A mozaikcsalád egy hagyományostól eltérő családmodell, ami régebben is létezett, de a válások magas számával gyakoribb lett, ezért most nevet is találtunk rá. Aki kíváncsi arra, hogyan működhet jól, vagy eddig nehezen talált választ a témával kapcsolatos kérdéseire, annak sokat segíthet Bogár Zsuzsa Mozaik a családom című könyve.
A mozaikcsaládokat sok tabu és félelem lengi körbe, talán mert veszteség és fájdalom után alakulnak ki. A házasságok felbonthatatlansága sokakban megkövesedve él, nehéz elhinni, hogy a válás egy helyzet legjobb megoldása lehet, és utána jöhet boldogság, akár létrejöhet egy új család is. A szerző gyakorlati segítséget ad a válás vagy özvegység után mozaikcsaládban élők számára, de bátran forgathatják a kötetet szakemberek is.
A könyv eleje a bizonytalanoknak, illetve a választás előtt álló embereknek szól. Az újonnan létrejövő párkapcsolatokat általában egy ideig a kettősség jellemzi. Vannak a gyermekes napok egyedülálló szülőként, majd a gyermektelen szerelmes napok. Döntés kérdése, hogyan folytatjuk.
Kérdés lehet, hogy mikor mutassuk be a gyerekeknek a szerelmünket. Mi lesz, ha fél év múlva már nem leszünk együtt? Mit tegyünk, ha a gyermekünk elutasító a párunkkal? Esetleg ez azt jelenti, hogy nem vagyunk egymáshoz illők? Vajon a mostohatestvérek vérre menő vitája normális, vagy mégsem kellene összeköltöznünk?
Bogár Zsuzsa pszichológus, aki maga is mozaikcsaládban él. A könyvben több, az életből vett példát találunk, minden szereplő szemszögéből, rávilágítva a nehézségekre, felmerülő dilemmákra, de emellett kapunk megoldási javaslatokat is.
A szerző a természetességet hangsúlyozza. Ha őszinték és hitelesek maradunk, és nem a vélt elvárásoknak felelünk meg, akkor bátran, de közben nyugodtan élhetjük meg ezt a családtípust. A gyerekek örülnek, ha boldognak látják a szüleiket, az ő személyiségfejlődésük így a legegészségesebb.
Egy ilyen család jellemzően nem csak szülőkből és gyermekeikből áll, hanem a gyermekek külön élő szüleiből, sőt a megszokottnál több nagyszülőből. A könyv egyik erőssége, hogy nem kérdőjelezi meg a másik szülő létjogosultságát. A gyerekeknek fontos mindkét szülőjükkel jó kapcsolatot ápolni, azután is, ha az édesanyjának vagy az édesapjának már új társa van. Fontos megállapítása a könyvnek, hogy a több szereplőtől a szeretet csak fokozódhat.
A szerepek, határok kérdése az egész könyvet áthatja. Az alrendszerek helyzete minden családban fontos, de itt hangsúlyozottan. Például nem jó a gyermek kezébe adni olyan döntést, ami nem az ő feladata, mert az számára bizonytalanságot szül. A parentifikáció az egyik leggyakrabban előforduló „tévedés”, de könnyen orvosolható, ha felismerjük a jelenlétét.
Sarkalatos kérdés az is, hogy a szülő párja milyen szerepet tölt be: az én gyerekemből és a te gyerekedből a mi gyerekünk lesz, vagy a pár tagjai csak a saját gyerekük nevelésért felelősek. A szerző határozott véleményt formál, szerinte a szülők az összes gyermeknek szülei lesznek, máskülönben két egyszülős család együttéléséről beszélhetünk és nem mozaikcsaládról.
A könyv egy lehetséges változatát mutatja be annak, ahogy egy mozaikcsalád élhet. Segítségével minden érintett végiggondolhatja, hogy ezt a mintát szeretné követni – esetleg apró részeket máshogy vél jónak –, vagy teljesen másként képzeli el az életet mozaikcsaládban. A könyv gondolatébresztő, sok vitát generálhat, de ez közel sem baj. A mozaikcsalád egy létező családtípus, amiről végre elkezdtünk beszélni.
(Bogár Zsuzsa: Mozaik a családom – kérdések, történetek, megoldások. Mozaikcsalád Alapítvány, 2017)
Szerző: Pálfi Andrea
