Karakterek vagyunk egy videojátékban

.konyvesblog. | 2017. február 28. |

A magyar science fiction rajongók számára nem csenghet ismeretlenül Erdész Róbert neve: az ő nevéhez fűződik az 1980-ban alapított Solaris progresszív rockzenekar. Leghíresebb művük, a Marsbéli Krónikák ihletéséből született, azonos című konceptalbum, ami külföldön is hírnevet szerzett a csapatnak. Habár a szélesebb közönség inkább a Napoleon Boulevard révén ismerheti Erdészt, és talán érdemesebb lett volna inkább ezzel kezdeni, a mostani könyvhöz azonban a Solaris jobban kötődik. Ugyanis idén jelent meg a MyWords - Colossus, Erdész Róbert legújabb sci-fi trilógiájának első része. A zenész nem először merészkedik a zsánerirodalom területére, korábban Robert Forester néven jelent meg tőle A csapda-trilógia, továbbá rengeteg novellát is ír.

Erdész Róbert: My Words - Colossus

Scolar Kiadó, 2016, 419 oldal, 3750 HUF

 

Az új Erdész-könyv középpontjában egy videojáték, a MyWords áll. A népszerű és rengeteg élményt ígérő játék körül azonban egyre több a rejtély. Megtalálja a rák ellenszerét, megjósolja a lottószámokat és a várható terrortámadásokat is. A különös események felkeltik az FBI, majd a hadsereg figyelmét is és megpróbálják kideríteni a MyWords titkát. Egy szerencsétlen baleset végett csöppen mindennek a közepébe Mike és Barbara Griffin, akik menekülésük során próbálják megérteni, hogy mi is történik valójában.

A MyWords számtalan ígéretes ötlettel áll elő. Például Erdész nagyon eredeti módon dolgozza fel az Az agyak a tartályban elméletet, miszerint egy gonosz tudós egy számítógéphez csatlakoztatja agyunkat és elhiteti velünk, hogy amit érzékelünk, az a valóság. Kérdés, hogy ezt a tényt fel tudnánk-e dolgozni. Mindez egy olyan szimulációként jelenik meg a könyvben, melyben ráadásul a mesterségesen létrehozott személyek is képesek a rendszeren belül cselekedni, sőt, akár felülírni is azt. Azonban a jó ötletek ellenére se váltja be a hozzá fűzött reményeket a regény. Az első dolog, ami nehézzé teszi az olvasást, az a stílus. Rengeteg párbeszéd követi egymást a könyvben, amitől nem könnyű, hanem idegesítő lesz az olvasás. A szereplők általában a legegyértelműbb dolgokat kérdezik meg egymástól vagy minden apróságon megsértődnek és felháborodnak, ami lassítja cselekményt, továbbá ezek miatt a konfliktusok csupán műhisztériának tűnnek, semmi másnak.

Sokat ront a regényen a leíró részekben lévő sok túlmagyarázás (pl. „Legszívesebben kibámulna az ablakon, ezzel is kerülve Dr. Burke pillantását, de a sötét üvegen keresztül nincs semmi látnivaló. A csuda nagy feketeségen kívül, persze”) vagy a furcsán hangzó szófordulatok (pl. „Mike félelmetes gyorsasággal megdermed” vagy „Nemcsak a haja izzadt, hanem a melegítője és a pólója is”). Végül pedig, ami az egész regényt elrontja, hogy az elbeszélő alig vezeti az olvasót. Rengeteg történetszállal dolgozik a könyv, melyek a felénél össze is érnek, de ehhez a végkifejlethez vezető rejtett vagy félig rejtett utalások erősen hiányoznak. Így minden meglepetésként ér minket, de sajnos nem a kifejezés pozitív értelmében, hanem azért, mert nem kapunk segítséget a motivációk, okok és okozatok megértéséhez.

Nagyon szomorú, de MyWords nem lett egy jó science fiction regény a benne rejlő potenciál ellenére sem. A science részt többé-kevésbé tudja teljesíteni a regényt, azonban a fictionben nagyon sok a probléma.

Szerző: Scheirich Zsófia