Forrás: Collegium Hungaricum
Alapvetően két dolog van, ami a vásárközpont területére lépve azonnal szembeötlik: az egyik az a gyerekrengeteg, mely kisebb-nagyobb csoportokban keresztül-kasul csörtet a látogatótérben, a másik pedig Abdullah szaúdi király, aki egy óriásmolinóról szúrósan figyel a fejünk felett. A bécsi könyvvásáron jártunk.
Tíz ország képviseltette magát idén a bécsi könyvvásáron, a német, a svájci, a svéd és a közép-európai (magyar, lengyel, szlovák stb.) standok azonban szinte eltörpülnek a gigantikus szaúdi pavilon mellett, mely fölött Abdullah szaúdi király portréja vigyázza a tömeget. Az íves falak között neonfényű mecsetmakettek, azokon kívül az arab ország olaj- és földgázkitermeléséről néz egy összeállítást a jobbára szaúdiakból álló közönség. A szaúdi könyvkínálat mindamellett egyrészt eléggé kiszámítható (Korán, vallási, és az ország turisztikai adottságait bemutató könyvek), másrészt első blikkre vannak meglepő darabok is (például az emberi jogok szaúdi végrehajtásáról). Sok viszont náluk a gyerekkönyv, ami összességében a bécsi könyvvásár egészére elmondható.
Rengeteg ugyanis a gyerek, az osztrák szervezők abszolút építenek a kicsikre, egy csomó program nekik és róluk szól (kérdőíves játék, kézműveskedés, könyvklub stb.), és a gyerekkönyv-felhozatal is eléggé impozáns. A szervezők célja az olvasás népszerűsítése volt, ezt már Inge Kralupper, a könyvvásár ügyvezetője mondta rögtön a megérkezésünk után. A bécsi könyvvásáron egyébként nem volt egyetlen kiemelt vendégország, mint mondjuk a budapestin, a közép-európai régióra azonban már a kezdetek óta nagyon figyelnek. A magyar stand Donau Lounge programjában négy nap alatt 24 programon 49 fellépő fordult meg, ezt Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója sorolja már.
„Általában német nyelvterületen még mindig nagyon jól állunk”, mondja később, amikor a magyar jelenlétről faggatom. Az osztrák piacon is elérhető magyar könyvek közül Méhes kiemeli az „új megjelenéseket”, pontosabban azokat a magyar szerzőket, akiknek a könyvei a közelmúltban jelentek meg németül. Közéjük tartozik Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, és Spiró György, utóbbinak két könyve is megjelent a bécsi székhelyű Nischen Verlag gondozásában. Spiró vasárnap lépett a bécsi közönség elé, pénteken azonban már feltűnt Darvasi László, akinek szombaton volt jelenése a magyar standon (Darvasi egyébként jövőre az osztrák Christian Futscherrel együtt egy magyar-osztrák íróprogram részese lesz, erről bővebben itt). Az előbbieken túl a Zsolnay Verlag sorra adja ki Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának köteteit (idén a második, jövőre pedig a harmadik rész jelenik meg) Oplatka András fordításában.
Oplatka András is feltűnt a tömegben, pénteken ő volt az egyik résztvevője az első világháború közelgő századik évfordulójáról tartott történészi pódiumbeszélgetésnek. Az osztrák kiadók már gőzerővel készülnek az évfordulóra, lépten-nyomon történeti munkákba botlani, egyik szebb kivitel, mint a másik. Gerhard Jelinek Schöne Tage 1914 kötetében a háború kitörését megelőző időszakot tekinti át, Martina Winkelhofer So erlebten wir den Ersten Weltkrieg című kötete pedig kimondottan a családok, az átlagember szemszögéből idézi fel a múltat. A leggigantikusabb vállalkozást minden kétséget kizáróan Manfried Rauchensteiner hajtotta végre, akinek Der Erste Weltkrieg und das Ende der Habsburgermonarchie 1914-1918 már csak méreteiben is (több mint 1200 oldal) tekintélyt parancsoló.
A könyvvásáron azonban nem csak móka volt meg kacagás, nyitóbeszédében Sibylle Lewitscharoff, a Büchner-díj idei kitüntetettje például élesen kritizálta az Amazont („Ha van cég, amit utálok, akkor ez az!”), felhánytorgatva, hogy az óriásvállalat nem fizet adót azokban az országokban, ahol egy csomó pénzt keres, rosszul fizeti az alkalmazottait, és tönkreteszi a könyvkereskedőket. Azt már Inge Kralupper is megerősíti, hogy Ausztriában a könyvek húsz százalékát az interneten értékesítik, pedig fontos lenne, hogy a helyi kis könyvesboltok is megfelelő támogatást kapjanak.
