Rácz Gergő már jó rég elküldte nekünk ezt a recenziót, de misztikus technikai akadályok miatt csak most tudjuk megmutatni nektek.
Marina Palmer: Tangó, Jaffa kiadó, Budapest, 2007, 346. oldal, 2790 Ft fordította: Szécsi Noémi
Tangó torta készítése:
Végy két alaptörténetet: a Sex és New York, és a Catherine M. szexuális élete sablont, gyúrd össze őket, és a kettőből hozz létre egy tortalapot. Amíg kisül belőle valami, addig keverj össze kb. 20dkg szexualitást 1 kiló tangóval, és hogy csomómentes legyen, vegyíts el benne 5 dkg. vulgáris szöveget 10-15 deka szerelemmel, vagy annak hiányával. Keverd jó sokáig, hogy az ilyen mondatok, mint: „Puck varázsitalt csepegtetett az italomba, hogy őrjöngő vágyat érezzek a szamárfejű Ezequiel iránt?” ne álljanak össze, hanem olvadjanak bele a masszába, láthatatlanul (nem fog sikerülni). Amennyiben szemet hunytál a lehetetlen kísérlet felett, kompenzáld olyan maszlaggal, hogy a világ legjobb tangósa tudsz lenni, és ezzel figyelmen kívül hagyhatod a helyesírási hibákat, ami így csak a mi szemünket bántja, hiszen azt képzeljük a végeredményről, hogy a torta egy ék, ami csak jól sikerülhet (nem). A megsült alapot hagyd kihűlni, majd öntsd rá a masszát, és próbálj meg keretet adni neki (önéletrajz, mint műfaj), hogy ne folyjék szét. Amint megszilárdult, helyezz rá pár marcipán márkajelzést, és középre egy szintén marcipán, egyedül tangózó nőt, aki mellé bárkit beszúrhatsz. Az egészet megszórhatod hatásfokozóként némi flitterrel, hogy nagyobb legyen a csinnadratta, majd tedd ki a polcra, és várd, hogy elvigyék.
New Yorkból pár hétre Buenos Airesbe érkezik egy griega, hogy belekóstoljon a déliek életébe, és megízlelje a tangót, ami aztán rabul ejti. Három hét után hazamegy, és beiratkozik több tánctanfolyamra, hogy elsajátítsa az alapokat. A T.E. (tangó előtti) idő megszokásai semmissé válnak, egyre nagyobb nyűg lesz a munkába járás, míg egy szép napon elhatározza: Argentínába költözik, hogy a tangónak szentelhesse életét. Az értelmiségi szülőket meggyőzi, hogy a tangó tanulása számára sokkal fontosabb, mint az üzleti életben a kitejesedés reklámszakemberként, így hajlandóak anyagilag is támogatni az új életformát. Ezután kezdetét veszi a nagy kaland, ami több mint négy évig tart. Nincs más dolga, mint minden délután felkelni, és egy milongán reggelig táncolni minél több férfival, akik Compadritok, sármosak, hatalmas szexuális kisugárzásuk van, fiatalok, és kiváló táncosok. Végül reggel (általában) jöhet a jól megérdemelt szex valamelyik partnerrel, ami hosszabb-rövidebb románcokba emeli, vagy taszítja a hősnőt. Ahogy haladunk a történet idejében, úgy nő a tánctudás, és a szexuális étvágy is, és lassan nem is lesz eldönthető, hogy mi is a regény célja: egy nő nemi életének, vagy a táncossá válásának a bemutatása. Közben elkísér minket a csalfa önirónia, ami elég esetlenül próbálja kompenzálni, ahogy a griega a legjobb táncossá avanzsálja önmagát. Elhasználja az ország legjobb táncosait, mindben talál kivetnivalót, próbál nővel is táncolni, és a tangóból megélni. A sorozatos sikerek és kudarcok végül oda vezetnek, hogy amikor az ország fellázad a rezsim ellen, és mindez az ablaka alatt zajlik, akkor inkább leszámol a tangóval (előtte még hagyja, hogy egy férfi bebizonyítsa neki, hogy mennyire tüzesek az argentinok), és Athénba megy. Az utószóból kiderül, hogy a kudarc és a ruhák nem porosodnak örökre a szekrényben, mert könyv készül, és a boldog befejezéshez vissza kell térnie, ahol is egy régi partnerrel egy új táncba kezd, miközben tudja, hogy nem pár hétre jött vissza.
A könyv elég meglepő szerkezeti felépítéssel bír, minden fejezet előtt van szinte, vagy teljesen üres lap (Jegyzetelésre? Történet kikerekítésre? Mindenesetre Esterházytól A Szív segédigéi elférne az üres oldalakon, és akkor érne valamit a szépirodalmat kedvelőknek is a regény.), a legtöbb a regény elején, ugyanis a 19. oldalon kezdődik, addig köszönet, előhang, idézetek, ajánlók követik egymást. Öt részt különít el hasonló módszerrel a szerző, mindnek valami tangós kifejezést ad címnek. A különböző fejezetek dátumokkal vannak elválasztva egymástól, így derül ki, hogy a történet 1997. január 10.-től - 2002. március 1.-ig tart, majd egy utószó két évvel későbbről, aztán egy általános kérdések a tangóról, egy szójegyzék, végül a partner (- és szexpartner) mutató.
Nyelvezete a célközönségre van hangolva, romantikus tobzódások váltják a vulgáris fogalmazásokat és a nem túl jó vicceket, mellettük örök partnerként a sentimiento és lunfardo. A tánc és a szerelem egymás sarkát tapossák, hogy minden olvasói igény ki legyen elégítve. A spanyol kifejezések minden esetre a romantikus vonást erősítik fel, így aki tudni akarja, hogy mit jelentenek, annak el kell olvasnia a könyvet, főleg ha az érdeklődése már a tangó alaplépésébe állt, és alig várja, hogy a Salidával kezdetét vegye egy olyan utazás, melyben a tangó az élet metaforájává válik.
Összességében talán csak annyi a baj velem (férfi), hogy nem tartozom a célközönség soraiba (férfi), mivel a szerző szerint én valószínűleg annak az egyenletnek vagyok az alkalmazója, ahol „SZ=D+D x 15, vagyis: Szenvedély=Döfködés + Döngetés x 15 perc.”
