Hamme,van Jean: Largo Winch 2. A W konszern, Largo Winch 3. Ellenséges felvásárlás
Képeskiadó, Fordította: Göntér Krisztina
Mostanra, a második és harmadik kötetre kezd világossá válni Van Hamme koncepciója (gondolom akik ismerik a képregényből készült filmet illetve tévésorozatot, azoknak ez a koncepció réges-rég egyértelmű, ám én nem tartozom közéjük): a Largo Winch nagyszabású, erőszakkal, intrikával és szexszel megédesített szappanopera (és ezekkel a hozzávalókkal nagyszerűen bánik, egyenlően adagolja őket).
Az első kötetről recenzió itt >>>
A három, nálunk megjelent kötet alapján a Largo Winch sokkal jobb széria,mint Van Hamme Bourne-koppintása, a XIII, amely képregényt mintha automatikus írással rittyentette volna őssze, ahogy esik úgy puffan alapon. A Largo Winchben viszont rettenetes mennyiségű háttértudás van, ez egyértelmű, a gazdasági manőverezés ezermillió csínjával-bínjával kábít minket a szerző, miközben a főhőst egyik vérgőzös, fényűző kalandból küldi a másikba.
Ettől függetlenül vannak problémák, főleg a tempó terén: előfordul, hogy hat, apró panelekből álló oldalon keresztül beszélteti figuráit banki tranzakciókról, és hát gordongekkó legyen a talpán, aki nem un bele már úgy a második oldal közepén.
A Largo Winch persze még így is sokkal jobban van megírva, mint az európai képregények általában - talán furcsának tűnhet, de az utolsó húsz év folyamán ezen a téren az amerikaiak leköröztek minket -, csak éppen Van Hamme-nak meg kellene találnia az egyensúlyt intrika és akció kérdésében.
Philippe Francq rajzai hozzák a francia minőséget (na EBBEN nem tudnak ránkverni az amcsik!), környezet és figurák igazi életteli, európai hévvel vannak kidolgozva - sehol egy unalmas kompozíció.
