A-
Karácsonyi történet – magyar írók novellái
Szerkesztette: Háy JánosPalatinus Kiadó, 2009, 372 o., 3500 Ft
A kezembe került Karácsonyi történet-példány második kiadás, és tavaly látott napvilágot. A hangulatos kiállítású könyv, mely a Palatinus Kiadó Magyar novella sorozatának egyik állomása Háy János szerkesztésében, nem újdonságértékével hat, koncepciója egyszerű, de nagyszerű: 31 magyar író karácsonnyal kapcsolatos elbeszélését gyűjtötte csokorba, kilenc tematikus blokkra osztva, a Betlehemi állatoktól kezdve az Örömön át a Hulló karácsonyfákig.
Sokféle hangütésű, stílusú és tartalmú novella bújik meg a kötetben. Íróink egy részének karácsonyán mesevilágban hullik a pelyhes fehér hó, a hangulat áhítatos és érzelmileg túlfűtött, elérzékenyítő, vagy épp játékos, de bűnökkel és fájdalmakkal terhelt karácsony is létezik, melyet nemcsak a hóhiány tesz feketévé: fagyos, szeles, kilátástalan világok arcba csapó vad széllel, melyben a szeretet ünnepe a sors, a történelem, vagy a személyes traumák szerencsétlen megnyomorítottja.
Néhány író erősen felülreprezentált a kötetben, Móra Ferenctől például hat elbeszélés is olvasható, talán a több évszázados magyar karácsonyi novellatermés szűkössége miatt, és hát egyes szerzőket nyilván jobban inspirált ez az ünnep. A skála Jézus születésének sajátos megörökítésétől (a Betlehemi állatok ciklusa) halvány, de egész életre kiható gyerekkori impressziók rögzítésén át (Hunyadi Sándor: Karácsonyi emlék) akár nyomor szülte brutális karácsonyesti gyilkosságokig (Móricz Zsigmond: Karácsonyi ének) vagy a fiát a háborúból rendíthetetlenül visszaváró magányos öregasszony történetéig (Pilinszky János: Az ünnep angyala) terjed. Betűéhes gyerekké regrediálva falhatjuk ismét az általános iskolai tankönyvekből ismerős Melyiket a kilenc közül? című megható és mulatságos Jókai-elbeszélést, újraolvashatjuk Kosztolányi Gipszangyalát, vagy Karinthy Ferenc torokszorító emlékeit a vészkorszakról, 1944 világháborús karácsonyáról (Fekete karácsony). Molnár Ferenc kivételes szellemességén, logikáján és párbeszédírói zsenialitásán most is agyonröhögi magát az ember, ráadásul remek tippeket kap az ajándékozás minél takarékosabb lebonyolításához (Karácsony előtt), a legjobban engem mégis egy Krúdy Gyula-, és egy Karinthy Frigyes-novella varázsolt el, nem is feltétlenül páratlan esztétikai kivitelezése, inkább a jelenre vonatkoztatható tartalma miatt. Magyarázgatás helyett álljon itt egy-egy részlet a két elbeszélésből, mindenki vonja le azt a következtetést, amit helytállónak gondol.
„Ha majd egykor írni lehet a mai korszakról, megállapítja egy kései bogarász, hogy a magyar írónak ezekben az esztendőkben volt legkopottabb a kabátja, legrongyosabb a kedve, legcsekélyebb a reménye. (…) Manapság minden nadrágos magyar megtanulta az iskolában, hogy a hazai irodalmat pártfogolni kell, és íme e legnehezebb időkben baráttalanul, egyedül, sőt gyakorta üldözötten áll az író a nagyvásár közepén, ahol minden portékának van vevője, csak éppen az ő holmijának nincs! (…) A mai író már nem is ír, nem is sóhajtozik, nem is küzd, mert nincs mivel és kivel küzdeni. (…) A mai író üldögél elátkozottan, megbűvölten, reménytelenül, mint a halász, akinek hálója kilyukadt. Vagy pedig megalkuszik korában az író, követi a világot ordináré forgásában: eldobja az írótollat, megtanul bukfencet vetni, vagy beáll szenzálnak, és csöndesen neveti a bolondokat, akik még eladó könyvekkel a hónuk alatt házalnak az országban.”
(Krúdy Gyula: Magyar író karácsonya)
„Nemsokára fölösleges lesz felkeresni egymást, földlakók, ahhoz, hogy beszéljünk. (…) … a szerelemtől eltekintve, minden egyéb érzéki megnyilatkozás, ami számunkra embertársunkból becses: a képe és a hangja és a mozgása megadatik számunkra anélkül, hogy ugyanazon a helyen tartózkodnánk. (…) Ahhoz, hogy most már a Mars-csillagba eljussunk, szintén két mód van, az egyik (nehezebb): rakétahajót kell építeni. A másik egy tökéletes vetítőszerkezet, amely minden érzékelhető vonatkozásában idedobja nekem azt a távoli világot.
Valószínű, hogy mint a mikrokozmoszban, a makrokozmoszban is ezt az utóbbi megoldást fogjuk választani.
Ha a vetítés kétoldalú és tökéletes – ha a világ bármely pontján láthatom és hallhatom a világ bármely más pontját -, a Tér problémája, emberi lény számára, társas lény számára éppen úgy megoldódik, mintha a tökéletes közlekedés útján oldottuk volna meg.
Ha Párizst a szobámban láthatom és hallhatom – ha Párizs szobámból láthat és hallhat engem, nem kell Párizsba mennem, ez nyilvánvaló.
Viszont, ha nem kell sehová eljutnom ahhoz, hogy megismerjem a dolgokat – mi célja akkor az életemnek? Egy helyben álljak, mint a szikla?
Élet ez?”
(Karinthy Frigyes: Játék, ajándék - Karácsonyi vásár)
[A kötet szerzői: Jókai Mór, Tamási Áron, Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Tersánszky Józsi Jenő, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Bródy Sándor, Füst Milán, Juhász Gyula, Hunyady Sándor, Nagy Lajos, Déry Tibor, Örkény István, Pilinszky János és még sokan mások.]
