A Nyírcsaholyból származó Szilágyi-Herman Erzsébet regényes története többek érdeklődését felkeltette már, hiszen élete során a kiváló nyirokmasszázs terapeuta testközelbe kerülhetett a világ egyik legelzártabb, legtitokzatosabb országával, Észak-Koreával és annak mindenható urával, Kim Ir Szennel. Aktív nukleáris programmal rendelkező ország létére az Észak-Koreát övező információs vákuum legalább akkora, mint az ország feletti sötétség az éjszakai műholdképeken. A Kim családnak ráadásul sikerült létrehoznia a világ eleddig egyetlen kommunista „királyságát”, azaz dinasztikus alapokra helyezni a pártállamot, és olyan személyi kultuszt kiépíteni, ami Európából nézve felfoghatatlan.
Szilágyi-Herman Erzsébet – Bod Péter: Barátom Kim Ir Szen
Szépmíves Könyvek, 2018, 246 oldal, 4390 HUF
Szilágyi Erzsébet élete az észak-koreai diktátorral való megismerkedése előtt is bővelkedett fordulatokban, de ezek az évek és benne a legfontosabb szereplők sorsa csak a felvezetést adják a fő témához, a koreai évek történetéhez. Főhőse a nyírcsaholyi parasztházból a nélkülözésbe, majd onnan Ausztrián, Svájcon és Franciaországon keresztül Picasso, Dürrenmatt, Kokoschka és Hans Erni villájáig, majd dr. Emil Vodder nyirokmasszázs-tanfolyamáig kalandos utat járt be.
A koreai évek leírásában keverednek az életrajzi és a dokumentumregény-elemek, Bod Péter rendkívül alapos történelmi kutatómunkát végzett, részletgazdag háttérrel látja el az olvasót. Érdekes ez a rengeteg háttérinformáció, főleg annak tükrében, hogy a természetgyógyász számára milyen lassan bontakozik ki Phenjanba szervezett nyirokmasszázs-tanfolyam mögöttes, valódi célja és derül ki páciensének kiléte.
Szilágyi Erzsébet lábra állítja a tolószékbe kényszerült diktátort és egyre bizalmasabb kapcsolatba kerül vele. A hálás páciensnek köszönhetően egyedülálló tapasztalatokat szerez a rezsim politikai elitjének mindennapjairól, és bármennyire próbálják takargatni előle, tisztán láthatja az aranykalitkája és a hétköznapok Észak-Koreája között tátongó szakadékot. Keveset tudunk meg arról, hogy az anyagi megfontoláson túl mi járhatott az eszében, mikor többször is úgy döntött, visszatér az ázsiai országba. A nőben, aki nem állja meg, hogy ne segítsen a repülőn mellette ülő utastársán, aki megkérdezi a diktátortól érdemel-e ajándékot ideológiai különbözőségük ellenére, aki „a legcsekélyebb vonzalmat sem érezte a kommunista tanok és nézetek iránt” és aki azért sem vágott bele a kétéves pekingi egyetemi akupunktúra-képzésbe, mert „a távol-keleti országban olyan kommunista diktatúra uralkodott, amilyenbe egy nyugat-európai házaspár aligha kívánkozott”, fel kellett merüljenek lelkiismereti gondolatok, akár csak a francia üzletemberben, akivel többször találkozott repülőútjain.
A könyv legjobb részei Szilágyi Erzsébet személyes történetei, amelyek egy olyan világra nyitnak ajtót, amibe csak igen keveseknek nyílt lehetősége bepillantani. Mégis, mintha a negyven órányi interjú során nem állt volna össze elegendő történet, Bod Péter felesleges önismétlésbe kerül. Oktatói múltja uralja az írás stílusát. Miközben alapos kutatómunkájával hiteles történelmi portrét fest a személyes történet mögé, ennek a személyes történetnek az elmesélésében bukdácsol. Elsikkadnak olyan részletek, mint hogy hogyan vált a koreai elit egyre több tagja Erzsébet páciensévé, vagy hogy mi szólt a diákjai hiányos alapképzése miatt kevéssé sikeres nyirokmasszázs-tanfolyamok kétezres évekbeli folytatása mellett, eközben unalomig ismétel el bizonyos tételeket és a teljesen szükségtelen „erről korábban már volt szó” visszautalásokkal száraz, időnként élvezhetetlen anyaggá teszi a szöveget. Mivel Bod Péter nem író, egy erős szerkesztői kéz hasznára vált volna a könyvnek. A történet és a kivitelezés tekintetében is felötlik bennem a Truman show című amerikai film egyik mondata: „Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát.”
Szerző: savlekötő pillepor
