könyv is: a Bridge Generáció így tulajdonképpen nem más, mint okosan felépített propaganda. Propaganda a vállalkozói szellem, az ambíció és a tisztességes üzleti siker rehabilitálásáért, valamint az építő vitakultúra és a társadalmi életünkben való tudatosabb és aktívabb részvétel mellett. Propaganda a kreativitás megbecsülése és a megújulástól való félelem levetkőzése érdekében. Tegye fel a kezét, aki szerint ezek az értékek nem szorulnak némi marketingre!
Szerző: Jankovics Márton
