A
Diane Keaton: Játszd újra, Diane, Fordította: Béresi CsillaKossuth Kiadó, 2012, 331. o., 2990 Ft
Első mondat: „Anyu kedvelte a bölcs mondásokat, idézeteket, szlogeneket.”
Diane Keaton tollat fogott, de nem azért, hogy cukorba mártott sorokkal rejtse el valódi énjét a nyilvánosság elől. Csillogó-villogó sztárönéletrajz helyett családtörténetet írt: az Annie Hallban felskiccelt szülők, nagyszülők, testvérek életének és halálának krónikáját vetette papírra. A szerkesztés sem illik egy szokványos filmcsillagegotriphez: Keaton Alzheimer-kórban meghalt édesanyja leveleit, naplórészleteit keverte saját visszaemlékezéseivel, így két túlérzékeny, önbizalomhiányos művészlélek életpályáját ismerhetjük meg egyszerre.
Dorothy Hall rengeteget írt és festett, de csakis asztalfiókja számára, a külvilág szemében megmaradt egyszerű háziasszonynak. Lányát ugyan szárnyára kapta a világhír, szorongásai, kételyei, levetkőzhetetlen neurózisa azonban egész életén át elkísérték (töredelmesen vall bulimiás múltjáról, és sokat töpreng halálról, leépülésről). A kötet nem egy saját szobrát buzgón ácsoló híresség, hanem egy szerény és gondolkodó ember portréja, aki sikereit kritikusan és mértékkel kezeli, aki szomorúan nyugtázza, hogy igazi társát – Woody Allen, Warren Beatty és Al Pacino szerelme ellenére – soha nem találta meg, de ötven fölött mégis élete késői értelmére lelt két gyerek örökbefogadásával. A Játszd újra, Diane könyvvé gyúrt vallomás az édesanyához, egyben melankolikus elmélkedések gyűjteménye művészetről, önkeresésről és végső kiteljesedésről. Nemcsak a Woody Allen-filmek híveit fogja felcsigázni, hanem mindenkit, aki jól megírt, érzékeny emberi történetekre vágyik.
A cikk megjelent a Könyves Magazon 5. számában.
