Egy szerelmi történet sok mindenben végigkísérhető, levelekben, naplóban, versekben, de arra nem gondolunk, hogy akár egy kiadási könyvelésben is. A Marie Curie szerelmei című könyv pedig éppen ennek segítségével mutatja be az első Nobel-díjas nő életének kevésbé ismert részeit.

Az írónő egy, vagy inkább kettő szerelmi történet szálait bogozza ki a könyvben: Irène Frain mindezt történelmi kontextusba helyezi, és feldolgozza a történet szempontjából fontos összes sajtómegjelenést is.

Irène Frain: Marie Curie szerelmei

Fordította: Mihancsik Zsófia, Typotex, 2017, 352 oldal, 3500 HUF

 

Marie Curie hosszú évekig Pierre Curie házastársa és munkatársa volt. 1903-ban Pierre, Marie és Henri Becquerel megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat. A tényt sokan ismerik. Szép és mély kapcsolat volt a házaspáré, két kislányuk is született, de Pierre tragikus hirtelenséggel meghalt. A házaspár magánélete és munkája összeolvadt, mindkettőt ugyanazzal a szenvedéllyel, néha úgy tűnik, őrülettel élték meg. Marie ebben maradt egyedül.

A házasság megrázó szimbiózisa ellenére nem ez áll a könyv középpontjában, hanem Marie és szeretője kapcsolata. 1910-ben járunk Franciaországban. Marie öt éve özvegy és vigasztalhatatlan, Paul – Pierre egyik tanítványa – pedig egy rosszul sikerült házasságban vergődik. Természetesen sodródnak egymás karjába. Paul ráadásul egy bántalmazó kapcsolatban él. A könyv egyik erőssége ennek a kapcsolatnak az életszerű ábrázolása. A bántalmazás 100 évvel ezelőtt is ugyanazzal a dinamikával valósult meg, mint jelenleg. Fizikai erőszak, gyerekekkel való zsarolás, megalázás, fenyegetés vagy lebénítás. A bántalmazott nem tud felállni, ha mégis, előfordul, hogy visszamegy a bántalmazóhoz és csak sokadszorra tud végleg elszakadni. Oka lehet az alacsony önértékelés, az anyagi kiszolgáltatottság, a gyerekek elvesztésétől való irreális félelem és a bátorság hiánya. Itt is ez történik. A feleség bántalmazza a férjét, ami lehet, hogy közel sem ritka. A férj pedig Marie Curie szeretője lesz. A legtöbb ember valószínűleg soha nem hallott Marie életének erről a történetéről.

A pénzügyi kiadások alakulásának figyelmes követése a szeretői kapcsolat minden apró rezdülésére választ ad. A szerelmesek titokban találkoznak, igen sokszor. Egy kis lakást is kibérelnek, és nem törődnek az óvatossággal. Szeretői léthez méltóan a szélsőségek dominálnak, ez megjelenik Marie kiadásaiban: túlköltekezés vagy bénult vásárlásnélküliség jellemzi. A szeretői kapcsolat mélyül, érzelmi túlreagálás és reményvesztettség között ingadozik. Marie valószínűleg terápiás céllal vezeti a háztartási naplót, úgy tűnik, ez megnyugtatja. Ha egy ideig nem írja – mint később kiderül –, akkor van igazán baj. Nem tudjuk, hogyan alakult volna a szerelmesek élete, de fondorlatos összjáték következtében a kapcsolat napvilágot látott. Ekkor pillanthatunk bele az akkori bulvármédia kíméletlen világába, ugyanakkor ebben az időben kerül előtérbe Marie Curie származása, ami felhatalmazást ad a gyűlölködésre. Sőt, közeledik a kémiai Nobel-díj átadásának ideje, és Marie esélyes a kitüntetésre.

A romantikus történet ezen a ponton izgalmas harccá válik, drukkolhatunk a szerelmeseknek vagy kitarthatunk a házasság intézményének mindenhatósága mellett. Az akkori újságolvasók is megosztottak voltak a kérdésben. Marie gyermekei, főleg nagylánya is látja, olvassa az újságban megjelenő újabb és újabb szaftos, sokszor hazug pletykákat. Lányai fontos szereplői a könyvnek. Marie jó anya, de érzelmi állapota az anyai feladatokra is rányomja a bélyegét: a lányok sokszor anya nélkül nevelkednek – ritkán, de akkor intenzíven figyel rájuk.

Marie erős, ugyanakkor érzékeny és különleges személyiségének megismerése a könyv legérdekesebb része egy olyan nőről, aki a racionális tudományok szakértője. Tudjuk, hogy Marie végül megkapja a kémiai Nobel-díjat, a szeretők kapcsolatának további sorsát pedig a szereplők lelki ereje és a média kitartó hadjárata alakítja.

A kíváncsiság elég, hogy kezünkbe vegyük a könyvet, a történet megírása mégis hagy kívánnivalót maga után. Érdekesebb a téma és a kutatás eredménye, mint Irène Frain írói képessége. Lelkesebbek lehetnénk olvasás közben, de a történet a könyv elolvasása után még sokáig elkísér minket.

Szerző: Pálfi Andrea