B-
J. M. G. Le Clézio: Az éhség ünnepei – Anyám könyve, Ford.: Lőrinszky IldikóUlpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 275 o., 2999 Ft
Le Clézio számos díjjal – köztük az irodalmi Nobel-díjjal – kitüntetett francia író munkásságának kellemes, de nem kiemelkedő kötete Az éhség ünnepei. Ez a regény az Ulpius-ház gondozásában megjelent könyvpár egyik tagja, az Anyám könyve, amely a regény fiktív előszava és epilógusa szerint az író édesanyjának története. Habár Az éhség ünnepei nem pontos életrajzi alkotás, mégis valós elemeket használ fel, megidézi a Le Clézio család mauritiusi őseinek szellemét, csakúgy, mint a második világháború Párizsának és Franciaországának hangulatát. Olyan történetet mond el, amely Le Clézio kortársai közül sokak anyjának története lehet. Nem megdöbbentő, sokkoló vagy kiemelkedő, mégis hiteles, őszinte és olvasmányos.
Az éhség ünnepei főhőse Ethel, aki azzal tűnik ki, hogy semmivel sem tűnik ki különösebben. Szoros érzelmek fűzik nagybátyjához, akivel tökéletesen megértik egymást, és közös álmokat dédelgetnek. Később összebarátkozik egy végtelenül elszegényedett, Franciaországba menekült orosz nemesi család lányával, Xéniával, akit gyönyörűnek talál, és akihez már-már naiv szerelemmel vonzódik. Idővel mégis elhidegülnek egymástól, miközben Ethel kénytelen végigasszisztálni, ahogy apja elherdálja az örökségét, majd alig huszonegynéhány évesen a család legerősebb tagjaként elmenekül és szüleit is kimenekíti a második világháború Párizsából. A háború legkeményebb hónapjait Ethel és szülei a francia Riviérán vészelik át, hogy aztán a lány összetalálkozzon újra angol szerelmével, és elhagyhassa az országot.
Le Clézio egyszerű történetet mesél el. Mentes minden giccses szépségtől, de éppen így mentes a sokkolóan érzékletes szörnyűségektől is. A háború borzalmai mellett szinte úgy megyünk el a könyvet olvasva, ahogy Ethel is elmegy mellette: különös, mindenre kiterjedő figyelemmel, pontos észrevételekkel, elcsípett pletykákkal, és alig egy-két olyan pillanattal, ami kizökkent ebből a távolságtartásból. Valószínűleg ez a hidegség a kulcsa Ethel túlélésének, de ez az, amitől a könyv nem ragad meg igazán. Így aztán, habár Az éhség ünnepei olvastatja magát, felkelti az ember érdeklődését, sok izgalmas pillanatot és helyzetet vet fel, mégsem maradnak bennünk erős, meghatározó érzések, amikor letesszük a könyvet.
Le Clézio nyelvezete mentes minden sallangtól, éppen olyan lecsiszolt, mint a történetvezetés. Számomra zavaró volt a magyar és az angol párbeszédformák váltogatása a könyvben, mint ahogy az is, hogy a történet első fejezete jelen időben indul, majd egyszer csak múlt időre vált az elbeszélés módja, és aztán már ez is marad meg a történet végéig. (Feltehetően egyik zavaró tényező sem a kiadó hibája: Az éhség ünnepei máskülönben ugyanis gondosan szerkesztett, hibáktól, elgépelésektől mentes kötet.) Ezeket a furcsaságokat leszámítva Az éhség ünnepei jól átgondolt, szépen összerakott történet. Egy fiatal lány életének apró részleteit emeli ki, kulcsfontosságú részleteket, mert ezekkel megmutatja, hogyan válik végleg önállóvá, hogyan döbben rá, hogy független a szüleitől, hogyan távolodik el korábbi, párizsi életétől. Egy ember életében ezek a pillanatok nagyon fontosak – mégsem éreztem magaménak Ethel történetét, nem tudott közel kerülni hozzám ebben a formában ez a leválás-történet. Az éhség ünnepei tehát egy korrekt mű, de ennél több érzelmet nem tudott kiváltani belőlem.
