Kém és katona – és a botrány, amely megosztott egy egész országot

Ruff Orsolya | 2016. május 21. |

Alfred Dreyfust lefokozták, kardját eltörték

Robert Harris egy jó száz évvel az események után is gyakran felemlegetett és hivatkozási ponttá vált botrány köré építette fel – az eredetileg 2013-ban megjelent – Tiszt és kém című regényét. A Dreyfus-per hosszú évekre polarizálta a francia társadalmat, az ügy keltette hullámok pedig nem álltak meg az ország határainál. A kémkedéssel vádolt zsidó katonatiszt perbe fogásáról, bebörtönzéséről és meghurcolásáról Harris ezúttal a francia kémelhárítás egyik alezredese, Georges Picquart szemszögéből mesél.

Robert Harris: Tiszt és kém - Dreyfus-ügy - kémkedés és összeesküvés

Fordította: Bihari György, Gabo Kiadó, 2016, 496 oldal, 3990 HUF

 

A történet 1894-ben veszi kezdetét, amikor a francia hadsereg egyik tüzértisztjét, a zsidó származású Alfred Dreyfust azzal vádolják meg, hogy adatokat adott át a németeknek. Franciaország ekkor még mindig sokkos állapotban van a francia-porosz háborúban elszenvedett vereség, nem mellékesen pedig Elzász-Lotaringia elvesztése miatt. Nem csoda, hogy minden a katonasághoz fűződő ügy kiemelt jelentőséggel bír. Hát még amikor a francia kémelhárítás olyan adatok birtokába jut, melyek azt sejtetik, hogy kém van a seregben, az állítólagos kém személyét pedig egyesek Dreyfusben vélik megtalálni. A kapitányt megfosztják rangjától, perbe fogják, életfogytiglani börtönre ítélik, végül a guayanai Ördög-szigetre szállítják.

Ferdinand Walsin-Esterhazy

A francia titkosszolgálat egyik frissen kinevezett, ambiciózus vezetőjének, Picquart alezredesnek ugyanakkor több okból is kételyei támadnak, és úgy véli, hogy Dreyfus elítélésében nagyobbat nyomott – az akkori francia hadseregben napi szinten tapasztalható – antiszemitizmus, mint a perdöntő, ám, mint utóbb bebizonyosodott, hamisított dokumentumok előterjesztése. Picquart a saját szakállára – és felettesei ellenállásába ütközve – nyomozásba kezd, melynek eredményeként szent meggyőződésévé válik, hogy bár a szóban forgó kém valóban létezik, ám a titkos katonai adatokat nem Dreyfus, hanem Charles Ferdinand Walsin-Esterhazy, a francia hadsereg őrnagya adta át a németeknek. Mivel Picquart-t sem a szép szó, sem a nyílt fenyegetés nem tántorítja el, szépen lassan elfogy körülötte a levegő, beosztottai ellene fordulnak, és a végén bizonyítékok meghamisításával vádolják, lefokozzák, és börtönbe vetik. Az ügyet azonban a hadsereg már nem tudja elkenni, a francia társadalom két részre válik: a katonaság védelmezőivel szemben az úgynevezett dreyfussard-ok állnak szembe, akiknek egyik legnevesebb képviselője, Émile Zola J'accuse (Vádolom) című nyílt levelében tiltakozott a botrányos eljárás ellen – ami után őt magát is perbe fogták.

Esterházy Péter pár éve J'accuse egy rendbehozás címmel szintén hozzátette a magáét a Dreyfus-diskurzushoz, melyben a francia perben dicstelen szerepet játszott Esterhazy állítólagos családi kötődését igyekezett megvilágítani, és amelyben anyai kulcsszerep jutott egy asszonynak, aki nem volt más, mint EP nagyapjának „a nagyapjának a nagyapjának a nagyapjának a testvérének az unokájának a húga”. A részletekért ide érdemes kattintani, végkövetkeztetésnek meg legyen elég ennyi:

„Persze amikor a Dreyfus-botrány kipattant, azonnal pört indítottunk ellene, hogy tiltsák el az E. név használatától, ne hurcolássza itt nekünk a mocsokban, úriember amúgy sem antiszemita, de csak a grófi címtől tiltotta el a francia törvényszék (kleine Fische, gute Fische), a névhasználatot valami Code Napoleonra hivatkozva meghagyta; jogállam.

Összefoglalva tehát: a nemtelen őrnagy Esterházy ugyan, de éppenhogy csak. Un peu. (Francia az eredetiben.) Evvel a fáradsággal mindenki Esterházy, önök is, én is. Vagyis: Walsin. Tessék otthon gyakorolni: Walsin, Walsin, Walsin. Semmi Esterházy. Száz év múlva kikérdezem.”

Hogy milyen tapasztalatokat szerezhet egy Esterházy a mai Franciaországban, arról az író fia, Esterházy Marcell mesélt néhány éve a Margón.

Georges Picquart

Robert Harris tehát egy viszonylag jól ismert történetet mesélt újra a szépirodalom eszközeivel. A Tiszt és kém nem dokumentarista regény, hanem egy fikcióba oltott tényirodalom, melynek szereplői egytől egyig valós személyek, eseményei megtörtént események, igaz, a regény műfajiságának eleget téve a szerző bizonyos alakokat kihagyott, illetve sok személyes részletet kitalált. A közel 500 oldalas regény ugyanakkor egy pillanatig sem veszik el a részletekben, és pontról pontra vezet végig Dreyfus meghurcolásának minden egyes stációján, és mutatja be a titkosszolgálatok machinációit. A történet műfajilag többféle zsánerelemet vegyít, így egyes részeiben a kémregény, a politikai thriller, a történelmi regény és a tárgyalótermi krimi jellegzetességei is felfedezhetők.

Bár Dreyfust végül felmentették és rehabilitálták, Picquart pedig Georges Clemenceau kormányának hadügyminisztere lett, Harris keserű, éppen ezért talán jobban is hihető befejezéssel tett pontot saját Dreyfus-története végére. Utóbbi megírását amúgy barátja, Roman Polanski bátorította, aki D címmel filmet fog készíteni Harris regénye alapján; a forgatás idén nyáron kezdődik Párizsban.