Karin Fossum: Indiai feleség, Scolar kiadó, 2009, Fordította: Szöllősi Adrienne
Gunder Jomann utazásával kezdődött minden. Gunder egészen Indiáig repült, hogy feleséget találjon magának. Mikor az emberek megkérdezték, nem árulta el, hogy ez a szándéka. Magának is alig vallotta be. Csak egy átlagos utazásról van szó, hogy megismerje kicsit a világot, magyarázta, ha kollégái rákérdeztek. Micsoda mérhetetlenül extravagáns dolog – és pazarlás! Egyébként alig költött magára. Ritkán mozdult ki, sosem ment el a gyülekezet karácsonyi ünnepségére, a házával, a kertjével vagy a kocsijával foglalkozott. Úgy tudták, barátnője sem volt soha. Gundert nem érdekelték a pletykák. Tulajdonképpen céltudatos ember volt. Talán lassan, de szép csöndesen mindig elérte, amit akart. Az időt hívta segítségül. Ötvenegyedik születésnapja után, esténként otthon ülve a húgától, Marie-tól kapott könyvet lapozgatta. A világ népei. Mivel sohasem utazgatott, csak a munkahelyére, egy kis, mezőgazdasági gépeket árusító üzletbe, húga próbált gondoskodni róla, hogy mindenképp lássa, mi minden van a világban. Gunder olvasott, és lapozgatta a könyvet. Leginkább India bűvölte el. A homlokukon piros pöttyöt viselő, gyönyörű nők. A kifestett szemek és a titokzatos mosolyok. A könyvből egyikük épp őt bámulta, és hirtelen édes álmodozáson kapta magát. Senki sem tudott úgy álmodozni, mint Gunder. Lehunyta a szemét, és képzeletben már máshol járt. A nő vékony volt, légies, akárcsak vörös ruhája. Haját arany mintás kendő fedte. Hónapokon át bámulta a képet. Egyértelművé vált számára, hogy indiai feleséget akar. Nem azért, mert készséges és önfeláldozó asszonyra vágyott, hanem azért, mert olyan nőt akart, akit a tenyerén hordozhat. A norvég nők nem ezt akarták. Alapjában véve sosem értette meg őket, sosem értette, mit szeretnének tulajdonképpen. Neki mindene megvolt, legalábbis ő maga úgy látta. Volt kertje, kocsija, állása, és a konyhája is mindennel fel volt szerelve. Volt fürdőszobája, tévéje, videója. Mosógépe és szárítója, mosogatógépe és mikrohullámú sütője, jókedve és pénze a bankszámláján. Gunder megértette, hogy vannak más, elvontabb dolgok, amelyek meghatározzák a szerelmi életet, hiszen nem volt buta. De ez nem sokat segített, mert nem olyan dolgokról volt szó, amelyeket meg lehet tanulni vagy vásárolni. Eljön majd a te időd, mondta az anyja… aztán csöndben eltávozott a nagy kórházi ágyból. Apja már rég nem élt. Gunder két nővel, az anyjával és a húgával nőtt fel. Anyjának hetvenéves korában agydaganata lett, és hosszú időn át nem volt magánál. Ilyenkor Gunder mindig türelmesen várt, amíg visszatér az, akit ismert és szeretett. Eljön majd a te időd. Jó fiú vagy, Gunder. Egy szép napon találkozol majd egy nővel.
De nem találkozott senkivel. Ezért lefoglalt egy indiai repülőjegyet. Tudta, hogy szegény országba látogat. Ott talán ráakad majd egy nőre, aki nem tudja visszautasítani az ajánlatát, és követi egészen Norvégiáig. A családja látogatásait természetesen ő fizetné. Nem akart senkit senkitől elválasztani. És ha valamilyen különös vallása lenne, nem akadályozná meg a gyakorlásában. Türelmesebb a többségnél. Csak találna végre egy asszonyt!
Voltak más megoldások is. De nem mert felülni egy Lengyelországba induló buszra, idegen férfiakkal. És Thaiföldre sem akart elrepülni. Annyi pletykát hallott arról, mi minden történik ott. Egyedül akart magának feleséget találni. Mindennek rajta kellett múlnia. Gunder számára teljesen elképzelhetetlen volt a gondolat, hogy karosszékben ülve lapozgasson egy katalógust nők fényképeivel és leírásával, vagy bámulja a tévé képernyőjét, ahol sorban felvonulnak a nők. Sohasem tudna választani. Az olvasólámpa fénye felmelegítette kopaszodó fejét. Egy világtérképen megkereste India legnagyobb városait. Madras, Bombay, Újdelhi. Leginkább tengerparti városba szeretett volna utazni. Sok indiai beszél angolul, és ez megnyugtatta. Néhányan keresztények, olvasta Gunder A világ népeiben.
Az lenne a legnagyobb szerencse, ha olyan nővel találkozna, aki esetleg keresztény, és egy kicsit beszél angolul. Nem érdekelte, hogy ötven- vagy húszéves-e. Nem számolt azzal, hogy gyermeke születhetne, nem volt nagyravágyó, de ha a nőnek már van gyereke, azt is elfogadja. Lehetséges, hogy el kell fogadnia. Az idegen országok szokásai annyira mások, mint az itthoniak. Ha pénzbe kerül, hát majd megfizeti. Anyai öröksége tekintélyes volt. Először is találnia kellett egy utazási irodát. Négy közül választhatott. Az egyik a bevásárlóközpontban volt, és egyetlen pultból állt, ahol ácsorogva kellett lapozgatni a katalógusokban. De Gunder le akart ülni. Ez fontos döntés volt, nem olyan, amit csak úgy, álldogálva meghozhatna az ember. Be kellett mennie a városba, ott volt a másik három. Megkereste őket a telefonkönyvben. Később eszébe jutott, hogy Marie egyszer otthagyott egy katalógust, hogy elcsábítsa. Hát igen, ez Marie, gondolta, és fellapozta a tartalomjegyzéket az I betűnél. Ibiza. Írország. Isztria. Nem szerveznek utat Indiába? Megtalálta Balit az indonéz szigetvilágnál, de elvetette. Vagy Indiába megy, vagy sehova. Közvetlenül a repülőtérre kellene telefonálnia és jegyet foglalnia. Ennek muködnie kell, hiszen sokan így csinálják. De már este volt, és túl késő a telefonáláshoz. Helyette inkább még egyszer fellapozta A világ népeit. Sokáig ült az indiai szépséget bámulva. Hogy egy nő ilyen csodálatosan szép lehet, ilyen aranyló és sima, ilyen elbűvölően törékeny. Kendőjét finom kezével fogta össze az álla alatt. Csuklóját karkötők ékesítették. Szeme majdnem fekete volt, ragyogóan csillogott, talán a napsütés miatt, és Gundert bámulta. Egyenesen a férfi vágyakozó szemébe nézett, ami nagy volt, és kék. Amikor lehunyta, a nő követte őt az álmaiba. Gunder elaludt a fotelban, és képzeletben az aranyló szépségnél időzött. Súlytalan volt. A vérvörös ruha finoman végigsimított az arcán