Új rovatot indítunk: Kinél mi az a 10 abszolút kedvenc könyv, amit rendszeresen újraolvas? Nálam főleg azok, amiket gyerekkoromban, vagy tinédzserként megszerettem, és alapvetően befolyásolták a későbbi ízlésemet - naná, hogy a ponyvák felé. A TOP10-es listámba így most nem a legjobb olvasmányélményeimet gyűjtöttem össze, inkább azokat a köteteket, amik a könyvespolcom díszei, és amiket minden nyáron előszedek, mert sokadszorra is letehetetlenül jók.
1. R. L. Stevenson: A kincses sziget
(Delfin-sorozat, 1983)
Örök klasszikus, a kalóztörténetek alfája és ómegája. Azt hiszem, 6 évesen olvastam el először (amúgy már 3 évesen megtanultam olvasni a Képújságból), és onnantól kezdve minden farsangon kalóznak öltöztem a suliban, filctolltetkóval, konyharuha-fejkendővel, meg műanyag karddal.
2. Vincent Prendergast: Keserű áramlatokon
(Delta Vision, 2004)
Még A kincses szigetnél is jobb kalózsztori, ráadásul magyar szerzőtől! Juhász Viktor régóta az egyik legtehetségesebb hazai fordító, ponyvaírónak viszont még jobb. Pedig ebben a külföldi kalózos szerepjátékhoz (7 tenger) írt regényében semmi mást nem csinált, csak összeházasította A kincses szigetet a Három testőrrel. Na de hogyan! Kaland, ármány, szerelem, lendületes akció - Stevenson ma már kicsit nehézkesen olvasható, naplószerű stílusa nélkül. Követeljük a folytatást!
3. Wayne Chapman: Két hold
(Valhalla Páholy, 1994)
Magus-regényként vettem meg, így a mágikusan aktív Földön játszódó fejezeteket mindig átugrottam. Azóta persze rájöttem, hogy azok a részek sokkal jobbak, mert a főszereplő illuzionista titkosügynök, Tad Newport vagányabb, mint James Bond, és cinikusabb, mint Tier Nan Gorduin. A könyvet Gáspár András írta, azokban az időkben, amikor még elhittük, hogy Wayne Chapman a svájci Luganóból küldözgeti Magyarországra a fantasy regényeit. A dolog ott lett gyanús, hogy a címlapon - egy akkori mércével zseniális árukapcsolással - Vincze Lilla szerepel, és ugyanez a kép volt a 94-es lemezének elején is, bár abba soha nem hallgattam bele (ismeri amúgy valaki?).
4. Neil Gaiman: Tükör és füst
(Beneficium, 1999)
Gaiman mesterien tudja belecsempészni a szürke hétköznapokba a nem mindennapi csodákat. A sallangoktól mentes, egyszerű mondatai annyira olvasmányosak, és úgy beszippantanak, hogy teljesen természetesnek veszed: emberevő troll lakik városszéli híd alatt, az öreg mami pedig a kandallópárkányon találja meg a Szent Grált. A mostani, futószalagon gyártott Gaiman-mesekönyvekben is ugyanezt a zsenialitást keresem, de sokszor csalódom kell. A Tükör és füst amúgy azért is hasznos olvasmány, mert a szerző a novellái elején leírta a keletkezési körülményket is, ami tanulságos lehet minden írópalántának.
5. Rob MacGregor: Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag
(Matt Kft, 1989)
Századszorra sem lehet megunni, mint ahogy a filmváltozatot sem (bár azt csak évekkel később láttam a tévében). "Apa, honnan tudtad, hogy náci?", "Beszél álmában." Ez a könyv az eredeti forgatókönyv alapján készült, így olyan poénok is vannak benne, amit a moziváltozatból kivágtak. Rob MacGregor később rengeteg Indiana Jones-folytatást írt, vannak köztük egész jók, meg csapnivalóak is (egyszer már tényleg összeszedem őket, és írok róluk). 89-ben amúgy a Gold Press kiadta a Kereszteslovag képregényváltozatát is, ami szintén a "minden nyáron ronggyá olvasom" kategória.
6. Gáspár András: Kiálts farkast
(Valhalla Páholy, 1997)
Vogel Zsigmond űrveterán harca a tropikálöltönyös cápaemberrel, a bérházak udvarán lapító, isteni eredetű radioaktív masszával, és a saját démonaival 2091-ben, Budapesten. 97 óta azt várom, hogy valóság legyen a regényben bemutatott, futurisztikus nagyváros, az összes mutáns gengszterrel, felhőkarcolóval, meg a Hungária Biztosító-naptárak autócsodáival!
7. Gáspár András: Két életem, egy halálom
(Valhalla Páholy, 1999)
Avagy a Kiálts farkast újratöltve: Vogel Zsigmond, a magyar James Bond/Jason Bourne két rivális vállalatbirodalom magánháborújának kellős közepén, egy olyan neo-Budapesten ahol "az üzleti vitákat alakváltó menedzserek, programozható orvgyilkosok és önvezérlő robotrakéták döntik el". (A borító egyébként a Boros-Szikszai páros újabb remeke. Akinek bejön a future Budapest, itt találhat hasonlóan cool képeket.)
8. P. Howard: A láthatatlan légió és más légiós történetek
(Merényi kiadó, 1994)
Az elmúlt 70 évben sokan kiadták már Rejtő légiós klasszikusait Senki Alfonzzal, Csülökkel, Tuskó Hopkins-szal, meg Galambbal. Ebben a féltéglányi, vörös kötetben is helyet kapott a "halhatatlan mesterhármas", Az elátkozott part, A három testőr Afrikában, és Az előretolt helyőrség, a Csontbrigád viszont érthetetlen okokból kimaradt. Amúgy a Korcsmáros-féle képregényváltozatokat hamarabb olvastam a regényeknél, és máig vallom, hogy a vicces rajzok meg a Rejtő-szövegek együtt sokkal jobbak, mint az eredeti könyvek!
9. Howard Phillips Lovecraft: Az őrület hegyei
(Lazi Bt, 1998)
Lovecraft zseni volt. Nálam ő a horror nagymestere, megelőzi Stephen Kinget is. Az E/1-ben elmesélt Az őrület hegyei és az Álmok a boszorkányházban kisregényeket máig a legjobbaknak tartom a "megőrül minden tudós az expedíció alatt" és a "fiatal, naiv örökös megtébolyodik a kísértetházban" témában, ami szerencsére rendszeresen visszatér Lovecraftnál.
10. Conan, a harcos - Alfa különszám
(Interpress, 1988)
Énekelgető hobbitok, meg hegyes sipkás, vén varázslók? Egy fenét, a régi Gyűrük ura-trilógia már a második kötetnél kifordult a kezemből. Szerencsére az Alfa szerkesztősége már 88-ban ráérzett arra, hogy az izomhegy barbár kell a népnek, és kiadta Magyarország első könyv alakú képregényét (na jó, a másodikat, a Digedagék Amerikában 87-es). Micsoda daliás idők voltak ezek, kérem! 89-től a szépemlékű Hepiend magazinban folytatódtak a kimmériai mészáros kalandjai, és a videótékák is a karddal feszítő Schwarzival voltak tele. A nőgyűlölő Robert E. Howard papa azért tudott írni, na, a Conan-könyveire a 90-es években a Cherubion kiadó, meg a Szukits is rámoccant.
Most pedig te jössz! Melyik a 10 "all time" kedvenc könyved és miért?
