Magyar Havanna

.konyvesblog. | 2014. január 14. |

Hidas Judit: Hotel Havanna

L'Harmattan Kiadó, 2013, 168 oldal

A könyv több meglepetést is tartogat az olvasó számára, s ezek közül a cím a legkézenfekvőbb. Hidas Judit Hotel Havanna című kötetének novellái az emberi kapcsolatok működésképtelenségéről és a nem különösebben szelíd hétköznapokról szólnak.

A Hotel Havannáról többeknek, talán joggal, legelőször Kuba fővárosa juthat eszükbe. A feltételezett egzotikus nyaralással kapcsolatos asszociációs játék a könyv szerkezeti felépítésében is folytatódik: a megszokott tartalomjegyzék helyett csomagajánlatokat kapunk, ebből is négy különbözőt, mint egy igazi wellness hotelben, annak minden, unalomig ismert marketingfogásával együtt. Az elnevezések is éppen erre az utánérzésre hajaznak; a tizenhat írás az Újévi felfrissülés, a Kényeztető hétköznapok, a Termálvarázs, valamint az Édes kísértés között oszlik meg, amely persze nem több mint ironikus-játékos felvezetése annak a mai, sőt, nagyon is hazai élményanyagnak, amiből ez a könyv is táplálkozik.

Az is hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a címben szereplő Havanna nem Kubára, hanem a hírhedt budapesti helyszínek között emblematikusnak számító Havanna-lakótelepre utal. Épp ezért könnyed, derűs pillanatokra nemigen számíthatunk, merthogy ezek a szövegek leginkább az „elcseszett", szingliként vagy családban élő, különböző korú önsorsrontó nőkről, és hozzájuk hasonlóan boldogtalan férfiakról, az egyéni és a családi harmónia lehetetlenségéről szólnak. És nem utolsósorban a torz emberi létezés körülöttünk és/vagy bennünk élő (ön)kifejeződési formáiról.

E novellákban az is közös, hogy  - a címadó novella kivételével -  főként női szemszögű narráció valósul meg bennük, s ez az egységesnek tekinthető elbeszélői hang nem szelíden (mint ahogy az a könyv alcímében szerepel), sokkal inkább zavarba ejtő őszinteséggel láttatja az eseményeket. Talán e szókimondás miatt is lehet, hogy még a kötet könnyedebb hangvételű írásainál is érezhető egyfajta feszültség, az esetleges tragédia lehetőségét ugyanis más, fajsúlyosabb szövegekhez hasonlóan szintén magukban hordozzák. Ahogy a könyv magányos, közvetlen környezetükkel szemben is kíméletlen, szeretetéhes figurái is, akik az anya-lány vagy a férj-feleség viszonyban legtöbbször kegyetlenül mutatkoznak meg. A lekerekített, nem egyszer csattanóval végződő történetekben nem csupán az emberi kapcsolatok működésképtelensége, a nő és a férfi életének abnormis szituációi, hanem a családi élet boldogtalansága is kibomlik.

A Hotel Havanna tehát valóban nem számít könnyű olvasmánynak, ám az is igaz, hogy ezek a novellák, az első néhány oldal után menthetetlenül magukba szippantanak. A jól eltalált elbeszélői hang teszi, vagy maga a történet, egyszerűen csak tudni akarjuk, hogyan alakul a sorsa a Csirkében szereplő, hasadt tudatú ötvenes nőnek, az Avokádóban megjelenő, tehetetlenségét agresszivitással leplező harmincas szinglinek, a virtuális szexben önmagára találó családanyának (Diéta forte), illetve annak a csetlő-botló fiúnak, akit kis híján bekebelez egy valódi nőstényördög (Hotel Havanna). És azt is, hogyan fordulnak át az átlagos, családi hétköznapok a homoszexualitás (Mint egy oltalmat kereső leányka) vagy az extrém sport (Hagyni valami nyomot) révén megoldhatatlannak tetsző, kirívó élethelyzetekbe, melyek mindenfajta szélsőségességük ellenére is, úgy érezzük, szorosan kapcsolódnak a bennünk élő valósághoz.

Szerző: Gáspár-Singer Anna