Frida elveszett feljegyzései

Fleuriste | 2013. január 09. |

A
F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve

Libri, 300 oldal, 2012.

A Casa Azul eltéveszthetetlen – Mexikóváros Coyoacán negyedében, egy álmos kertvárosi utcában, már messziről kiszúrhatja az arra járó az élénkkék színű házat. Itt élt hosszú-hosszú évekig Mexikó még ma is egyik legexportképesebb sztárfestője, Frida Kahlo és férje, művész- és lelki társa, Diego Rivera.

A ház ma már múzeum, azonban még mindig sok meglepetéssel szolgál. Rivera kérésére ugyanis bizonyos szobákat évekig nem lehetett megnyitni, 2007 elején azonban a művészettörténészek és -kedvelők legnagyobb örömére több ezer új dokumentum, fotó, rajz, metszet, és személyes holmi került elő az addig hét lakat alatt tartott ajtók mögül.

Talán ez a felfedezés inspirálta F. G. Haghenbecket is arra, hogy fejest ugorjon a festőnő mágikus világába, és Frida elveszett (fiktív) feljegyzései nyomán felskiccelje a magyar, zsidó, indián és spanyol felmenőkkel büszkélkedő művész portréját. És ha még csak azt – Frida tekervényes, szenvedélyes, szerelemmel és fájdalommal átszőtt élettörténete mellett ugyanis kézhez kapjuk az állítólagos füveskönyv receptjeit is. 

Közönséges tex-mex kaják helyett azonban itt a molék, tamalok, halottak napi kuglófok csábítják az olvasót. Frida ugyanis a festés (és a szerelem) mellett a főzéshez értett még nagyon, ételkölteményeivel csábította el Diegót, és a konyhába menekült akkor is, ha a csélcsap férfi éppen a szeretőivel hentergett valahol.

Frida szuggesztív, varázslatos, a tabukkal nyílt színen leszámoló képeihez híven Haghenbeck sem elégedett meg egy szimpla életrajzzal. Könyvében elmosódik a határ az élők és holtak birodalma között, és a halál jelenléte szervesen hozzátartozik a mindennapokhoz, mint ahogy a fájdalom (a lelki ugyanúgy, ahogy a testi), a hit (a vallásos éppúgy, mint a politikai), vagy a szerelem is.

A festőnő igazi se veled, se nélküled kapcsolatban élt a férjével, aki úton-útfélen megcsalta. Persze Fridát sem kellett félteni: szeretőinek sora a magyar származású Muray Miklóstól a száműzött Lev Trockijig húzódott. A könyvben pedig nem csak ők bukkannak fel egy-egy villanásra, de a Párizsba sereglett szürrealisták leghíresebbjei is, így Salvador Dalí és Marcel Duchamp, vagy az írók közül Hemingway és Dos Passos.

Haghenbeck a valós életrajzi adatokat és a melléjük rendelt mágikus elemeket jó arányérzékkel vegyítette, a hozzájuk passzoló recipékről már nem is beszélve, amiért még az időnkénti közhelyes kiszólásai is megbocsáthatók („Frida, légy óvatos a vágyaiddal… mert időnként valóra vágynak!”). 

Az évtized könyve
...
Nagy

Az évtized legfontosabb magyar könyvei 3.

...
Nagy

Az évtized legfontosabb magyar könyvei 1.

...
Nagy

Az évtized legemlékezetesebb világirodalmi könyvei 5.