A XXI. Század Társaságot – a történelmi jelentőségű XX. Század Társaság példáját, értékelveit és hagyományait fölelevenítve – 2000. január 31-én alapította meg harmincöt tudós és közéleti személyiség. A kuratórium a kitüntetést minden évben azoknak a művészeknek és tudósoknak adományozza, akik a magyar közgondolkodásban, az ország tudományos, kulturális és művészeti életében kiemelkedő tevékenységet folytattak, életművükkel Magyarországot szolgálták. A díj József Attila „Hazám” című szonettkoszorújáról kapta nevét és az első magyar köztársaság kikiáltásának napján, november 16-án kerül átadásra. Az előző évek díjazottjai között találjuk többek között Czeizel Endrét (akinek életrajzi könyvéről ITT írtunk), Korniss Pétert, Molnár Piroskát, Rubik Ernőt és Vekerdy Tamást is, amiből látható, hogy egy színes társulatba kerülnek be a saját tudományterületükön illetve művészeti águkban értéket teremtő személyiségek.
László Ágnes: Értékteremtők 2016
Kossuth, 2016, 240 oldal, 2980 HUF
László Ágnes idei kötete már a harmadik az Értékteremtők évsorában. Újságíróként és több riportkönyv szerzőjeként van érzéke ahhoz, hogyan kell egy rövidke, ám jól irányzott kérdéssel kinyitni a riportalanyban a mesemondás, történetmesélés csapját. Jelen esetben a 2015-ös év hat díjazottjával (Baranyi Ferenc költő, műfordító, Keres Emil színművész, Maurer Dóra grafikus, Snétberger Ferenc zeneművész, Szabó István nádudvari nyugalmazott téeszelnök, paraszt- és agrárpolitikus, Ungvári Tamás író, irodalomtörténész) készített saját, a posztumusz díjazottal (Ferenczi Krisztina színművész, író, újságíró) pedig korábbi beszélgetésekből átemelt életinterjút olvashatunk. Számomra ezt a műfajt Kepes András és Vámos Miklós tévében is követhető beszélgetős estjei képviselték, ezért is voltam nagyon kíváncsi arra, milyen érzés amikor nincs egy látható arc és annak mozdulatai, mimikája a mondatok mögött, amikor a szövegnek önmagában kell megállnia a helyét. Úgy érzem, a könyv megüti ezt a mércét, olvasása leköti a figyelmet – úgy is, ha nem ismerjük az összes díjazottat.
Kapcsolódó cikkünk:
Hazánkban számos különféle díjjal lehet a kiemelkedő teljesítményt, a közjó érdekében történő munkálkodást elismerni, és mivel az odaítélésük egy kuratórium tagjainak szubjektív döntésén nyugszik, ez a mindennapok emberének nem lehet mindig érthető. De egy ilyen kötet segíthet megadni a válaszokat arra, hogy ki és miért érdemelte meg ez esetben a Hazám-díjat. A név mögé láthatunk, miközben a teljesítményhez és a szakmai alázathoz vezető, sokszor kalandos vagy rögös utat is megismerhetjük. Különösen örültem a Maurer Dóra grafikussal készült beszélgetésnek, amelyben számos személyes, családi emlék is említésre kerül, valamint annak, amelyben Snétberger Ferenc gitárművész mesél bővebben tehetségkutató és –felkaroló céljairól.
Az riportkönyv tagolása átláthatónak és célszerűnek nevezhető: kezdésnek egy fotó a díjazottról, a hozzá intézett laudáció szövege, majd az interjú és végül egy összefoglaló pályakép, amelyben végigkövethető mind a szakmai, mind a személyes életút. Sajnálatos, hogy ez utóbbi formája nem egységes, mert amíg a többségnél évekre lebontva olvasható, van, akinél egy ömlesztett adathalmaz, illetve Ferenczi Krisztinánál sajnos el is maradt. A díjazottak többsége 70 éves is elmúlt, így szóba kerül hazánk számos (akár évtizedekkel ezelőtti, akár közelmúltbeli) politikai változása, és azoknak a saját életükre gyakorolt hatásai is. Így kaphatunk teljesebb képet az egyénről, a motivációiról, és arról mi lett az egykor álmodozó könyvmolyból, festőlányból vagy rátermett földművesfiúból.
Szerző: kultúrmókus
