Kritika móricz 2009 d:book

Családban marad

Móricz Virág: Apám regénye

Gabo Kiadó, 2009, 3990Ft, 530 oldal.

Két gyökeresen eltérő olvasási stratégiát kínál fel az Apám regénye. Nem mindegy, hogy a címből kiindulva fikcióként, a referenciáktól részben eloldozott szépirodalomként tekintünk a szövegre, vagy az életdokumentumot, az irodalmi hatalmassághoz kötött „objektív” ismereteket kutatjuk a könyvben. A módszerek külön-külön eredményesek lehetnek, abban az esetben, ha elfogadjuk egy élet leírásának homogén jellegét, vagyis őszintén hiszünk benne, hogy bármi megragadható egyetlen (korlátozott) nézőpontból. Egy fiktív szöveg esetében a szempontok a „valóság” függvényében rendszerezhetők, nem kérdéses az állítások, helyszínek és szereplők egymástól és az olvasótól való távolsága, vagy ha kérdéses – hiszen egy tudományos iparág épül erre a problematikára – akkor a fikció szem előtt tartásával az. Amikor azonban egy hús-vér alak megszövegezése a feladat, a „valóság” és az „epikai imagináció” végzetesen összekeveredik. Móricz Zsigmond élt, alkotott és meghalt, lánya, Móricz Virág alaposan feltúrta, megszűrte és a nyilvánosság elé tárta apja ügyes-bajos dolgait. Ezek tények, és mellérendelő viszonyban tulajdonképpen ártalmatlanok. Ám ha megpróbálunk bármiféle hierarchiát kialakítani, az állítások igazságtartalma megkérdőjeleződik.

„Minden szót igazként vallottam” – állítja az előszót megelőző szösszenetben Móricz Virág, és ehhez a kijelentéséhez hű marad a szövegben. Vagyis Móricz Zsigmond életének a könyvben szereplő részleteit a szerző tényfeltáró munkája mellett a lány erkölcsi pozíciója biztosítja. Ez egyfelől dicséretes és hízelgő, másrészt viszont, egyéb irodalomtörténeti munkák fényében a szöveg hitelességét kockára tevő torzítás. A társadalmi-ideológiai elvárások (’52-ben írta a regényt), valamint a személyes érintettség természetesen mentő körülményként szerepel, de a többek közt Szilágyi Zsófia remek Móricz-könyvében, vagy az Onder Csaba által szerkesztett tanulmánykötetben feltárt életrajzi összefüggések ismeretében Móricz Virág állítása („még ha nem is mondtam el mindent”) érdekesen árnyalja a szöveget. A kínos epizódok gondos szelektálása a fikció irányába mozdítja el a könyvet, az Apám regénye ebben a konstrukcióban kevésbé válik hiteltelenné, csupán a tényfeltárás valóságszerűségét veszíti el. Érdemes ettől függetlenül a regényt a már említett két kötettel (Szilágyi Zsófia, Onder Csaba), esetleg Móricz Zsigmond töredékeiben (talán a Holmiban) elérhető naplójával összeolvasni, hogy a fikcióvá szépített életrajz és a precízen feltárt tényanyag egymásra találhasson.

Az Apám regényének lineáris elbeszélése fikcióként olvasva tulajdonképpen kevéssé figyelemre méltó, legfeljebb a környezetrajz vagy a szerelmi ügyek hozhatják mozgásba a szöveget, bár ez utóbbiak a szemérmes és prűd apa képét vetítik elénk. Nagyon nehéz tehát nem tényregényként kezelni a könyvet, ennél jobban már csak a tényekből kibontakozó szépirodalommal gyűlik meg az olvasó baja. Nincs kielégítő megoldás, talán csak a kritikai szemlélet és az odaadás összjátéka menti meg a befogadó számára Móricz Virág munkáját. Ha valaki egyszerre képes őszintén hinni a szövegnek, ugyanakkor alapvető gyanúval fogadni minden kijelentést, akkor feloldható a téma és a megvalósítás ellentmondása.

Persze, igazságtalan dolog kizárólag az életrajz valóságigényének paradoxonára hivatkozni, hiszen az Apám regénye számtalan olyan epizódot tartalmaz, ami a valóság-fetisisztákon kívül is sokakat érdekelhet. Csakhogy ezek a részletek mind az igazságot mint megingathatatlan lényegiséget hangsúlyozó beszédmódon keresztül jutnak el az érdeklődőhöz, vagyis a kiindulási pontot az izgalmas jelenetek nem befolyásolják. Ettől függetlenül különösen tanulságos a kor politikai-társadalmi eseményeinek a főhősre gyakorolt hatása. Móricz természetesen velejéig harcos kommunistaként jelenik meg a legártatlanabb epizódokban is – ezen hamar túl kell lépni, hogy a sorok között lavírozva egy egészen különös kép alakuljon ki az íróról, amely igencsak különbözik a hivatalos narratívák által felvázolt portrétól. A magyarság jövőjéért aggódó Móricz bámulatosan tájékozott volt bizonyos ügyekben, ám érthetetlen módon vak és süket más problémák esetében. A hitleri Németország veszélyét lánya emlékei szerint pontosan érzékelte, ugyanakkor egy fél sorban képes volt elintézni a numerus clausust. Ez valószínűleg megint csak a cenzúrázott emlékek számlájára írható, de ha összefüggő szövegként akarjuk olvasni a könyvet, muszáj valamennyire megbízni a szerzőben. Ugyanez vonatkozik az életrajz (és ez esetben az életmű) egyik legkényesebb kérdésére is: Móricz Zsigmond magánéletének és a művekből, közleményekből, levelezéséből kirajzolódó erkölcsi szemléletének ellentmondására.

Litkei Erzsébettel ’36-ban a Szabadság-hídon találkozott az író, a lány éppen ugrani készült, Móricz azonban hamar felfedezte a tizenkilenc éves lányban a proletáriátus hiteles képviselőjét, megmentette hát a művei és az utókor számára, és a hídtól a másnapig tartó események azóta sem hagyják nyugodni az életrajzi pajkosságra fogékony irodalmárokat. Móricz Virág marginális figuraként kezeli a később Csibeként emlegetett lányt (konzerválja a szemérmes Móricz klisét), neves kutatók azonban tudni vélik, hogy az író által örökbe fogadott ifjú hölgy nem csak (a Kádár-korszak irodalompolitikáját is uraló) munkáslány, két lábon járó élettapasztalat volt, hanem szerető, szexuális partner is. Itt érdemes tenni egy apró kitérőt, és az eset erkölcsi kérdéseit, valamint Németh László azon megjegyzését, mely szerint a kimagaslóan tehetséges emberek számára a megbocsátás inkább esztétikai, mint etikai természetű, összevetni a kortárs elméleti törekvésekkel. Kíváncsi lennék, hogy miként festene Móricz Zsigmond és Csibe esete feminista szempontból, különös tekintettel a hatalmi pozíciókra és a kánon kérdésére.

Visszatérve a Litkei (később tehát Móricz) Erzsébettel folytatott viszonyra, mindez azért tűnik töredékességében is érdekesnek, mert ebben az epizódban mutatkozik meg tökéletesen a szerző (Móricz Virág) szelekciós szempontjainak érvényesítése. Ha csupán a regényt olvassuk, az író életének utolsó éveit az anyagi gondok ellenére feltételezett komoly, méltóságteljes öregség fogalmaival társítjuk. Ami még akkor is komolyan befolyásolja a Móricz-narratíva kialakulását, ha - mivel sokan bizonyára nem értenének egyet azzal, hogy egy fiatal lánnyal folytatott szexuális viszony a nagyközönségre tartozik – ez az epizód a maga nyersességében ki is marad az életrajzból. A narrátor, vagy szerkesztő szavahihetősége a lényeg ebben az esetben, ami (részben a korábban említett körülmények hatására) alaposan megnehezíti az író életének „olvasását”, hiszen részben regényként vagyunk kénytelenek befogadni a tényanyagot, így viszont az elbeszélő hiteltelensége a szöveg alapvető funkcióját kérdőjelezi meg.

Különös kísérlet ez a könyv az olvasó számára: folyamatosan egyensúlyoznia kell a referenciák és a fikció közt, egy olyan szövegben, ahol a kimondott szó talán csak eufemizmus, talán éppen elrejt valami nem publikus részletet, ahol a hiány sok esetben fontosabb a precízen kifejtett szituációknál, és amelyben mindezek ellenére töménytelen megjegyzés, pótolhatatlan anekdota örökíti meg a magyar irodalom egyik legnevesebb prózaíróját. Nevetséges példányszámoktól az embertelen tempón át a hímsovinizmusig olyan információk Móricz Zsigmondról, amelyek minden elhallgatás ellenére alaposan átrajzolják a klasszikus alkotói portrét.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.

Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!

Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.

Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.

Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.

Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.

Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.

Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.

Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.

Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.

A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK

Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!