B

Michael Connolly: Az Echo Park titka

Alexandra Kiadó, Budapest, 2009, 376 oldal, 2380 Ft

 

Harry Bosch detektíven kezd meglátszani a kor. Connelly sorozathőse az Echo Park titka című könyvben tizenkettedszer indul nyomozni, ám egykori lendületét már olyan apróságok gátolják, mint például hogy kénytelen felvennie az olvasószemüvegét. Persze egy, a nyugdíjazásából visszatérő rendőrnek ez elnézhető.

Boscht a lezáratlan ügyek osztályára vezénylik, és egy olyan esetet sóznak a nyakába, amelyet maga Bosch sem tudott megoldani évtizedekkel ezelőtt. Eltűnt egy fiatal lány, sem hulláját, sem a gyilkosát nem találják a mai napig - ám hogy meghalt, az biztos. A nyomok újbóli átnézése aztán kellemetlen meglepetést tartogat, Harry rájön, hogy elsiklott egy döntő nyom felett, amelyet ha nem hagy figyelmen kívül, megoldhatta volna az esetet és megmenthette volna a lányt az őrülttől, aki később további áldozatokat szedett.

Nyugi, ezzel még nem lőttem le semmit. A regényben semmi sem az, aminek elsőre látszik. Lelkiismeretfurdalása és szakmai büszkeségének megcsorbulása Boschnak új erőt ad: egy riporter és egy efbiájos profiler segítségével elkezdi visszagöngyölíteni az ügyet, a rendőrség lehető legkevesebb bevonásával - utóbbira jó oka van. Az ügy megoldását ugyanis politikai érdekek akadályozhatják, és Boschnak az ilyesmi csak annyira hiányzik, mint púp a hátára.

Connelly a rendőrzsargon és nyomozati eljárások nagy ismerője, ezeket évtizedek tapasztalatával fűzi a regénybe. Ismerős a területen, bűnügyi riporterként kezdte. A realizmus iránti igénye az összes mozzanatra kiterjed, nemcsak az utcai akciókra de a bürokrácia taglalásának területére is. Szerencsére előbbiből van több: szemeteszsákokba csomagolt testrészek, lövöldözések és a machinációk mögött álló ismeretlen gyilkos adnak lendületet az öreg profi izgalmas, urbánus krimijének.