Paulo Coelho, a portugál származású, 35 évesen íróvá érett kalandor előszeretettel választ regényei főhőséül erős nőalakokat. Kurtizánokat, hányattatott sorsú, kallódó női lelkeket, akik fizikai, lelki sérüléseikkel, nagy felismeréseikkel súlyosbítva életük egy pontján „megvilágosodnak”, majd egy jobb jövő felé fordulva élnek, vagy nem élnek tovább. Coelho, aki a katolikus vallás, a szigorú családi neveltetés és a pszichiátriai intézetben elszenvedett kínzások elől menekülve beutazta a világot, érzékeny természetének köszönhetően mindig is együtt tudott érezni a női nemmel. A kém című legújabb regénye nem tér el a szokásos Coelho-regényektől. Bár a háttér valós, az író egy erősnek tűnő nőalakot idézett meg.
Egy elbeszélő stílusú epilógust és a védőügyvéd által Mata Harihoz írt prológust leszámítva a regény a hősnő képzeletbeli leveleiből áll, amelyeket lányának írt. Mata Hari fejezetről fejezetre meséli el az életéből fontosnak vélt részleteket, hogy gyermeke, akit fiatalon kellett elhagynia, megismerhesse őt a történeteken keresztül.
A regény a felhasznált valós történelmi tények, személyek ellenére nem történelmi vagy politikai, érezhetően nem akar emléket állítani az ártatlanul elítélt hősnőnek. Bár Mata Hari leveleiben megjelenik Indonézia misztikuma, az ezredforduló modern Párizsa, a háború borzalmai, ezek mind csak háttérképül szolgálnak a hősnő által felvázolt sorshoz, és segítenek az olvasónak, hogy a szemelvényszerű elbeszélésben megjelenő nőalakot időbe és térbe helyezhesse.
Paulo Coelho: A kém
Fordította: Nagy Viktória, Athenaeum, 2016, 190 oldal, 3490 HUF
Coelho regénye személyiségrajz, hiszen a hősnő reakcióit, érzésvilágát ábrázolja. A kém úgy mutatja be hősnőjét, mint egy gyermekkorában bántalmazott, férfiak által elnyomott nőt, aki mert nemet mondani a bántalmazásra, és aki a lehetőségekhez mérten olyan életet mert teremteni magának, amelyben ő uralkodhatott. Coelho nőalakja nem kimondottan intelligens, inkább érzelmi lény, aki hirtelen felindulásból cselekszik. Az az állandó, fojtogató vágy hajtja, hogy fontos lehessen, és kitűnhessen a tömegből. Mindig az foglalkoztatja, hogyan viszonyul hozzá a környezete, milyennek látja őt, és ő milyennek láttatja magát. Nem riad vissza a hazugságtól, manipulációtól, de ez is csak eszköz, hogy különlegesnek tüntesse fel magát. Folytonos vágya a szeretetre és a szeretettségre csillapíthatatlan, mégsem kerül közel szinte senkihez. Megjátssza magát, hogy környezete ne láthassa valódi lényét. A magamutogatás, a szertelenség, a néha mérhetetlen pénzköltés mind egy erősen önbizalomhiányos nőről árulkodik. Ugyanakkor ösztönösségének köszönhette, hogy ennyire vonzódott hozzá a környezete, hiszen az ösztönök megélése mindenkinek vonzó lehet egy olyan világban, amelyben „az udvariasság néha előbbre való, mint az őszinteség”.
Mata Hari vesztét is a nagyság iránti vágya okozta. Coelho beleszőtte a védőügyvéd levelébe a nő valós reakcióit a tárgyalásokon feltett kérdésekre. Önvédelem helyett önmagasztalásba kezdett, hiszen egy nő, aki a sikert, a különlegességet, a figyelmet és elismerést vágyja, a tanúk padján sem tud lemondani ezekről. Felmerül a kérdés: valóban erős volt-e Coelho hősnője, akinek egész életét a figyelemért és szeretettségért vívott harc irányította?
A kém nem tér el az eddigi mintától. Egy kis szex, egy kis történelem, egy csipetnyi misztikum, az ismerős filozófiai töltet, és egy modern női karakter személyiségrajza. Egy újabb gyorsan olvasható, pár napra elgondolkodtató, komolynak tűnő, ám szórakoztató Coelho-regény.
Szerző: Szollár Krisztina
