A+
Elmore Leonard: Pronto, fordította: Tótisz AndrásCicero, 1997, 248 old.
Azon fáradtságot nem ismerő törekvésem eredményeképpen, mely szerint meg kívánom ismertetni a magyar nagyérdeművel Elmore Leonard teljes munkásságát, ehelyütt a Prontót helyezem mikrószkóp alá, a könyvet, amelynek honi kiadását picsa pénzért osztogatják, szinte hozzá nem vágják ingyé az ember fiához. Ebben közrejátszhat, hogy a Pronto a kilencvenes évek derekán jelent meg nálunk, amikor még a kutya sem tudta mifelénk, ki az az Elmore Leonard (manapság a kutya ÉS a macska is tudja), illetve hogy a kilencvenes évek magyar Leonard-fordításai hagytak némi kívánnivalót maguk után. A Pronto még a legjobb az összes közül.
Leonardnak ez a regénye, legtöbb művéhez hasonlóan, annyira laza, hogy szinte már lekonyul. Csakhogy a lazaság mögött mindig ott feszül valami idegesség: a tettetett könnyedtség, a maszkulin coolság vagy éppen a buja nőiesség bizonytalan felszínének megtörésétől való neurotikus félelem. Egy olyan társadalomban, ahol minden a látszat (nem mintha nálunk másképpen lenne, de amott ez vallás), az imidzs megbicsaklása egyenlő a bukással. Legjobb megmaradni a felszín stírölésénél, nem bukjunk mélyebbre.
Harry Arno, a miami bukméker egészen az olaszországi Rapallóig menekül a maffia elől, pedig vagy harminc éven át nagyon jól megvolt velük, szépen a kezük alá dolgozott. A pénzből, amit az évek során a szervezettől lenyúlt, villát bérel, itt szándékozik eltölteni hátralévő napjait. Csakhogy mint az életben általában, az álmok soha nem úgy teljesednek be, mint ahogyan várjuk (ha egyáltalán). Harry nem érzi jól magát a bőrében, a festő Rapallo az idegeire megy, legszivesebben visszamenne a fülledt-büdös Miamiban újra fogadásokat kötni.
Persze tisztában van azzal, hogy ez lehetetlen. Nemcsak a mob van a nyomában, a rendőség is keresi. Egyesek megszállott módon: Raylan Givens marsall (ő a későbi Leonard-könyvekben visszatér), akinek őrizetéből Harry korábban kétszer is meglépett, saját pénzén Rapallóba utazik, hogy visszavigye a szökevényt az USA-ba. Természetesen a maffiának is belefér a költségvetésébe a repülőjegy, és hamarosan egyik feltörekvő bérgyilkosuk, a Senki is Harry nyomát kezdi kutatni a kisvárosban - amelyhez megkapja a teljes talján gengsztervilág segítségét. Viszonylag hamar kinyírják a csendhez, nyugalomhoz szokott kirándulóhely atmoszféráját...
Bár a történet villámgyorsan halad, izgalmas, akciódús és fordulatos (és a hanyag-cool felszín megrepedésének pillanataiban gyakran megható), Leonard zsenialitása figuráinak megfestésében és a dialógusaiban mutatkozik meg igazán (utóbbi gondot okozhat azoknak, akiknek szúrja a szemét a szász százalékosan reális, stilizálástól mentes párbeszédek). Szereplői esendők mind, és eredetiek - soha senki nem viselkedik úgy, ahogyan azt elvárnánk, a szerző még a legutolsó bunkó gyilkost is érdekessé teszi azzal, hogy személyiségének mélyére ás, és onnan olyasmiket rángat elő, amellyel meghazudtolja elvárásainkat.
