James Franco hősei is csak szívnak és szexéhesek

Rostás Eni | 2013. március 09. |

jf.jpeg

Reneszánsz ember, akár ez a túlzásnak tűnő titulus is állhatna James Franco névjegyén. A 2009-ben a legszexisebb férfinek választott Franco képeket fest, férfiparfüm plakátról mosolyog, verseskötetet tervez, filmeket rendez, női szíveket zúz porrá, és Oscar-bírákat ríkat meg filmszerepeivel. Játszott már meleg beatköltőt, öncsonkoló hegymászót, és zsíros hajú junkie-t is, a ma bemutatott Óz, a hatalmasban pedig magát a nagy varázslót alakítja.  Bár a magyar kiadásra még várni kell, a premier apropóján elolvastuk novelláskötetét, a saját szülővárosáról elnevezett Palo Altót.

A kamaszkor az egyetlen időszak, amikor tanulunk valamit, állította Proust. Még többet tanulhatnánk, ha az egész nem egyetlen, depresszív massza lenne, amibe néha beletunkoljuk az összes frusztrációnkat, állítja James Franco. Hősei korántsem kedves csirkefogók, inkább az amerikai kisváros unalmától megcsömörlött, pelyhedző állú és golyójú fiatalok. A gyerekek nem gonoszak, csak unatkoznak egy kicsit. Üvegből isszák a kevertet a gimi hátsó udvarán, Jacques-Louis David Marat-festményére maszturbálnak, és inkább továbbhajtanak, amikor egy idegen koponyája koppan a sárhányójukon. Ha sikeresen túlélik a kritikus 21. évet, akár Bret Easton Ellis regényhős is válhat belőlük.  

A nyomokban Kerouacot tartalmazó történetek egy része leginkább jegyzőkönyvre hasonlít (például a cserbenhagyásos gázolást elmesélő Halloween), mások inkább egy diktafonnal rögzített, majd nagyobb változtatás nélkül leközölt, szétszívott szombat este krónikái (például a korábban az Esquire magazinban megjelent Jack-O’). Kicsit olyan az egész, mintha Franconak úton az egyetemre jutott volna eszébe az elfelejtett beadandó, ezért gyorsan lekörmölt pár sztorit a saját kamaszkorából. Homályosan megidézett pár régi kedvencet, Hemingway-től Carverig, és olyan feszesre húzta a történeteket, amilyenre a meggyötört kamaszlélek engedte. Miután a harmadik olyan novellát is elolvastuk, ami látszólag a legizgalmasabb résznél marad abba, jobb, ha belenyugszunk, hogy nincs legizgalmasabb rész. Franco remekül ért a feszültségteremtéshez, de a katarzis előtti pillanatokban mindig behúzza a függönyt.

A több narrátorral operáló kötet végére antihőseink a személyiségfejlődésnek csak a legcsekélyebb jelét mutatják, és ennek kiprovokálásához is szükség van a jól bevált kedves öreg hölgy a kórházban-toposzra. De hogy is számíthatnál bármilyen lelki fejlődésre, ha annyira magányos vagy, hogy néha a társadba bököd a kést, csak hogy tudd, ott van melletted? A Publishers Weekly szerint Franco semmilyen érdemi észrevételt nem tett hozzá a 11 teljesen kiábrándító történethez. A rosszemlékű műelemzésekre emlékezve nem találgatnánk, hogy vajon mit akart mondani a szerző, de biztos, hogy nem hangzatos tanulságok levonására törekedett. A Guardian ajánlja ugyan a kirándulást Palo Altoba, de csak nagyon rövid időre.

Mint az összes amerikai tinisztereotípiában, itt is pedofil kicsit a fociedző, kanosak és betépettek a srácok, és minden nő kurva. Vagy legalábbis szeretnék, hogy az legyen. Az amerikai fiatalok húsz éve is ugyanolyanok voltak, és húsz év múlva is ugyanolyanok lesznek, és még nagyon sokan akarnak majd írni róluk.  

Franco idén három olyan filmben is közreműködik, amit irodalmi műből adaptáltak. A Míg fekszem kiterítve című Faulkner-regénynek nem csak a forgatókönyvét írta, de a rendezői széket, és a főszereplőnek járó lakókocsit is ő foglalta el. Ugyanez a helyzet Cormac McCarty harmadik regényének, a Child of Godnak  feldolgozásával is, igaz itt már hagyta, hogy a forgatókönyvírásba más is beleszóljon. Hogy James Ellroy korrupt meséjében, az Amerikai tablóban a főszereplő, és a rendező mellett még milyen szerepet tölt be, azt egyelőre nem tudni, de azon sem csodálkoznánk, ha a sminkmester és a stylist helyett is az ő nevét írnák a stáblistára.

Nem csak a filmeket, de a diplomákat is halmozza. Filmszakos papírja mellé begyűjtött még két bölcsészdiplomát (írás és költészet), beiratkozott a Yale PhD-képzésére, és a Rhode Island-i dizájniskolába is. Mindezek után pedig még ahhoz is volt kedve, hogy filmet és angol irodalmat tanítson a Californián. És hogy miért is jó, ha Hollywood ügyeletes multitálentumától tanulhatunk filmezni? Például azért, mert segít beszervezi az iskolai projektjeinkhez Seth Macfarlane vagy Chloe Sevigny-t. Írói karrierje 2010-ben indult, ám első novelláskötete, a Palo Alto 2010-ben nem aratott osztatlan sikert. Kiadója, az Amazon úgy döntött, hogy első regényét, a saját színészkarrierjét fikcionalizáló Actors Anonymous-t már csak e-könyv formában jelenteti meg. Franconak nem vette kedvét a felemás kritika, a lírában is kipróbálta magát. Még Barack Obama beiktatási versének saját változatát is megírta. Debütáló verseskötete, a hollywoodi sikerek és bukások ihlette Directing Herbert White 2014 áprilisában érkezik.

James Franco: Palo Alto, Amazon, 224 oldal, 2012, Kindle Edition: 10,93 dollár.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Zöld

Hányszor kell kórházba kerülni ahhoz, hogy komolyan vegyék egy nő panaszait?

Elinor Cleghorn bátran, olykor brutálisan meséli el a nők gyógyításának történetet az ókortól egészen napjainkig, miközben esettanulmányokon keresztül igencsak szomorú kép rajzolódik ki arról, hogyan hagyták a férfiak évszázadokon keresztül szenvedni a nőket.