Iain M. Banks állítólag 11 éves korában döntötte el, hogy író lesz. Első regényét, a The Hungarian Lift-Jetet még tinédzserként ceruzával írta jegyzettömbbe, első megjelent regénye, A darázsgyár pedig hamar kultikus regénnyé vált. Rá négy évre, 1988-ban adták ki A játékmestert, ami a második volt a Kultúra-regények sorában.
Iain M. Banks: A játékmester
Fordította: Torma Eszter, Agave Könyvek, 2015, 384 oldal, 3280 HUF
A játékmester önállóan is olvasható regény, de sokkal könnyebben érthető a Kultúra-regények részeként, illetve a Kultúrának nevezett szupercivilizáció ismeretében. A sorozatba tartozó regények cselekményszinten nem kapcsolódnak egymáshoz, távol játszódnak egymástól térben és időben, mégis összekapcsolja őket az emberiség nagyon távoli jövőjeként elképzelt békés és nagyon liberális társadalom, melynek alapelve, hogy lehetőleg erőszak nélkül, diplomáciai úton magukba olvasszanak más, még kívülálló társadalmakat az egyetemes jólét és boldogság érdekében. Ennek a szelíd erőszaknak, ennek a (poszt)humanista jóindulatnak megvan a maga jellegzetes erkölcsi problematikája, és a sorozat regényei ennek az összetett folyamatnak a jó és rossz oldalait vizsgálják. A játékmester főhőse Jernau Gurgeh, egy valamikor igen népszerű játékos, aki számos logikai alapú játékban legyőzhetetlen. Volt. A Kontakt, a Kultúra titkosügynöki részlege felkéri őt, hogy utazzon el a diktatórikus, konzervatív és xenofób Azad Birodalomba, és nyerje meg a minden eldöntő Azad-játszmát, hogy az elnyerhető császári hatalom megszerzésével őket is magához csatolhassa a Kultúra. A társául kirendelt drón (akihez hasonló vicces-ironikus kis segítők szinte minden Kultúra-regényben feltűnnek), Chamlis Amalk-ney névre hallgat, akinek szerepe a történet során tisztázódik, de csipkelődő párbeszédeik szórakoztatóvá teszik, könnyítik az egyébként egyre borúsabbá váló történetet.
Az Azad egyébként igen sokat merít a sakkból, és egyáltalán nem véletlen a sokszor emlegetett Bobby Fischer-es és hidegháborús párhuzam sem. A Kultúra szélsőséges liberalizmusa, ahol a drogmirigyekkel ellátott, szabadon nemet változtató, gyakorlatilag halhatatlan emberiség szembekerül a diktatúrák giccsében tündöklő, erőszakos Birodalommal, éles kontrasztot alkot egymással. Talán ez az egyetlen Kultúra-regény, ahol a Kultúra maradéktanul pozitív fényben tűnik fel. Gurgeh vívódása és a játékon való töprengése sokak számára talán túlzó és elméleti lehet, aki azonban örömét leli az ilyen jellegű játékokban, annak számára külön izgalmakat nyújt a játszma menete, melynek sokkal nagyobb tétje van, mint pusztán a Kultúra győzelme egy civilizáció felett. Gurgeh a barbársággal szembesülve tanul meg az életről valami nagyon fontosat, ami első ránézésre hiányzik a kiherélt kultúrabeli emberekből. Ilyen értelemben az Azad Birodalomban is vannak bizonyos „erények”, melyeknek a jelenléte ugyan nemkívánatos a Kultúrában, hiányukat azonban megérzi ez a társadalom.
A regény természetesen nem hibátlan; bizonyos fordulatai kiszámíthatóak, különösen, ha nem ez az első Kultúra-regényünk, politikai áthallásai pedig kissé direktek, bár vegyük figyelembe, hogy ez egy 27 éves (!) regény. Kiváló humorforrásként szolgálnak ugyanakkor Banks MI-jeinek, hajóinak nevei, melyeknek egy külön tanulmányt lehetne szentelni.
Szerző: Kelenik Éva
