Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete - Lockwood és Tsa., fordította: Pék Zoltán
Animus, 2013, 320 oldal, 2980 HUF
Első mondat: Nem óhajtok több szót pazarolni az első pár kísértetre, melynek ügyében a Lockwood és Társa tagjaként nyomozást folytattam: elsősorban az incidens ocsmány természete miatt, de főleg azért, mert sikerült mindet különféle – de egyaránt eredeti – módon elszúrnunk.
Ritka, hogy egy regény olyan ügyesen és találékonyan használ fel elnyűtt alapanyagokat, mint A sikító lépcső esete, Jonathan Stroud új sorozatának első része. Ráadásul Stroud műve több dolog miatt is megtévesztő, azonban végül mind az előnyére válik. Elsőre könnyed ifjúsági kísértethistóriának tűnik, ám túl gyakran, túl mélyre visz a sötétbe, engedi el az olvasó kezét, és okoz ezzel heveny szívdobogást. A számtalan, horrorsztoriból jól ismert toposszal és az ifjúsági kalandtörténetek karaktereivel játszik, következetlennek tűnő világot teremt (hol a viktoriánus Londont idézi, hol modernkori hangulatot kelt), és túl kézenfekvően hozza be az angol humort. Mégis, az egész egyszerűen remekül működik.
A Probléma olyan 50 éve kezdte el komolyabban veszélyeztetni Angliát, de a tényleges időponttal kapcsolatban nagy a bizonytalanság. Az biztos, hogy a visszalátogató szellemek létezéséről a komolyabb halálesetek, demonstrációk és pánik óta vesznek igazán tudomást. Mindenki túl van a kételkedésen és megdöbbenésen, inkább igyekszik a lehetőségekhez mérten életben maradni. Vas minden mennyiségben, szellemlámpák, és sok más praktikus dolog nyújt sokszor hasznos, máskor teljesen hasztalan védelmet. Minden attól függ, hogy egyes, kettes, vagy még veszélyesebb szellemtípusról van-e szó, alakváltókról, árnyakról, rémekről, amelyeket a bűntudat, gyász vagy bosszú hajt. És ha a helyzet csúnyán elharapózna, vannak pszichikai ügynökségek, akik jó eséllyel visszazavarják a betolakodókat.
Stroud könyvének egyik nagyszerű, egyben kissé bizarr alappillére, hogy a befalazott csontokkal, oszló hullákkal és sötét fantomokkal szembenéző ügynökök zömében gyerekek. Ugyanis csak ők látják, hallják a szellemeket, és mivel az öregedéssel párhuzamosan az érzékek is tompulnak, a felnőttek kénytelenek rájuk támaszkodni. A szerző egy tehetséges ügynök, Lucy Carlyle kalandjain keresztül vezet be szellemjárta világába. Lucy egy elbaltázott szelleműzés után toprongyosan, ám tele ambíciókkal a szürke, ködös Londonba szökik, ahol azonban mindössze a Lockwood és Társa, egy ismeretlen és nem túl impozáns ügynökség, és annak két tagja, a megnyerő Anthony Lockwood és George, a kiállhatatlan kis zseni hajlandó alkalmazni. A sorozat első részében ők hárman előbb Annie Ward különösen veszedelmes szellemével néznek szembe, majd egy csúnya gyilkossági ügyön elindulva végül Anglia legrémisztőbb kísértetházának mélyén találják magukat.
Noha Stroud szerencsére nem megy bele komolyabb okfejtésekbe, kitűnően mutatja be az ügynökgyerekek megtisztelő és mostoha világát. Hogy bármilyen jó is hősként, szép ruhában, karddal végigvonulni a városon, ha ott lebeg a korai elhalálozás igen csak reális esélye, és hogy a végén bármelyikük egyedül maradhat valahol a szuroksötétben. Ez utóbbi az, ami miatt a mű ifjúsági regényből előbb finoman, majd néhol egészen komolyan átbillen korhatáros horrorba. De Stroud végül nem veszti el a fejét, és isteni cinikus humorral, szerethető karakterekkel és ötletesen kibomló, Sherlock Holmes-könyveket idéző krimivel ellensúlyozza a borzongást. Érezhetően jól jön neki a sok éves tapasztalat, amit a világsikert hozó Bartimaeus ifjúsági könyveivel szerzett. A mágikus londoni helyszín pedig, ha jól megírt történet kapcsolódik hozzá, szinte megunhatatlan.
Tény, hogy Stroud nagyon tud írni, amiben óriási segítsége Pék Zoltán fordító is. Kettejük olvasmányos szövege kellemesen átfolyik az emberen, és gyönyörű szóképek, hangulatleírások maradnak utána. Stroud világa és a karakterei éppen annyira kidolgozottak, részletezettek, ám maradnak mégis homályosak, amennyi egy ilyen terjedelmű, sorozatindító könyvnél elfogadható. Jó érzékkel a legutolsó oldalakra is marad rejtély. Külföldön már érkezik a folytatás, remélhetőleg hamarosan nálunk is.
Szerző: Andok Tamás
