Dennis Lehane: Egymásba veszve
Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2017, 352 oldal, 3680 HUF
Főhőse egy Rachel Childs nevű televíziós riporter, aki egyszer élő egyenesben kap idegösszeomlást, miközben a földrengés sújtotta Haitiről kellene tudósítania az amerikaiakat. Míg azonban ide eljutunk, addig Lehane egy komplett személyiségrajzot skiccel fel a regény első harmadában, melynek ugyanúgy fontos szereplője a domináns anya, mint a kettejük életéből már idejekorán kikopó apa. Rachel fiatal éveinek éppen ezért legfontosabb szervezőelve a hiány, felnőttként pedig az, hogy megtalálja az apját. Lehane nem sieti el a dolgot, fokról fokra építi fel a nőt, akinek csak jóval később esik le, hogy világéletében egyetlen dolgot keresett, ez pedig a biztonság volt.
Ezért is lehetett, hogy miután karrierje és házassága is tönkrement, Rachel egy volt magánnyomozó – megismerkedésükkor már sikeres vállalkozó – oldalán talál vigaszt és szerelmet. Az agorafóbiás, szorongó nőnek Brian lesz a legfőbb támasza, ezért is sokkolja, amikor rájön, hogy a férje nem biztos, hogy az az ember, akinek mutatja magát. Lehane tehát a kötet jó felénél ritmust vált, és eddigi szereplőivel egy teljesen más történetet kezd mesélni, melynek emiatt a tétje is teljesen más lesz. Míg az első harmadban Lehane elsősorban a családi háttér és egy tragikus élethelyzet kibontásával magyarázza el, hogy miért változott meg drasztikusan Rachel személyisége, itt már erre építi fel a következő nagy sztorit. Utóbbi egy klasszikus bizalmatlansági játék lesz, melyet ezúttal a férj és a feleség játszik egymással. Egy esős délután ugyanis Rachel megpillantja az utcán a férjét, amikor annak elméletileg épp külföldön kellene tartózkodnia.
Azt hitte, az idegösszeroppanásnál nem jöhet rosszabb, de tévedett
Rachel Childs, az egykori újságíró, egy élő adásban történő idegösszeroppanást követően teljesen elzárkózik a világtól. A férje marad az egyetlen ember az életében, aki továbbra is feltételek nélkül szereti őt, és mellette van a legnehezebb pillanatokban a felépülése során. Dennis Lehane: Egymásba veszve Fordította: Orosz Anna, Agave Könyvek, 2017, 352 oldal, 3680 HUF Valami azonban nincs rendben a férfival.
Már a prológus első mondatából sejthető, hogy a bili persze borulni fog, Lehane azonban ezen a ponton még mindig nem kerekíti le a történetét, hanem belevág egy üldözéses akció-thrillerbe (nem kell meglepődni, a Dreamworks már megvette a jogokat), melynek szereplői – köztük Rachel – hetvenmillió dollár miatt futnak versenyt egymással és az idővel.
A regény fókusza végig egyértelműen Rachelen van, aki bár nem maga narrálja a történetet, mégis szép példája a labilis krimihősnőknek. Lehane nagyon szépen építi fel az ő karakterét, az anyai tekintéllyel és akarattal nap mint nap harcba szálló fiatal lány figurájától kezdve a saját életében elveszetten bolyongó feleségig, de mintha nem tudta volna eldönteni, hogy ebben a regényében mégis melyik történetet akarta most elmesélni. A labilis hősnőét, a pánikbeteg feleségét, a bűnözők és a rendőrök elől menekülő fiatal nőét? Az egyes részek között Lehane mintha sebességet váltana, hogy aztán a regénye egy helyenként összecsapott akciójelenetekkel teli végjátékban fusson ki. Néhány éve a Vér a havon kapcsán írtuk, hogy olyan, mintha Jo Nesbø már egyenesen a vászonra írna, és ugyanez az érzése van az embernek az Egymásba veszve elolvasása után is. Lehane nagyon pergőn, filmszerűen ír, arra viszont mintha már nem jutott volna energiája, hogy a nagyobb történetblokkokat harmonikusan össze is fésülje egymással.
