Felhővadászok hódítják meg az ég vizeit

.konyvesblog. | 2016. június 21. |

Azt beszélik, hogy réges-rég robbanás történt a magban, és a Föld megszámlálhatatlan darabra szakadt szét. Ezek a darabok, a szigetek körpályára álltak, és azóta is azon keringenek. Alex Shearer eredetileg 2012-ben megjelent történetének, a Felhővadászoknak a hőse, Christien is e szigetek egyikén él a szüleivel. Az itteni légkör sűrű, oxigénben gazdag, az újonnan érkezetteknek akár hónapokba is telhet az akklimatizálódás, az igazi nehézséget azonban nem a levegő összetétele okozza. Ebben a világban szinte egyáltalán nincs víz. A hajdani Föld felületének kétharmadát alkotó víztömeg a bolygó szétesésekor semmisülhetett meg, mostanra ebből semmi sem maradt. Az egyetlen folyadékforrást a felhők jelentik. A felhővadászok dolga, hogy a szigetek közt utazva felkutassák ezeket a képződményeket, hogy begyűjtsék és a kompresszoraik segítségével vízzé párolják őket, amivel aztán kereskedhetnek. Ezek az emberek világlátottak, az életük kalandos és izgalmas. Egyik osztálytársa révén maga Christien is bepillantást nyer ebbe a különös életformába, amely azonnal magával ragadja. Elhatározza, hogy ő is beáll a felhővadászok közé.

Alex Shearer: Felhővadászok

Fordította: Pék Zoltán, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2016, 288 oldal, 2999 HUF

 

Shearer kötete több szempontból is figyelemreméltó. Egyrészt felépít egy lenyűgöző multikulturális világot, melyet a legkülönfélébb karakterekkel tölt meg, másrészt prezentál egy izgalmas történetet, amely egyszerre olvasható ifjúsági, kaland- vagy fejlődésregényként, harmadrészt pedig – és ez kimondottan elegáns húzás – egy romantikus és talán kissé szentimentális fiú realista, a korához képest meglepően alázatos döntésével tesz pontot az események végére.

A Felhővadászok részletesen kidolgozott és a maga nemében egészen egyedi kozmológiával bír, aminek köszönhetően a történet előrehaladtával az olvasó egyre többet tud meg Christien világáról. Kiderül például, hogy a földdarabok nemcsak egymás mellett lebegnek, hanem rétegződnek is: a mérsékelt égöviek, ahol Christien is él, szerencsések, mert a Nap fénye visszaverődik hozzájuk a légkör felső zónáiból, így van nappaluk, az alattuk fekvő másik jókora szigetnek köszönhetően pedig, amely rendszeresen elhalad köztük és a Nap között, az éjszakáik is biztosítottak. Vannak azonban olyan területek, amelyeken az egyik napszak teljesen hiányzik. A szigetek fennmaradása sok esetben a szerencsén múlik, hiszen ameddig az alakjuk elegendő felhajtóerőt biztosít, addig nincs félnivalójuk, viszont ha megrepednek, lecsúsznak a pályájukról vagy összeütköznek egy másik szigettel, akkor lezuhannak, és végük van. A legelmésebb magyarázat az utazás mikéntjére vonatkozik: megtudjuk, hogy annak ellenére, hogy a történet szereplői az égben élnek, a repülővel való közlekedés a sűrű levegő miatt nem opció, hiszen a hajtómű gyorsan felhevülne és leégne, ehelyett az égbusz, az égkomp és az éghajó közül választhatnak, sőt, a védőhálóval ellátott, partközeli területeken az égúszás is megengedett. Látható, hogy ebben az univerzumban a levegő némely esetekben vízszerűen viselkedik, ami egy kifejezetten kreatív megoldás; a különböző közlekedési eszközök és az egyes élőlények elnevezései ehhez képest meglepően ötlettelenek, hiszen csak az ég- előtagot kapják meg a nevük elé, így szerepelnek a történetben a már említetteken kívül égfókák, éghalak és égmedúzák is – kár értük.

Shearer regényének talán legnagyobb erénye, hogy senkit és semmit nem szerepeltet öncélúan: a történet főszereplője, Christien egy konvencionális értékeket képviselő család tagja, aki rettentő kíváncsi arra, hogy milyen lehetőségek állnak nyitva előtte, és a kalandvágy hajtja a felhővadászok közé is. Figurája a világban a helyét kereső kamasz archetípusa, aki igyekszik megfejteni, ki is ő valójában, mire is vágyik igazán. Az utazás során átélt kalandokat az ő szemszögéből ismerjük meg, így jutunk el a vak kalózok uralta Éj-szigetekre, majd a szemeteléstől kezdve a rabláson át a gyilkosságig minden kihágást akasztással büntető, bigott vallásosok által benépesített Tiltott-szigeteken át a tőlük függetlenedett, szabadgondolkodó Szakadár-szigetekig, miközben egy-egy útszéli remetével is szemben találjuk magunkat. Ahány területre téved Christien, annyiféle társadalmi berendezkedést, vallást és mentalitást ismer meg, a legizgalmasabb közösség azonban végig vele van: az őt útitársukká fogadó felhővadászok az ég nomádjai, akiknek a hajójuk az otthonuk, nem fogadnak el semmiféle kötöttséget. Mesterségük generációról generációra öröklődik, hivatásuk stigmáját (két hatalmas vágást az arcukon) pedig szó szerint magukon viselik. Christien osztálytársának és szerelmének, a felhővadász felmenőkkel rendelkező, szépséges Jenine-nek mindkét világba bejárása van, noha egyértelműen a szabadokhoz tartozónak vallja magát. Christien a hosszú utazás alatt azért küzd, hogy bebizonyítsa Jenine anyjának, Carlának és a lány Kaneesh nevű, a földiekkel szemben bizalmatlan nagybátyjának, hogy méltó arra, hogy maguk közé fogadják. Amikor pedig valóban elérkezik ez a pillanat, Christiennek választania kell a családja és az álmai között.

Mesebeli, mégis valóságosnak ható helyszíneket bejárva Shearer regénye fantasztikus utazásra invitál, Christien csetlésén-botlásán és Jenine nyers, szókimondó stílusán keresztül pedig az ifjúsági irodalom egyik legszerethetőbb szerelmi történetét tálalja.

Szerző: Moller Barbara