B+
Fábián Janka: Lotti öröksége

Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2012. 483 oldal,

Fábián Janka az Emma-trilógiában, a Virágszálban, és az Angyalos-házban rendre bebizonyította, hogy a történelem és a szórakoztató irodalom lehet ma is izgalmas kombináció. Részletes, hiteles korrajzokba oltott romantikus regényeinek hősei a huszadik század viharos eseményeinek résztvevői, megélő, olykor alakítói is.
A Lotti öröksége nemcsak azoknak jelent(het) újdonságélményt, akik először vesznek kézbe Fábián Janka-könyvet, a szerző munkásságát ismerő olvasók számára is meglepetés lehet ez a bizonyos hetedik regény: mert megtöri a hagyományt.

Ezúttal ugyanis nem a sokak számára már kicsit túlírt, „túlismert" huszadik századi történelem adja a cselekmény háttértörténetét. Távolabbi kort idéz a könyv, a 18.-19. század fordulójának Magyarországát, amely, valljuk be, nemcsak időben áll távolabb tőlünk, legtöbbünknek nem ez a kedvenc történelmi korszaka. A Martinovics-féle összeesküvés, az ezt megelőző és követő események inkább tankönyv ízű emlékek, semmint akár a mai napig parázs vitákat okozó „élő" történések.

A Lotti öröksége azonban képes ezt a kort is megszerettetni, újra élővé tenni. Nemcsak azért, mert a főszereplők életének eseményei gyönyörűen beleágyazódnak a magyar történelem ezen korszakába. A kitalált személyek mellett rendre felbukkannak valós, egykor élt legendák is. Főhőseink Kármán Józsi (!), Virág Benedek, vagy épp Kazinczy társaságában (olykor egy csésze kávé mellett) vitatják meg a világban éppen zajló történéseket, de előfordul, hogy fontos szerepet töltenek be a regény cselekményének alakulásában is.

A könyv (egyik) főhőse a Zemplén megyei Ághfay Bálint, gazdag, nemesi család gyermeke, aki már kamaszként belekeveredik az ország sorsát alakító események kellős közepébe. A francia forradalom eszméi iránt lelkesedő fiatalember a számára oly imponáló „nagyok" mellett kész küzdeni az ország szabadságáért. A nála idősebb, rossz hírű, ám szintén a haza ügyéért lelkesedő színésznővel való házasságkötése miatt apja kitagadja őt a családból. Bálintot elsodorják az események, gyermekkori tanítója, Mártonfi Lőrinc sem képes őt visszatartani, holott szinte apjaként tekint az egykor papi pályát választó mesterére.

A Martinovics-féle összeesküvés résztvevőjeként bebörtönzik, s lánya, a testi fogyatékossággal született Lotti így kerül Mártonfi gyámsága alá. A könyv második fele Lotti története. A felmenőiről mit sem tudó, koraérett kislány felnőtté válása: a különös tehetséggel megáldott gyermek küzdelme hivatásért, családért, szerelemért. Útkeresése titkokon, tragédiákon, háborún, keresztül. A történet váratlan fordulatokban gazdag, izgalmas, színes, élő... amolyan igazi „Fábián Jankás". Ismerős és egyszerre újszerű, kivétel ez a regény a korábbiakhoz képest. Nemcsak más időszakban járunk a Lotti –ban, de a főhős karaktere sem a klasszikus, romantikus tökéletes nőalak. Épp ezért érezzük hozzánk közelinek, megfoghatóbbnak, még jobban szerethetőnek, mint a többi Fábián –hősnőt. A többi karakter ábrázolása is telitalálat, nemcsak a főszereplők, de a néhány oldalnyi helyet kapó mellékalakok is erőteljesek, tökéletesen „megrajzoltak"

A hiteles, korhű történelemábrázolás, a 18. század végi, 19. század eleji Magyarország eseményei, helyszínei, hírességeinek felvonultatása szintén erőssége a szerzőnek. Részletesek, de a legkevésbé sem unalmasak ezek a leírások. A fő cselekmény egyenletesen belesimul a korrajzba, érdekes, izgalmas történelemmel ismerkedünk a regény lapjain.

Amennyire szépen kidolgozott azonban a miliő, a regény „romantikus" szála sok helyen hiányos, helyenként összecsapott, néhol pedig túlságosan leegyszerűsített. Mintha a szerző elfáradt volna a történelemábrázolásban, s a többire nem jutott volna ereje. Az epilógus különösen gyengére sikerült ebből a szempontból. A Lotti gyermek –és kamaszkorát meghatározó szerelem végigvonul a regényen, a legtöbb esemény, fordulópont ehhez köthető a lány életében, s ehhez képest a néhány mondatos kurta-furcsa konfliktusfeloldás, lezárás igencsak hirtelen befejezésnek bizonyul.

Ez talán a könyv egyetlen komoly gyengéje, összességében azonban nem marad el elődei mögött: egy újabb gyöngyszem a szórakoztató irodalom, a romantikus történelmi regények sorában, ott a helye a könyvespolcon, egyértelműen.

Szerző: Papp Veronika