Meseregény a durvábbik fajtából

.konyvesblog. | 2013. január 24. |


Sopotnik Zoltán: Saját perzsa

Libri Könyvkiadó, 196 oldal, 2012, 1692 HUF

OLVASONK_SZERINT.JPG

Ha verseskötetet vesz kézbe az ember, akkor felcsapja valahol és választ, verscím, esetleg hossz alapján. Ha tetszetős a szöveg, akkor átpörgeti a lapokat, bele-beleolvas, átlapoz, meg-megáll, elmerül a lírai kaland–játék-kockázatban. Sopotnik Zoltán új kötetéhez nem érdemes így közelíteni, jobb ötlet az első oldalon elkezdeni és az utolsón befejezni.

A kötet versei és ciklusai összefüggnek, visszatérő motívumaiból egymásra rétegződnek, majd rendszerbe állnak össze, végül magán-mítoszt teremtenek. A szövegek egymásra felelgetnek, így az értelmezéshez nagy segítséget nyújt a lineáris olvasás. Szép fokozatosan bomlanak ki a balladai félhomályból a szerző életének momentumai, a szürreális képekből néha a valóság sejlik fel. Alanyi költészet ez, sőt, a szerző önéletrajzot ír, de ugyanakkor el is rejti magát, a szöveg össze nem álló fragmentumaiból lesz egységes egész, vagy épp fordítva, az összeillő puzzle-darabkákból végül nem lehet összerakni a kész képet. Feldereng a migrénnel küzdő költő képe, gyerekkora, a halott baráté, a családból kiszakított beteg és nem sokkal később meghalt ikertestvér, a családi legendárium kis szeletei, egy üvegfúvógyár és a kolónia mágikus, mégis profán epizódjai, de nyitva marad a kérdés, hogy ezekből mennyi a valóság és mennyi a fantázia.

Átgondolt a szerkesztés: négy ciklus, középen egy rendhagyó prózai betét. Az első ciklus (Fejfájós park) intróként funkcionál: lassú ereszkedés a költő szürreális fantáziájába. A nyitóvers (Kamra) első („Letisztogatja magában a rendet./ Ameddig a szem ellát befelé, / poros a kamra.”) és utolsó versszaka („Felkapcsolja a sáros villanyt, / pont a nappali alatt. Elkezd / végre beszélgetni magával.”) vonatkozik a kötet egészére is: ahogy Sopotnik szisztematikusan tisztogatja le gondolatait, szedi sorokba és veti őket papírra, úgy oszlik fel a homály a versekről, ahogy hatolunk beljebb a könyv mélyére. A kezdeti, elidegenítő E/3-ból fokozatosan lesz E/1, a narrátori nézőpont változása egyre közelebb visz a vers alanyához, míg végül a költő végül magába beszél, önmagáról. Az olvasó pedig szemtanúja lehet, ahogy plasztikusan elárasztják a műveket a saját magukba visszaforduló versképek arról, hogyan keletkeznek a versek, pl. a Fokhagyma címűben: Átengedi magán/ az őszi fényt, hogy fel- / villantson pár odvas / történetet és mocskosat. / Ilyenkor a legszebb: / párolognak a földből / a gondolatok. / Mind az enyém. Az egész ciklust (sőt, a könyv többi részén is fel-feltűnő) következetesen végig kísérő kert-metaforát a ciklus majd minden versében előveszi a költő: az elolvasott könyveit elássa a kertben, majd történetek, növények sarjadnak ki a földből, de van, hogy egy pap vagy egy kutya támad fel belőle.

A kötet közepén található a Lassú társas címre hallgató kisregény / lazán kapcsolódó novellafüzér, amely az egész mű kulcsául szolgál. Lírai mondataiban kacsint vissza az első két ciklusra, és értelmezi a már olvasott motívumokat, vagy vetíti előre a kötet második felében található verseket. Kiderül, mit jelképez a folyton felbukkanó perzsa harcos, vagy az, hogy hogyan lehet megfoganni egy ütésben. Van, hogy a prózai rész egész mondatai (pl. „Voltam én már Sókotni, Szputnyik, Szopotnyik, meg még rengeteg sz-es kreatív.” ) kis csavarokkal feltűnnek egy későbbi versben („Voltam én más Sókotni, / Szputnyik, meg csupa / eszes kreatív.” – Nehéz név című vers), de az is előfordul, hogy egész story-kat játszik újra Sopotnik – prózából lírába. De önmagukért is érdemes olvasni ezeket a kisprózákat. Történetek bukkannak fel egy üveggyár életéből, az elbeszélő nagyapjáról és nagyanyjáról vagy csak egyszerű kocsmai beszélgetések idéződnek fel. Feszes mondatok és egy kis mágikus realizmus jellemzi ezeket a maximum két-három oldalas kis meséket / félvalóságos storykat az elbeszélő múltjáról, családjáról.

Következetes, konzisztens kötetet rakott le elénk Sopotnik Zoltán. A versek többsége nagyon jó, berántanak a szürreális, mégis valóságból eredő képeikkel. Érdekes megoldásaival, kihagyásaival, még tovább erősítik a költő lírájának furcsaságát. A prózai betét nem különben erős, mondataival és csavaros, gyakran sehova nem kifutó lírai történeteivel talán még jobban is sikerült a Lassú társas, mint a kiadvány többi része. Mégsem merem kijelenteni, hogy a kötet jó, ebben az esetben ez sokkal  inkább a befogadói attitűd kérdése. Ha valaki szereti magát teljesen átadni egy verseskötetnek és bírja az elidegenítő szürrealitást, annak sokat tud adni a kötet, de aki inkább csak néha leemelné a polcról a verseket és beleolvasgatna a kötetbe, annak nem biztos, hogy a Saját perzsa a legjobb választás.

Sopotnik Zoltán: Saját Perzsa

                                                                                                                                      Szerző: Pajor Alex

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

ADVENT
...
Könyves Advent

8 szakácskönyv karácsonyra, hogy az ünnepek után se legyen szerény a konyha

Harry Potter-fogások, koreai konyha vagy éppen a klasszikus erdélyi ízek. Csak legyen időtök mindent megfőzni!

...
Hírek

Netflixen lesz látható az Igazából szerelem rendezőjének új karácsonyi filmje

Richard Curtis egy korábbi, karácsonyi írását dolgozza fel egy animációs film, ami a Netflixen lesz látható. Az Igazából szerelem rendezője beszélt a projektről, és kiderült miért olyan fontosak a rossz karácsonyok.

...
Szórakozás

Ed Sheerannel koronázza meg új karácsonyi filmjét az Igazából szerelem rendezője

A That Christmas lesz az a film, amiről idén karácsonykor mindenki beszélni fog?