Egressy Zoltán új könyve átlagos női regénynek indul: önértékelési problémák, régi szerelmi történetek állnak a középpontjában. A főhősnő, Anna állandó önmarcangolásban él, nem bírja elengedni múltbeli problémáit, lelki sebeit. Az olvasó azt gondolná, a mű erénye csupán annyi, hogy az író férfi létére egy női lélekbe helyezkedik bele, de hamar kiderül, hogy ennél többről van szó, a feldolgozatlan traumák és a sérült psziché megragadása révén válik a regény valódi szépirodalmi művé.
Mátyás Anna első pillantásra egy átlagos budapesti harmincas szingli. Anyakönyvvezetőként dolgozik, mindennapjai a születés, a házasság és a halál körül forognak, ám mindez számára csak munka, a napi rutin része. Nincsen gyereke, és éppen párkapcsolata sem. Kisebbségi komplexusa állandó önreflexióra, önelemzésre készteti, múltjában egy lezáratlan, feldolgozatlan szerelem lappang: belső monológjai nem is annyira önmagának, mint inkább ennek az elvesztett férfinek szólnak. Minden gondolat hozzá kapcsolódik, neki van címezve.
„Évekig nyomtam el mindent, ami veled kapcsolatos, most felbukkantál, mert előhívtalak, de le akarom tenni minél előbb a terhet, amit jelentesz, nem tudok tovább élni ezzel a lappangó elintézetlenséggel.”
A lassan építkező regény mindennapi élethelyzetekkel indul, és csak idővel bontakoznak ki azok a múltbeli traumák, amelyek meghatározzák a főhősnő jelenbeli gondolkodásmódját. Elsőre úgy tűnik, az önértékelési problémák és a régi szerelmek, szakítások vannak a középpontban, ahogy a legtöbb női regényben. Aztán egy egyszerű szituáció megbolygatja a rendet: egy ifjú pár meghívja a lakodalomba az anyakönyvvezetőt. Az ártatlannak induló történések során minden kifordul magából, az író teljesen kibillenti olvasóját, és a végletekig elbizonytalanítja abban, hogy mi igaz és mi nem. A regény őrült thrillerré változik, amelyben mindenki gyanús, bárki gyilkolhat vagy áldozattá válhat, állandóan menekülni kell. Az információk fokozatosan csöpögnek, és mi az egyes szám első személyű elbeszélő kíséretében bolyongunk a ködben, miközben kiderül, hogy már őbenne sem bízhatunk.
Egressy Zoltán: Szarvas a ködben
Európa, 2016, 280 oldal, 3290 HUF
Mátyás Anna beszámolójának hitelessége amiatt válik kétségessé, hogy megjelenik egy másik szereplő, akinek szemszögéből egészen máshogy festenek az események. Jócsajeszter Anna tökéletes ellentéte: hatalmas önbizalma van, biztos abban, hogy bármit elérhet, amit akar, nem kételkedik magában vagy a tetteiben, és magabiztosan bánik a férfiakkal is. Anna mellett sokkal önállóbb, életrevalóbb személyiségnek tűnik, egy olyan barátnőnek, aki mindig kihúzza a másikat a csávából. A különleges, ám mégis kissé furcsa barátság történetére és jellegére is csak fokozatosan derül fény, a másik elbeszélői nézőpont viszont sokszor gyökeresen ellentétes információkkal látja el az olvasót. És bár Jócsajeszter csak ritkán szólal meg a könyvben, hangja erősebben és tisztábban cseng, ezért felülírja Mátyás Anna monológjainak igazát, noha vele könnyebb szimpatizálni. Végül minden bizonytalanná és abszurddá válik, ellehetetlenül az a valóságban való eligazodás.
A regény egyik fő kérdése, hogy hihetünk-e a végzetben, vagy az életünket irányító égi erőkben. Anna és barátnője is erősen érdeklődik az ezoterikus dolgok iránt, noha a főhősnő már felhagyott a tarot-kártyákból való jóslással, gondolatvilágát meghatározzák az ilyen típusú kérdésfelvetések, főleg azért, mert életét számos véletlennek tűnő, ismétlődő esemény határozza meg, ráadásul munkája révén is állandó kapcsolatban áll a születéssel és a halállal. Jócsajesztert is foglalkoztatják ezek a problémák, ő az angyalokban, elsősorban Azraelben hisz, aki a halált képviseli. Ahogy a történet kibontakozik, lassan világossá válik, hogy nem a női problémák, hanem a halottak és a gyász képezi a regény alapját. Anna egy többszörösen traumatizált, pszichésen sérült felnőtt nő, akit sebei paranoiássá és instabillá tesznek.
„Azt világosan értettem kiskoromban, hogy a dolgok léteznek körülöttem. De volt, amit képtelenségnek, felfoghatatlannak tartottam. Például, hogy mi az, hogy semmi? Milyen az, amikor semmi nincs? Én se vagyok. És nem lehet tudni, hogy nem vagyok, mert nincs, aki nem tudja.”
A sors és a véletlenek szembenállását a mű egész struktúrája tükrözi, az író megkomponált véletlenekkel viszi előre a cselekményt. A valószínűtlen események láncolatával a szerző Arisztotelész Poétikájával vitatkozik. „A tragédiában a valószínűség és a szükségszerűség a két alap, jó, és? Akkor tökéletes, ha az események, a várakozások ellenére, mégis egymásból következően történnek. Oké. Ezt most akkor tedd össze az életemmel.” Egressy Zoltán inkább a lehetséges, de valószínűtlen dolgokat választja, mint a lehetetlent, de hihetőt.
Ez teszi lehetővé a szarvasmotívum működésmódját is, amely a regény elején még apróságnak tűnik, a végére azonban a cselekmény fő szervezőeleme lesz. Jócsajeszter kedvenc állata a szarvas, mindent tud róluk, még egy szarvasos tetoválása is van. A váratlan fordulatok megengedik, hogy megjelenjen egy valódi állat is a történetben. A szarvas a másokat véletlenül bántó, szarvával akaratlanul sebet ejtő veszélyes lényként, illetve egyfajta védőszellemként is feltűnik. Anna múltjának és gyógyulásának szimbólumává válik.
„Nem tanulmányozhattam még ilyen csekélyke távolságból ennyi komoly szépséget, eleganciát, ekkora egylényegűséget, önazonosságot.”
A könyv végén kitisztul a köd, választ kapunk a kérdésekre, megtudjuk mi volt a valóság és mi az illúzió, a kirakós darabjai a helyükre kerülnek. Ugyanakkor jobb lett volna meghagyni az olvasót a bizonytalanságban, hogy mindenki maga dönthessen arról, mit hisz el a hihetetlenből.
Szerző: Forgách Kinga
