Véget ért az utóbbi évtized talán legjobb amerikai története. És a „történet” szó használata nem véletlen. A Scalped konkrétan képregény, de ez teljesen mindegy, műfajában, stílusában, és úgy án blok maga mögé utasít majdnem mindent, amit az utóbbi időben tévében, moziban láthattunk vagy könyvben, képregényben olvashattunk. Jason Aaron és R. M. Guéra nyers, durva, kegyetlen, kompromisszumokat, politikai és egyéb korrektséget direkt nem ismerő vérmocskos indiánballadája, eposzi krimije, társadalmi horrora, rémálom-drámája olyan komplex, szerteágazó mestermű, amit mintha James Ellroy, Cormac McCarthy és Dashiell Hammett közösen írtak volna.
A Vertigónál 2007-ben elstartolt Scalped Dashiell Bad Horse története (csak mondom, hogy van egy Ellroy nevű karakter is), aki még fiatalon hagyta maga mögött szülőhelyét, a mindenféle esélytől és reménytől megfosztott, lúzernek született indiánok élhetetlen pöcegödrét, a Prairie Rose rezervátumot. Most beépített FBI-ügynökként tér vissza, hogy egy 30 évvel korábbi gyilkosság bosszúját veszett kutyaként űző felettesének lebuktassa a helyi „keresztapát”, Red Crow-t, aki éppen egy kaszinót nyit a rezervátum fellendítése érdekében. A sorozat 60 része alatt tucatnyi kényelmetlenül realisztikus, összetett karakter közt szövődik bonyolult, dühvel, gyűlölettel, keserű szeretettel és revanssal terhelt kapcsolati háló, amely minden szálának rezdülésére vér folyik és katarzis robban, a szereplők pedig már alig remélik, hogy a hullákkal szegélyezett út végén várhat még rájuk bármiféle megváltás.
A Scalped nem egy vidám sztori – teljesen híján van minden könnyedségnek és humornak, ami nem is csoda, elvégre az egész krimiszál alatt ott forrong egy élve felzabált, és a társadalom peremére szart nép alig kontrollálható dühe, amit az már csak belterjesen tud levezetni. Indián indiánnak farkasa, és a minimális, statisztikai véletlenszerűségből származó ártatlanság gyorsan vérbe fagy, az a kevés, ami reményt, melegséget adna, csúnya véget ér: egy rég tönkrement, de még menthető anya-fia kapcsolat egy útszélre dobott hullával zárul, a gyerekkorból hozott szerelmi vágyakozás kétségbeesett, durva, keserű szexbe torkollik.
A közeg, amit az Aaron-Guéra duó bemutat, szinte érezhetően büdös, tapinthatóan mocskos-ragacsos. Durvák a vonások és a modorok, koszosak a színek és az elmék, sivárak a hátterek és a lelkek. Ahogy a Scalped a klasszikus western helyszín inverzében játszódik, a nyugat gyönyörű, vadregényes romantikáját kies, randa pusztasággal helyettesítve, ahová Amerika a problémáit paterolja, hadd kússzanak-másszanak-döglődjenek ott a kedvükre (nagyszerűek a cselekménytől független, egy-egy számot kitöltő életképek is, mint pl. a Listening to the Earth Turn, ami egy idős indián házaspár mindennapjait mutatja be), ugyanúgy hiába keressük benne a nemes hősöket és a szívtelen gonoszokat – viszont találkozunk mindennel a kettő között.
Aaron a 60 rész során az időben megbontott, sűrű, soha meg nem bicsakló cselekménnyel fokozatosan tárja fel a karakterek és az események múltját, belehelyezve az egészet a történelem kontextusába, a fehér ember és az indiánok konfliktusába. Nem kevés kritika érte egyébként a sorozatot az indiánok ábrázolása miatt, annak ellenére, hogy abszolút távol marad mind a „rézbőrű vadember” mind a „bölcs sámán” sztereotípiáitól, és azt sem árt megjegyezni, hogy a mindössze két fontosabb fehér szereplő még sokkal rosszabb, mint az „őslakosok”.
A széria zsenialitása ugyanakkor nem kis részt pont abban rejlik, ahogy a karaktereket egyre jobban elmélyíti, és még a legvadabb, legőrültebb, leggyilkosabb állatokban is megtalálja, és megmutatja az embert, ritka heves érzelmi reakciót csalva ki az olvasóból. Mert látjuk az életet tönkretett tragédiát, a feldolgozhatatlan keserűséget a vak, mindent elpusztító gyűlölet és bosszúvágy mögött, a nemes, megváltást kereső jó szándékot a végtelen magasnak tetsző hullahegy emelése mögött, és bár ettől ezek a szereplők még ugyanúgy állatok maradnak, csakhogy már meg tudjuk érteni, hogy miért teszik mindazt a gusztustalanságot, amit tesznek. És ez kurvára nem jó érzés.
