Csipike mamája

NickelADeón | 2010. december 12. |

B+
Rusz Lívia: Csipike és a többiek

 

Írták: Fodor Sándor, Jules Verne alapján Rusz Lívia, Dumitru Almaş

Rajzolta: Rusz Lívia

életrajz, bibliográfia: Kotász Zoltán, Kiss Ferenc


Kertész Nyomda és Kiadó, 2010, 500,- Ft

 

Rusz Lívia a világ egyik legtündéribb teremtése. Ilyen tündéri teremtésről nehéz elképzelni, hogy olyan köze van az anyaghoz és a munkához, mint keveseknek. Hogy életében nem is tudom hány milliószor mártotta tusba a tollat, az ecsetet, hány kiló festéket mozgatott rá a papírra olyan különös elrendezésben, hogy az túlmutat önmagán valahogy, mert mindenki, aki látja, szépnek és kedvesnek tartja. Képregénybeírásainak fóliái külön remekek, betűi teljes fegyelmezettségben sorakoznak több száz oldalon át. Festői életműve számomra továbbra is ismeretlen, az a két kép, amit a Rusz Lívia, Színes Képregénymúzeum első kötetének életrajzi cikke közöl, csak felcsigázza érdeklődésemet.

Illusztrációi, figurái mélyen ismerősek. Képregényeiből a nyolcvanas évek végén megjelent Nem mind arany, ami fénylik, és a Miskati közbelép még kapható a börzéken.  A Szekfű Sanya-történetek tavaly jelentek meg összegyűjtve. Most megismerhetjük Rusz Lívia máshol már hozzáférhetetlen munkáinak egy részét, négy képregényen és egy képes ajánlón át 1967-től 1978-ig. Olvashatunk Csipikéről, Kempelen Farkasról, Jules Verne-ről, Dan Buzduganról. Színesen megírt, élvezetes riport és egy képregényes életrajz mellett a Kétévi vakáció feldolgozása is szerepel a kötetben.

Mivel Rusz Líviának rengeteg képregénye és albuma megjelent románul, remélem, hogy folytatódik a sorozat, és egyszer talán teljessé is válik. (A teljes bibliográfia a jelen kötettel párhuzamosan megjelent monográfiában olvasható.)

A kötet képregényei ahhoz képest, hogy harminc-negyven éve íródtak, nem porosak, nem elavultak (a régi megjelenés miatt kicsit szellemképes itt-ott) Gyermek- és ifjúsági lapok számára készültek, történelmi, kalandos, heroikus történetek, a Vaillant legjobbjaitól is kicsit jobbak, mert Rusz Lívia jobban a miénk. Történetmesélése is franciásan elegáns, a Dan Buzdugan szinte szavak nélkül mesél, és a többi képregény is főleg a képek és párbeszédek által narrál. (Eredetiségében Csipike lóg ki a kötetből, aki egy hirtelen felkiáltással („Rendkívüli Világéjszaka van! Megmondták vöröshangyáék, azért nem tudok aludni.”) allegorikus mesébe veti magát, ami röviden a hatalomról, erőről, felelősségről is elgondolkodtat)

A Második Szegedi Képregényfesztiválon Kiss Ferenc, jóbarát, a monográfia szerzője beszélgetett a művésznővel, a beszélgetés alapját a kötetben olvasható riport adta. Időutazás, felmerült a régből Kolozsvár, az iskolák, tekintélyes tanárok, Horthy Miklós bevonulása, Kós Károly karosszéke, az áttelepülés, a magyarországi fogadtatás, nyolcvan hosszú év rövid krónikája.

A történetek mögött Rusz Lívia, aki így vall magáról a kötet hátoldalán: „A megőrzőkhöz tartozónak érzem magam, becsülve a művességet, ami mögött komoly mesterségbeli tudás is rejlik, aminek mondanivalójával azonosulni is tudok. Nem próbáltam, de nem is akartam az éppen divatosnak mondott mindig megújulni akarók soraiba kerülni. Keresgéltem a magam útját, amin képességeim szerint menni tudok, mind a piktúrámban, mind a könyvgrafika terén. A mesék világa, a könyvillusztráció járható útnak bizonyult előttem, igyekeztem lehetőseimhez mérten helytállni és sok kicsi olvasó emberkének örömet szerezni. Ez néha sikerül is, ezért érdemes volt dolgozni, az életemnek értelmet adott.”

S a termésből egy kis kosárnyit kapunk.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél