Az új világok hódítóinak saját ostobaságuk, arroganciájuk és agressziójuk lehet a vesztük

Rusznyák Csaba | 2015. október 07. |

Első mondat: Ezernyi világ, gondolta Bobbie, amint bezárult a csővasút ajtaja.

Az úgy volt, hogy Daniel Abraham és Ty Franck (James S. A. Corey álnév alatt) megírtak egy tökös, vagány, ötletes, jól összerakott űropera-trilógiát, amelyet sokan méltattak, többek közt George R. R. Martin is, akinek dicsérő szavait manapság szinte mindenki másénál szívesebben látják a szerzők a műveik borítóján. A siker odáig  fajult, hogy a könyvekből tévésorozat is készült, ami szép és jó. (A sorozatot idén mutatja be a SyFy Thomas Jane főszereplésével, és az első kritikák igencsak biztatóak.) De aztán Abraham és Franck úgy gondolták, ütik tovább a vasat, mert miért ne. Jelenlegi állás szerint a Térség összesen kilencrészes lesz, és akkor a hozzá kapcsolódó novellákat még nem is számoltuk.

James S. A. Corey: Cibola meghódítása - A Térség 4.

Fordította: Galamb Zoltán, Fumax, 2015, 596 oldal, 3995 HUF C+

 

A Cibola meghódítása után viszont nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet. Díjazom, hogy az írók legalább a helyszín tekintetében kilépnek az eddigi részek komfortzónájából, és a cselekményt az Abbadon kapuja (kritikánk róla ITT) végének megfelelően áthelyezik a galaxis túlsó végére: ez azért is jelentős lépés, mert űropera létére a Térség eddig szokatlan módon megmaradt a viszonylagos realitáson és a Naprendszeren belül. Azt viszont nem, hogy ez az egyetlen újításuk.

Az új világokat meghódítani vágyó emberek ugyanazokba a problémákba és konfliktusokba botlanak (értsd: többnyire önnön ostobaságuk, arroganciájuk és agressziójuk a legnagyobb ellenségük), mint korábban, a Rocinante legénysége természetesen ott van a dolgok sűrűjében, és mindenki teszi, amit három könyv után elvárunk tőle. Ez így még nem is hangzik annyira rosszul, de a Ciboláról sajnos üvölt, hogy a szerzőknek nem volt annyi sztorijuk, amennyi egy 560 oldalas könyvet kitölthetne – lassú és széthúzott az egész, sokszor kínosan hosszú oldalakon keresztül nem történik semmi, a háttérbeli „lényeghez”, a több könyvön átívelő nagy rejtélyhez (mi okozta az ősi, fél galaxisra kiterjedt civilizáció pusztulását) pedig szinte semmivel sem vagyunk közelebb a végén, mint az elején. Sacc per kábé a teljes terjedelem felét ki lehetne vágni a kukába.

Ennél is problémásabb, pontosabban a fenti probléma egyik fő oka, hogy az új POV (szempont)karakterek teljesen érdektelenek. A bolygófoglaló telepesekhez tartozó Havelock és a nagyvállalati gyarmatosítókkal érkező Halvi a két fő, szemben álló erőt képviselné, ami papíron jól hangzik, de mindketten végig változatlan, lapos és többnyire bosszantóan passzív szereplők maradnak. Márpedig a Térség-könyveknek mindig is az volt az egyik nagy erénye, ahogy egymásnak eresztett különböző hátterű és gondolkodásmódú, jól megalapozott, markáns vonásokkal rendelkező figurákat. Havelock és Halvi az elsők, akik abszolút felejthetőek, és ez nyilván nem jó jel.

A Cibola nagyjából minden másban (hangulatban, humorban, életszagúságban, a már ismert karakterekben) megőrizte a korábbi részek erényeit, úgyhogy nem reménytelen a helyzet, de a Térségtől nem a „nem olyan rossz” szintet várja az ember. Remélhetőleg a negyedik rész csak egy botlást jelez, és nem a minőség végleges hanyatlását.

Olvass minket e-mailben is!

  • Könyves hetilap a postaládádban
  • Kézzel válogatott tartalmak
  • A legérdekesebb, legfontosabb könyves anyagok egy helyen
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

MARGÓ
...

Kirsten Thorup dán író: El kell dönteni, hogy a hatalom vagy az ellenállás oldalára állunk

Egy rendszer kegyetlensége mindig a kis lépésekkel kezdődik – figyelmeztet interjúnkban a dán író. 

...

Egy állat, ami az ember hibájából pusztult ki – Sibylle Grimbert francia író elképzelte az utolsó egyed történetét

Az utolsó egyed című regényről, háziállatokról és klímaszorongásról beszélgettünk. Interjú. 

...

„Ahonnan én jövök, ott nem írnak könyveket” – Bruno Vieira Amaral portugál íróval beszélgettünk

Hogyan határoz meg minket a származásunk? És mit jelent újraírni a múltat? A portugál Bruno Vieira Amarallal beszélgettünk. 

...

Hol találkozik a foci és a gaming az irodalommal? Interjú Tonio Schachinger osztrák sztárszerzővel

Mi a közös a számítógépes játékokban, a fociban és a könyvekben? Tonio Schachinger elárulja.

...

Babarczy Eszter: Volt egy apám, aki nem volt, és volt egy apám, aki félelmetes volt

Babarczy Eszter mesélt betegségről, gyászról és őszinte szeretetről. Interjú.

...

Moa Herngren svéd író: Nem mi választjuk az anyósunkat

Mozaikcsaládok, hétköznapi drámák, párhuzamos igazságok és szembenézés a legnagyobb félelmekkel. Interjú a világhírű szerzővel.

2025 november 15.
Budapest Music Center
Mátyás utca 8.

Első alkalommal rendezi meg nonfiction könyvfesztiválját, a Futurothecát a Könyves Magazin. 2025. november 15-én a Budapest Music Centerben fellép a brit szám- és nyelvzseni Daniel Tammet, az időtudatos norvég geológus, Reidar Müller, a dán klímapszichológus, Solveig Roepstorff és a spanyol sztár agysebész, Jesús Martín-Fernández, Orvos-Tóth Noémi és Meskó Bertalan. Az olvasás segít megérteni összetettebb kérdéseket, problémákat vagy folyamatokat, amelyek a jövőnket alakítják. A Futurotheca – A jövő könyvtára olyan témákat, szerzőket és könyveket emel a fesztivál középpontjába, amelyek megismerésével olvasóként alakíthatjuk a jövőnket.

Program

Támogatók