(A-)
Georges Simenon: Maigret gyanút fog
Fordította: Sóvári Judit
(A+)
Maigret nyaralni megy
Fordította: Bánki ÁgnesAgave Könyvkiadó, 2011.
172 oldal, 2280 Ft
166 oldal, 2280 Ft
Januárban az Agave Kiadó szerezte meg Georges Simenon műveinek magyar nyelvű kiadásának jogát, így a Maigret-regényeket és –novellákat is. A korábbi jogtulajdonos Park Kiadó a 75 nyomozós regényből mindössze 35-öt jelentett meg 2004 óta, így az Agavénak bőven van még dolga. Márciusban rögvest két, eddig magyar nyelven ki nem adott kötettel jelentek meg a piacon. A gyönyörű címlappal, a könyvpiacon már-már olcsónak számító kiadásában megjelent Maigret gyanút fog és a Maigret nyaralni megy kiváló nyári olvasmányok.
A nimfomániája mellett grafomániájáról is elhíresült belga írónak egyértelműen a Maigret-sorozat hozta meg a világsikert, holott csak pszichológiai regényekből 110-et írt. Beállítódása azonban krimijeiben is tetten érhető, az olvasó sokszor még azt is elfelejti, hogy a gyilkos kilétét találgassa, a történetek szereplőinek kibontakozó jellemrajza ugyanis sokszor izgalmasabb a bűnesetnél. - (Simenon fiával, John Simenonnal készült interjúnk itt olvasható. Az interjúban John Simenon kifejti, miért is nem szereti Maigret-t annyira.)
Így van ez a Maigret gyanút fog című novelláskötetben is, amiben négy, látszólag gyilkosságról szóló történet szerepel, néhol azonban még a holttest is hiányzik ehhez a műfajhoz. A ministránsfiú tanúvallomása tipikusan ilyen pszichológiai novella, a pipafüggő nyomozó annak ellenére hisz egy kamaszfiúnak, hogy a tények ellentmondanak a meséjének, és Maigret-n kívül nem lenne épeszű rendőr, aki egy ilyen sztorinak utána menne. A fejünkben Bruno Cremer arcával, mimikájával és testtartásával megjelenő Maigret azonban addig erőlteti magát, hogy belehelyezkedjen az egyes szereplők jellemébe, amíg rájön a holttest nélküli bűneset megoldására.
A Maigret gyanút fog másik, nagyon tanulságos novellája a Nem szokás megölni a szegény fickókat című munka, amiben Simenon szintén mélységes emberismeretéről tesz tanúbizonyságot. A hálószobájában hátba lőtt, totálisan átlagos középkorú férfi gyilkosának felderítése közben az olvasó mindent megtudhat Párizs turisták szeme elől elzárt kerületeiről, a sokgyermekes, megviselt családokról, és arról, hogy a kisemberek vágyai nem is olyan veszélytelenek.
Míg a novelláskötet alkalmas arra, hogy két csobbanás között olvasgassuk, a Maigret nyaralni megy című regényhez több türelem és idő szükséges. A hétvégenként ránk törő hidegfront idejére, szobában kucorgó olvasáshoz ajánlott ez a munka, amiben Simenon nem kíméli sem a felső tízezer, sem az egyház képviselőit, miközben nyomozóját versenybe állítja egy kegyetlen gyilkossal, és az idő múlása sokáig úgy tűnik, nem Maigret-nek kedvez.
Ahogy párizsi nyomozásait, úgy nyaralását is a tengerparti kávézókban, borozókban és kiskocsmákban töltő Maigret (ill. Simenon) szimpátiája az átlagemberekkel ebben a regényben igencsak kicsúcsosodik, szinte már nem is a krimi műfajában értelmezhető az ahogy a nyomozása közben megfigyelt emberekről és életkörülményeikről ír. Ha kapjuk fel a vizet azon, hogy a gyilkos személye és motivációja szinte már az első fejezetben "lelepleződik", akkor a továbbiakban nyugodtan hátradőlve élvezhetjük a szépirodalmi leírásokat.
